Tisza

folyó a Kárpát-medencében
(Fekete-Tisza szócikkből átirányítva)
Disambig.svgEz a szócikk a folyóról szól. Hasonló címmel lásd még: Tisza (egyértelműsítő lap).

A Tisza (németül Theiß, szlovákul és románul Tisa, szerbül Тиса / Tisa, ukránul Тиса [Tisza]) a Duna leghosszabb mellékfolyója, Közép-Európa legfontosabb folyóinak egyike, Magyarország második legnagyobb folyója. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza összefolyásából keletkezik Ukrajnában, Kárpátalján, Rahó közelében, majd érinti Románia, Magyarország, Szlovákia és Szerbia területét. E folyó képez határvonalat Bácska és Bánát között, mielőtt a Vajdaság közepén, Titelnél a Dunába ömlik. Kelet-Magyarország területének jelentős része a Tisza vízgyűjtő területén helyezkedik el, Észak-Magyarország és az Alföld vízrajzának meghatározó eleme. A Tisza vízgyűjtő területe mintegy 157 000 km², vízállása erősen ingadozó. Átlagos vízhozama Szegednél 820 m³/s, de mértek már itt 97 m³/s-os legkisebb és 4700 m³/s-os legnagyobb vizet is. A torkolatnál ez az érték 1050 m³/s.

Tisza
A Tisza Szegednél
A Tisza Szegednél
Közigazgatás
Országok  Ukrajna
 Románia
 Magyarország
 Szlovákia
 Szerbia
Földrajzi adatok
Hossz962 km
Vízhozam820-1050 m³/s
Vízgyűjtő terület157 000 km²
Forrás Keleti-Kárpátok, Ukrajna
é. sz. 48° 20′ 12″, k. h. 24° 09′ 38″
Torkolat Duna (Titelnél) → Fekete-tenger
é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″Koordináták: é. sz. 48° 04′ 29″, k. h. 24° 14′ 40″
Elhelyezkedése
Thiz river.jpg
A Wikimédia Commons tartalmaz Tisza témájú médiaállományokat.

TörténelemSzerkesztés

Nevének eredeteSzerkesztés

 
Tiszavirág kérész élete utolsó napján

A Tisza nevét az ókorban Παρισος [Pariszosz] (Sztrabón), Pathissus (Plinius), Parthiscus (Ammianus Marcellinus) stb. alakban rögzítették. A maihoz hasonló rövidebb névalak, pl. Τιγας [Tigasz] (Priszkosz rétor), Tisia (Iordanes), Τισσος [Tisszosz] (Theophülaktosz Szimokattész) a népvándorlás korában (i. sz. 5. század) jelent meg.

A folyó elnevezését próbálták már a kelták, a szkíták, a szlávok és a trákok nyelvéből levezetni. Mind ez idáig – úgy tűnik – sikertelenül. Olyan szófejtés, mely a hosszabb – az (alighanem trák) eredetihez közelebb álló – névalakot is hihetően megmagyarázná, egyelőre nem született. A kérdéssel részletesebben Szádeczky-Kardoss Samu tanulmányai foglalkoznak.

Maga Szádeczky-Kardoss „szkíta”, azaz iráni eredetűnek tekinti a Tisza nevét. (A szkíta népeket általában iráni származásúnak, iráni nyelvűnek tartják a tudomány képviselői. Részletesebben: Szkíta nyelv.) Szádeczky-Kardoss úgy véli, a Tisza nevének gyökere egy óiráni „tak” (fut, folyik) szóhoz hasonló szkíta kifejezés lehetett. Ez többszörös átalakuláson ment keresztül, míg mai formáját felvette.[1][2]

A szőke jelző a Tisza vizének színére utal. A szőkés szín pedig a folyó vízében lebegő homoknak és iszapnak köszönhető.

A Tisza szabályozásaSzerkesztés

 
A Kárpát-medence vízborította és árvízjárta területei az ármentesítő és lecsapoló munkálatok megkezdése előtt
 
A szabályozás után kialakult ártéri erdő, a 184-es folyamkilométernél, Szeged-Algyő magasságában

A Tisza hossza valamikor 1419 km volt. Az Alföldön folyik keresztül, amely Közép-Európa legnagyobb síksága, s mint minden síkság, lelassítja a folyók futását. A Tisza is rengeteg kanyart és mellékágat alakított ki, így gyakoriak voltak az áradások.

