Felsőcsitár

község Szlovákiában

Felsőcsitár (szlovákul Horné Štitáre) község Szlovákiában, a Nyitrai kerület Nagytapolcsányi járásában.

Felsőcsitár (Horné Štitáre)
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületNyitrai
JárásNagytapolcsányi
Rang község
Első írásos említés 1246
Polgármester Martin Fulka
Irányítószám 956 03
Körzethívószám 038
Forgalmi rendszám TO
Népesség
Teljes népesség607 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség86 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság199 m
Terület5,68 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 32′, k. h. 18° 03′Koordináták: é. sz. 48° 32′, k. h. 18° 03′
Felsőcsitár weboldala
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése szerkesztés

Nagytapolcsánytól 8 km-re délnyugatra fekszik.

Története szerkesztés

1246-ban IV. Béla király adománylevelében említik először.[2] Nevét a szláv štitáre (= pajzskészítők) szóból kapta. 1291-ben is említik birtokügyekben.[3]

A 16. században az itt átvezető postaút egyik állomása lett. 1650-ig a Berényi család birtoka, később több birtokosa volt. 1715-ben 9 jobbágy és 3 zsellér háztartással rendelkezett. 1753-ban 20 családja és 20 ház nélküli jobbágytelke létezett. 1787-ben 30 házában 217 lakos élt. 1828-ban 34 házát 232-en lakták. Lakói mezőgazdasággal, főként cukorrépa termesztéssel foglalkoztak. A 19-20. században a Stummer család birtokolta.

Vályi András szerint "CSITÁR. Tót falu Nyitra Vármegyében, az előbbeninek szomszédságában, birtokosai Jezernitzky, és más Urak, lakosai katolikusok, ’s Bajnának filiája, két nagy halom között fekszik, fája helyben, termékeny szőlö hegye, és legelője, de mivel földgye középszerű, réttyei néhol tsekélyesek, a’ második Osztályba számláltatott."[4]

Fényes Elek szerint "Csitár (Bódok), tót falu, Nyitra vgyében, Ürmencz filial: 233 kath., 9 zsidó lak. F. u. többen. Ut. p. N.-Ripény."[5]

A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nagytapolcsányi járásához tartozott.

Népessége szerkesztés

1880-ban 255 lakosából 3 magyar és 208 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 248 lakosából 2 magyar és 236 szlovák anyanyelvű volt.

1900-ban 255 lakosából 4 magyar és 243 szlovák anyanyelvű volt.

1910-ben 299 lakosából 287 szlovák, 11 német és 1 magyar anyanyelvű volt.

1921-ben 323 lakosából 8 zsidó és 315 csehszlovák volt.

1930-ban 384 lakosa mind csehszlovák volt.

1970-ben 593 lakosa mind szlovák volt.

1980-ban 592 lakosából 589 szlovák volt.

1991-ben 441 lakosából 1 magyar és 439 szlovák volt.

2001-ben 456 lakosából 451 szlovák volt.

2011-ben 491 lakosából 485 szlovák, 2 cigány, 1-1 magyar és cseh és 2 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 607 lakosából 577 (+1) szlovák, (+1) magyar, 1 cigány, 9 (+3) egyéb és 20 ismeretlen nemzetiségű volt.[6]

Neves személyek szerkesztés

  • Itt született valószínűleg 1826 végén Germanecz Károly (Grmanecz) tanfelügyelő.

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. B. Halász Éva - Piti Ferenc 2019: Az Erdődy család bécsi levéltárának középkori oklevélregesztái 1001-1387. Budapest-Szeged, 27-28 No. 14.
  3. B. Halász - Piti 2019, 67-68 No. 94.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
  5. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  6. ma7.sk

Külső hivatkozások szerkesztés