Felső-Zala vármegye

Felső-Zala vármegye vagy Felső-Zala megye közigazgatási egység volt a Magyarországi Tanácsköztársaság idején az ország nyugati, délnyugati részében. Területe ma Magyarország része.

Felső-Zala vármegye (1919)
Ország	Magyarországi Tanácsköztársaság
Központ	Zalaegerszeg
Népesség
Népesség	ismeretlen
Nemzetiségek	magyarok, németek stb.
Nyelv	magyar

Földrajz

A vármegyét északon Vas vármegye és Veszprém vármegye, keleten Veszprém vármegye, délen Alsó-Zala vármegye határolták.

Történelem

Felső-Zala vármegye létrehozása nagyrészt Zalaegerszeg és Nagykanizsa több évszázadra visszamenő vetélkedésének, pontosabban Nagykanizsa megyeszékhelyi ambícióinak volt a következménye 1919-ben a Magyarországi Tanácsköztársaság idején. Landler Jenő a Forradalmi Kormányzótanács belügyi népbiztosa – aki maga is Nagykanizsán végezte középiskolai tanulmányait – 1919. április 10-én kelt határozatával választotta ketté Zala vármegyét és hozta létre Alsó-Zala és Felső-Zala vármegyéket, előbbit Nagykanizsa, míg utóbbit Zalaegerszeg székhellyel. A tanácskormány bukását követően Alsó-Zala és Felső-Zala vármegyéket megszüntették és Zala vármegyét újraegyesítették.

Lakosság

A vármegye összlakossága 1910-ben 171.191 személy volt, ebből:

• 98,5% magyar
• 1% német

Zala vármegye kettéosztásával a megye lakosságának mintegy 63 százaléka Alsó-Zala vármegyéhez, míg 37 százaléka Felső-Zala vármegyéhez került. Ezzel a lépéssel Alsó-Zala vármegyében Zala vármegyéhez képest arányaiban csökkent a magyarok és nőtt a horvátok aránya az összlakosságon belül. Ezzel szemben Felső-Zala vármegye csaknem teljesen homogén magyar nemzetiségű megyévé vált.

Közigazgatás

1. Novai járás (Nova)
2. Sümegi járás (Sümeg)
3. Tapolcai járás (Tapolca)
4. Zalaegerszegi járás (Zalaegerszeg)
5. Zalaszentgróti járás (Zalaszentgrót)
6. Balatonfüredi járás (Balatonfüred, 1908-ban alakult)