Felsőtárnok (Szerémség)

Szerémség

Felsőtárnok (horvátul: Tovarnik) falu és község (járás) Horvátországban, Vukovár-Szerém megyében. A községhez Felsőtárnok mellett még Illyefő (Ilača) tartozik.

Felsőtárnok (Tovarnik)
Tovarnik-Товарник.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeVukovár-Szerém
Jogállás községközpont
Polgármester Anđelko Dobročinac(HDZ)
Irányítószám 32249
Körzethívószám +385 32
Népesség
Teljes népesség1916 fő (2011) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság89 m
Terület64,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőtárnok (Horvátország)
Felsőtárnok
Felsőtárnok
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 10′ 00″, k. h. 19° 09′ 10″Koordináták: é. sz. 45° 10′ 00″, k. h. 19° 09′ 10″
Felsőtárnok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőtárnok témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Vukovártól 24 km-re délkeletre, Horvátország keleti részén, a Nyugat-Szerémségben, közvetlenül a szerb határ mellett, a Duna menti löszterasz egyik hátságán található. Vidéke termékeny, hullámos alföldi terület. Szomszédos települések: Hosszúlovász (Lovas), Illyefő (Ilača), Csótnémeti (Nijemci), Szerbia felől pedig Sid (Šid) mezőváros. Érinti a Zágráb–Belgrád-vasútvonal.

TörténelmeSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már az őskor óta élnek emberek. A falutól 2 km-re nyugatra, az illyefőre vezető úttól északra és délre fekvő „Orašje” nevű lelőhelyen 1971-ben és 2006-ban végzett feltárások során a kőrézkor korai és késői szakaszához tartozó bádeni és a Vučedoli kultúra településeinek maradványait találták. Mellette ókori és középkori leletek is előkerültek. A lelőhely északi részén megtalálták a Mursáról (Eszék) Sirmiumba (Szávaszentdemeter) menő római út maradványait is, melyen Tárnoknál állt az „Ulmo” nevű útállomás (mansio).[1]

A középkori Tárnokot 1335. június 1-jén „Tarnuk” néven említik először abban az oklevélben, melyben a szenternői káptalan előtt Endre bán fia Mortunus, Valkó vármegyei nemes, Tárnok nevű birtokát nejének Klárának a Bihar vármegyei Péterji János lányának elzálogosítja.[2] Neve magyar eredetű, és arra utal, hogy hajdan tárnokok – a királyi kincstár alkalmazottjai, intézői – lakták. A középkorban többször is Tárnokon tartotta Valkó megye gyűléseit.[3] 1404-ben „Tharnuk”, 1443-ban és 1445-ben „Tharnok” néven szerepel a korabeli oklevelekben. A 15. században a Nempti Lorántfi és a Tamási (Vajdafi) családoké volt.[4]

A település 1526-ban Valkóvár eleste után került török kézre és 1691-ig uralma alatt állt. 1632-ben 30 ház állt a településen. A török időkben a középkori magyar lakosság helyére muzulmánok és pravoszláv délszlávok költöztek, akik a török kiűzése idején elmenekültek. Ezt követően a török megszállás alatt maradó Boszniából katolikus horvátok (sokácok) települtek be. 1719-ben a ferencesek megalapították a katolikus plébániát, akik 1757-ig irányították azt. Kezdetben az udvari kamara volt a birtokosa, majd 1720-ban Von Fels báró, császári generálisnak adományozták, aki 1722-ben Josef Oduyer generálisnak adta át. 1725-ben a birtok Johann Wilhelm von Pfeffershofen báróé lett, aki 1728-ban a vukovári uradalom akkori birtokosának Johann Ferdinand von Küffstein grófnak adta át. Végül 1736-tól az Eltz család lett a birtokosa, akik egészen 1945-ig birtokolták. Az iskolai oktatás már 1758-ban megindult a településen. Tárnok 1814-ben vásártartási jogot kapott. 1826-ban megnyílt a postahivatal. 1887-ig járásbíróság és kerületi központ volt. 1891-ben a Vinkovce-Szávaszentdemeter vonalon bekapcsolták a vasúti forgalomba. 1894-ben megnyílt a horvát olvasókör.