Több kisebb, sikertelen próbálkozás után gróf Széchenyi István szervezte meg a Tisza szabályozását, ami 1846. augusztus 27-én vette kezdetét. A szabadságharc után jelentősen csökkentett költségvetéssel és számos kompromisszummal valósult meg a szabályozás, amelyet Pietro Paleocapa (a Pó folyót is szabályozó mérnök) irányított. A szabályozás eredményeként a folyó új hossza 962 km lett, született 136 km új, épített meder, valamint kialakítottak 589 km holtágat. A folyó esése a kilométerenként 3,7 cm-ről 6 cm-re növekedett. A szabályozás előtt mintegy két hónap alatt ért le az ár a Szamostól Szegedig, ma mindehhez 1-2 hét elegendő. A hajózható hossz ma 780 km. A szabályozás nem volt minden tekintetben kielégítő, amire leginkább az 1879-es szegedi katasztrófa figyelmeztetett; a vízgyűjtő terület vízháztartása szintén romlott.[3]

A magyar országgyűlés 1884-ben elfogadta a Tiszáról szóló törvényt, amely összefoglalta a folyó szabályozásával összefüggő teendőket 1879–1884 közötti periódusban. A törvény kimondta, hogy a Tisza és vízgyűjtő területe a szabályozás és az ármentesítés tekintetében egységet képez. 1894-ben a parlament elfogadta Kvassay Jenő tiszai korrekciós programját, mely alapján tíz évig folynak a munkák. 1908-ban az országgyűlés elfogadta a Tisza újabb, immár húsz évre szóló fejlesztési programját. Az 1937-es XX. törvénycikk célja: a folyamszabályozás, ármentesítés és lecsapolás negatív következményeinek korrekciója.

A folyó szabályozását megtervező Vásárhelyi Pált (1795–1846) megörökítő szobor az ország első mérnökszobra (1905, Mátrai Lajos, ifj.) Szegeden látható. A talapzaton emléktábla mutatja az addigi legnagyobb vízállást, amely 961 cm volt 1970. június 2-án. Ez 154 cm-rel több, mint a várost romba döntő 1879-es árvíznél volt. (Ezt 2006. április 21-én sikerült „felülmúlnia” a folyónak: 1009 cm-es vízállást mértek a Belvárosi híd lábánál lévő vízmércén.)

2006. május 23-án a Felső-Tisza hajózhatósági tervének elkészítését jelentették be, a tanulmány meghatározza majd a folyó 90 kilométeres részén a hajóút kialakításához szükséges beruházásokat.[4]

FöldrajzSzerkesztés

A Tisza magyarországi szakasza 597 km hosszú, Tiszabecsnél lép be az országba (Ukrajnával határfolyó Szatmárcsekéig majd Tiszaszentmártontól Záhonyig ismét, ahonnan Szlovákiával alkot rövid határvonalat Tiszabezdédig) és a szegedi Gyálarétnél lép ki.

ForrásaiSzerkesztés

 
A Fekete- és a Fehér-Tisza összefolyása Rahó fölött

A Tisza két forrásból ered a Keleti-Kárpátokban, Ukrajnában, Kárpátalján. A Fekete-Tisza és a Fehér-Tisza egymástól légvonalban 53 km-re található. A Tisza forrásának a Fekete-Tisza forrását tekintik, s innen mérik folyónk hosszát is.[5][6] A Fehér-Tisza forrását a szegedi székhelyű Geo-Environ Környezetvédő Egyesület [7] tagjai több évig kutatták, s 2000-ben felfedezték annak pontos helyét. A forrás környékét megtisztították és táblával látták el.[8][9]

Ez a folyószakasz Rahótól kb. 1,5 km-re egyesül a Fekete-Tiszával.

FolyásaSzerkesztés

 
A Tisza Husztnál
 
A Tisza és a Bodrog Tokajnál
 
A kiskörei duzzasztómű
 
A „szőke” Tisza Tiszapüspökinél
 
A Tisza Óbecsénél

A hegyvidéki jellegű Felső-Tisza a Szamos torkolatáig tart. A Közép-Tisza szakasz határait a Szamos, illetve a Maros torkolata adja, s a Maros beömlésétől a Dunáig terjed az Alsó-Tisza.

A Tisza magyarországi szakaszát is három – az előbbivel azonos névvel illetett – részre tagolják. A Felső-Tisza az országhatár és Tokaj, a Közép-Tisza Tokaj és Tiszaug, az Alsó-Tisza megnevezés pedig, a Tiszaug és a déli országhatár közötti szakaszra vonatkozik.

Tisza a Szatmári-síkságon lépi át az országhatárt, s medrét heves árvizeivel töltögeti, bár közben kanyarog is. Azt mondhatjuk, kanyarogva feltöltő jellegű. A folyó a hasonlóan kanyarogva feltöltő Szamos betorkollásától a Tokajig terjedő szakaszon – mesterségesen megrövidített medrében – jelentős esésnövekedést nyert: itt már kanyarogva bevágódó jelleggel, élénkebben erodálja partjait. A kanyarulatképződés üteme e szakaszon eléri a Dunáét. A kis esésű Bodrog felvétele után a Tisza ismét módosítja szakaszjellegét, újra a feltöltő jellegű lesz egészen Kisköréig. Bár a szabályozásokkal hossza e szakaszon is jelentősen csökkent, esése pedig növekedett, a Sajó-Hernád által szállított durvább hordalékot csak fokozatosan tudja feldolgozni. A kiskörei duzzasztómű eséstörő hatása tovább fokozza feltöltő tevékenységét.

