Főmenü megnyitása

Nagyfalusi Fekete Mihály (Bálványosváralja, 1820. október 19.Kolozsvár, 1871. július 8.) református főiskolai tanár, költő.

Fekete Mihály
Fekete Mihály portréja. Rusz Károly metszete.
Fekete Mihály portréja. Rusz Károly metszete.
Született 1820. október 19.
Bálványosváralja
Elhunyt 1871. július 8.
Kolozsvár
Foglalkozása tanár, költő, újságíró
A Wikimédia Commons tartalmaz Fekete Mihály témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Fekete Mihály kozárvári református lelkész és Kerekes Katalin fia volt. Tanulását Désen kezdte és Kolozsvárt folytatta a rétori osztályig. Innét Nagyenyedre ment és a tanfolyam elvégzése után 1843-ban a költészeti osztály tanítója lett. Azután ifj. Bethlen János gróf gyermekeinek nevelése végett tíz évre szerződött és a gróf költségén a kellő szakismeret megszerzése végett 1847-ben a berlini egyetemre ment és a szünidőket nagyobb utazásokra használta fel. 1849-ben hazatérve, nevelői állását foglalta el, s a kikötött tíz évet a Bethlen-fiúk mellett töltötte el falun, vagy Kolozsvárt és Pesten. 1860 végén a Korunk című lap szerkesztésére hívták meg Kolozsvárra és e tisztét, főleg 1862-ben, az akkori nehéz viszonyok közt, szemben a Schmerling-féle álalkotmányosság szemfényvesztéseivel, jó sikerrel töltötte be. Ennek köszönhette, a szerkesztéstől visszalépése után azt is, hogy a kolozsvári református főiskolához a Pestre távozott Gyulai Pál helyére, a magyar és latin irodalom rendes tanárává megválasztották. Itt a főiskolai könyvtárnak (25 ezer kötet) Gyulai által megkezdett rendezését befejezte.

ÍrásaiSzerkesztés

Költészeti első kísérletei Hattyú és Holló álnevek alatt az Aurórában (1836–37.), az Athenaeumban (1837–41.), Emlényben (1838.) és a kolozsvári Reményben (1840.) jelentek meg; azután főleg az ifjúsági irodalom terén tekintéllyé küzdötte föl magát; a Gáspár János és Kovácsi Antal Magyar olvasókönyvébe (Kolozsvár, 1848. 1853. és 1859.) írt versei-, elbeszéléseivel s a külföldi ifjúsági irodalom termékeinek átültetésével tűnt ki. Ez idő alatt még a régibb magyar irodalom és a magyar nemzet őskori történelmének tanulmányozása képezte kedvenc tárgyait; e mellett foglalkozott az erdélyi protestantizmus történelmi fejlődésével is, amint ez a kolozsvári református főiskola történetére vonatkozó, s általa a kolozsvári tanári értekezlet alkalmával felolvasott monográfiájából kitűnik; több verse jelent meg Kopasz László névvel a Hölgyfutárban (1850–51.), Csokonai Lapokban (1850.), Magyar Emléklapokban (1850.) és a M. Irók Füzeteiben (1850.). Különösen gyöngéd vagy humoros dalai tüntek fel; igy az Oh du Lieber Augustin nótájára irt; Ó tulipiros lánykám c. költeménye.

Cikkei, a többi közt: A legujabb francia szépirodalom és a francia kritika (Budapesti Szemle X. XI. 1860.), A Régeni István által szerkesztett latin-magyar szótárnál is közreműködött. Bethlen Gáborné temetése 1622-ben (Erdélyi Prot. Közlöny 1871.)

MunkáiSzerkesztés

  • Szép Ilonka. Eredeti regényes opera 5 felv. Vörösmarty Mihály regéje után, zenéje Mosonyi Mihálytól. Pest (1862. Előadatott a pesti nemzeti szinházban 1862. jún. 26., uj szereposztással 1865. nov. 4., összesen hatszor adták elő.)
  • A kolozsvári ev. rev. főtanoda története. Kolozsvár, 1876. (Előbb az Értesítőben és a Kelet 92–99. sz. jelent meg. Kiadta Szabó Sámuel.)
  • Olvasó könyvecske kezdők számára. Pest, év n.

Szerkesztette a Korunk c. politikai lapot 1860. december 2-től 1862. augusztus 31-ig Kolozsvárt.

Kéziratban: egy magyar őstörténelmi s egy régibb irodalmi történeti munka.

ForrásokSzerkesztés