Az első katonai felmérés térképén „Tovarnik” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Tovarnik” néven szerepel.[5] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Tovarnik” néven 78 házzal, 2 katolikus és 698 ortodox vallású lakossal találjuk.[6]

 
A római katolikus templom

A településnek 1857-ben 630, 1910-ben 913 lakosa volt. Szerém vármegye Sidi járásához tartozott. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 60%-a horvát, 18%-a német, 15%-a szerb, 3%-a magyar anyanyelvű volt. A település az első világháború után az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1941 és 1945 a Független Horvát Államhoz tartozott, majd a szocialista Jugoszlávia fennhatósága alá került. A második világháborúban a heves harcok helyszíne volt, mivel közel feküdt a szerémi frontvonalhoz. 1944. december 8-án a falut elfoglaló partizánok nem teljes adatok szerint 51 helyi horvát polgárt gyilkoltak meg kegyetlen módon. 1991-től a független Horvátország része. 1991-ben lakosságának 71%-a horvát, 22%-a szerb, 3%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A horvátországi háború idején a szerbek 1991. szeptemberében elfoglalták a települést. Szeptember 22-én 68 helyi horvát polgárt gyilkoltak meg, köztük Ivan Burik katolikus plébánost is. A nemszerb lakosságot elüldözték, házak és a gazdasági épületek 75%-át elpusztították. A templom, a kultúrház, a posta, a vasútállomás, a rendőrőrs és a temetőkápolna is elpusztult. Az elmenekült lakosság csak 1997-ben térhetett vissza. A háború után mindent újjáépítettek.

A falunak 2011-ben 1916 lakosa volt. 2015 szeptemberében a sajtóhírekben többször is szerepelt, miután a magyar-szerb műszaki határzár elkészültével az Európai Unióba tartó migránsok itt lépték át tömegesen a szerb-horvát zöldhatárt Szerbia felől.[7]

GazdaságSzerkesztés

A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság. A legnagyobb mezőgazdasági vállalat az Agro-Tovarnik, mely a földterületek nagy részét műveli.

NépességeSzerkesztés

Lakosság változása[8][9]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
2.003 2.272 2.047 2.272 2.390 2.521 2.428 2.502 1.990 2.279 2.984 3.049 2.960 3.001 2.326 1.916
  • 1910-ben 2521 lakosából 82 fő magyar, 445 német, 1508 horvát és 388 szerb volt.
  • 1991-ben 3001 lakosából 2136 horvát (71,2%), 670 szerb (22,3%) és 7 magyar (0,2%) volt.
  • 2011-ben 1916 lakosa volt.