Kiskörétől lefelé Szegedig a Tisza újra kanyarogva bevágódó jellegű. Ez azért van, mert noha e szakaszon esése a jelentős rövidítések ellenére sem növekedett számottevően, egészen a Maros torkolatáig nem kap érdemi hordalék-utánpótlást. (A saját energiájával a mederből kitermelt anyag többnyire finomszemcsés, amelyet még a lassú folyású víz is könnyen magával visz.) Így medre itt fokozatosan kimélyül, és kisvízszintje is csökken (például Csongrádnál több mint 330 cm-rel).

Középvízi mederszélessége 191–236 m között változik. Árvízi víztükre Szegednél mindössze 350 m széles, Tiszadorogmánál viszont eléri a 6,7 km-t.

TorkolataSzerkesztés

 
A Tisza torkolata Titelnél

A Tisza torkolata Szerbiában van Titel közelében, itt vízhozama (~800 m3/s) már megközelíti a Dunáét (~3000 m3/s). Ennek alapján akár a Dráva (~600 m3/s) nélküli Duna lehetne a Tisza mellékfolyója.

Keletkezésekor, a miocén elején a Tisza torkolata 117 km-rel lejjebb volt, mai helyére a természetes mederváltozások miatt került, s emiatt a folyó öt nagy mellékfolyót veszített.

MellékfolyóiSzerkesztés

A Tisza 962 km-es hosszán számos mellékfolyó vizével gazdagodik. Ezek közül a legnagyobb mellékfolyói, azok torkolatának országa szerint:

Ukrajna Tarac, Talabor, Nagy-ág, Borzsa
Románia Visó, Iza
Szlovákia -
Magyarország Sajó, Bodrog, Túr, Szamos, Kraszna, Lónyai-főcsatorna, Keleti-főcsatorna, Eger, Zagyva, Körösök, Maros
Szerbia Béga

A Tisza-tóSzerkesztés

 Bővebben: Tisza-tó

Az 1975-ben átadott Kiskörei-víztározó (Kisköre honlapja) nemcsak a vízszint szabályozására szolgál, hanem az aszályos időben igényelt vízpótlást is szolgáltatja. Ezen túl a keletkezett Tisza-tó egyike lett Magyarország legnépszerűbb turista-célpontjainak, mivel a hasonló jellegű Balatonnál lényegesen olcsóbb és a zsúfoltság is kisebb. Hossza 27 km, területe 127 km², átlagos vízmélysége 1,3 m, legmélyebb pontja 17 m. Mintegy 43 km²-nyi sziget is található a tóban.

Jelentősebb holtágaiSzerkesztés

KözlekedésSzerkesztés

SzennyezésSzerkesztés

A kétezres évek elején több komoly vízszennyezés fordult elő, melyek romániai ipari balesetekhez köthetők. Leginkább cián, ólom és réz került a vízbe, ami a vízi élővilág nagyarányú pusztulásához vezetett. Az árvízi uszadék felfogására készült Vásárosnaménynál a hulladékfogó úszó géplánc.

KultúraSzerkesztés

A magyarság a Tiszához erősebben kötődik, mint a többi folyóhoz; erre utal, hogy ez a népdalokban és versekben legtöbbször megénekelt folyónk. Gyakran illetik különböző jelzőkkel (pl. szőke, vad, zavaros, kanyargós), és általában egy szeszélyes, de szeretett folyónak tekintik. 1920-ig a „legmagyarabb folyónak” is nevezték, mivel teljes hosszában a történelmi Magyarország területén folyt.[10]

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ Szádeczky-Kardoss Samu (1954): The Name of the River Tisza, and Problems Connected with Them. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 2 (1–2): 77–115.
  2. ↑ Szádeczky-Kardoss Samu (1954): A Tisza legrégibb elnevezéseire vonatkozó megjegyzések. Magyar Nyelv 50: 105–110.
  3. ↑ Guelmino János: Tisza-parti jegyzetek - Vége nincs Tisza-szabályozás
  4. ↑ Hajózási terv a Felső-Tiszán Greenfo.hu, 2006. május 23.
  5. ↑ [1] Archiválva 2010. július 29-i dátummal a Wayback Machine-ben tisza-forras.hu A Tisza forrásának magyar nyelvű honlapja
  6. ↑ Képek a Fekete-Tisza forrásáról, 2008 (magyarorszag-szep.hu, Hozzáférés: 2020. június 3.)
  7. ↑ Geo-Environ Környezetvédõ Egyesület, Szeged. [2007. október 6-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 24.)
  8. ↑ Feltérképezték a Tisza forrásvidékét Délmagyar.hu, 2009. augusztus 24.
  9. ↑ Sztohovec patak - струмок Стоговець - Stohovets' stream forrása (é. sz. 47° 57′ 50″, k. h. 24° 32′ 59″) (www.tisza-forras.hu)
  10. ↑ Süli-Zakar István: Az élő Tisza (magyar nyelven). Múlt-kor, 2002. november 11. (Hozzáférés: 2010. december 12.)

További információkSzerkesztés

 
A témához kapcsolódó idézetek a Wikidézetben:
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Tisza&oldid=23390721”