NevezetességeiSzerkesztés

  • Szent Máté apostol és evangélista tiszteletére szentelt római katolikus temploma[10] 1804-ben épült későbarokk-klasszicista stilusban. A horvátországi háború idején a szerbek lerombolták. Tornya ledőlt, a tető leégett, az egész berendezés megsemmisült. A háború után újjáépítették. Egyhajós épület, a hajónál keskenyebb, félköríves apszissal és új sekrestyével. A templom téglából épült, a boltozat kupolás, a tetőszerkezetet hódfarkú cserép borítja. A padló kerámialapokkal burkolt. A homlokzatot függőlegesen oszlopok, vízszintesen párkányok, az oldalhomlokzatokat pilaszterek tagolják. A bejárati rész felett középen ovális ablakkal díszített attika, felette hagymakupolás, félköríves és ovális ablakokkal tagolt harangtorony áll.
  • A Szent Györgynek szentelt pravoszláv templom[11] 1799-ben épült a település központjában, a főút mentén, későbarokk stílusban. Az építtető Petar Šuvaković volt. A templom egyhajós épületként épült, félköríves apszissal és a főhomlokzat elé épített harangtoronnyal. A magas harangtornyot élpilaszterek díszítik, amelyeket a földszinten félköríves portál, a felsőbb emeleteken pedig félköríves ablaknyílások tagolnak. A tornyot profiloztott párkányok tagolják, felül az óra helyével. A harangtorony hosszúkás, késő barokk sisakban végződik, amelyen egy gömb és kereszt van. Az oldalhomlokzatokat és az apszist sekély pilaszterek díszítik, félköríves ablakokkal tagolva. A templom körül 19. századi sírok láthatók, vörös kőből készült sírkövekkel. A kaput falazott mellvédek veszik körül oszlopokkal és vas kovácsoltvas kerítéssel. Belül a falazott ikonosztáz a 19. századból származik, Gligorij Davidović Opšić festőművész munkája, fresco-secco technikával festett ikonokkal. A festményeket és egyéb dekorációkat 1903-ban készítette Milisav Marković. Készítője Stevan Todorović, belgrádi akadémikus festőmész volt. Két nagyméretű falfestménye „Szent Száva nem hajlandó visszatérni apja otthonába”, és „Stevan Dečanski látomása” a hajó bejáratát díszítik.
  • Antun Gustav Matoš szülőháza.[12] Matoš a századforduló horvát modernizmusának legjelentősebb írója, szülőháza nem messze a plébániatemplomtól a falu központjában található. Az eredeti ház, ahol Matoš 1873-ban született, a 19. század első felében építették az akkor Szlavóniában divatos építési módszer szerint. Állami iskolaként és tanári lakásként épült, ahol az író élete első két évét töltötte, majd családjával Zágrábba költözött. A 20. században a ház új, szélesebb utcai homlokzatot kapott, amelyet a késő klasszicizmus jegyében terveztek. 2008-ban megkezdődött a szülőház rekonstrukciós helyreállítása, amelynek során a hagyományos és a profán építészet ötvöződött. Ma a ház kulturális központ, amely a ház 9 részből áll: állandó kiállítóterem, könyvtár és olvasóterem, emlékkönyvtár és dokumentációs Központ, többcélú tér, ajándékbolt, irodalmi klub, műhelyterem, közigazgatási tér, valamint könyvtár és archívum. A földszint szélesebb oldala az utcára néz. A homlokzat lizénákkal van tagolva. A téglalap alakú ablakokat párkányok és sekély építőelemek díszítik. A homlokzat jobb oldalát téglalap emlkéktábla jelöli A. G. Matoš alakjával.

KultúraSzerkesztés

A KUD Antun Gustav Matoš kulturális és művészeti egyesületet 1996-ban alapították.

OktatásSzerkesztés

A helyi oktatás kezdetei 1758-ig nyúlnak vissza. Abban az időben Tárnok különös jelentőséggel bírt a vukovári uradalomban, amelynek része volt. A településen járásbíróság, a posta, a lovassági laktanya és községháza is volt. 1758-ban a templom mellett megnyílt a horvát népiskola, melynek már az elején 40 tanulója volt. A tanító éves fizetése 30 forint volt és ingyenes lakás járt a számára a községi önkormányzattól, valamint a gabona egy része a plébánostól, aki a jobbágyoktól tizedet kapott. 1784-ben új iskolaépületet építettek. Ekkor az iskolában három osztályban 152 diák tanult. A tanítás csak télen tartott. Az első tanító az új iskolában a 30 éves Josip Čolić volt, aki helyi jobbágycsaládból származott.. A tantárgyak hittan, német és szláv írás és olvasás, számtan és német nyelv voltak. A plébános jelentése szerint 1802. április 10-én az iskola épülete összedőlt, alkalmatlan volt a tanításra. Mivel a faluban nem volt megfelelő iskolaépület, a vukovári uradalom volt köteles építőanyagot biztosítani az iskola építéséhez. A 19. század második felében az iskolában három osztály volt. 1865-ben 80 diák vett részt az oktatásban. 1891-ben új iskolaépületet emeltek. A településen ma az Antun Gustav Matoš általános iskola működik.

SportSzerkesztés

  • Az NK Hajduk Tovarnik futballbot 1924-ben alapították.
  • TK AS Tovarnik teniszklub
  • A településen minden nyáron kispályás labdarúgótornát rendeznek.

EgyesületekSzerkesztés

Az Udruga Žena Tovarnik nőegyesületet 2008-ban alapították.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőtárnok témájú médiaállományokat.