Főmenü megnyitása

Feszty Árpád

magyar festőművész

Martosi Feszty Árpád (született: Rehrenbeck Árpád Szilveszter, Ógyalla, 1856. december 21.[1]Lovran, 1914. június 1.) magyar festőművész.

Feszty Árpád
Feszty Árpád (Vasárnapi Ujság, 1914. 23. sz
Feszty Árpád (Vasárnapi Ujság, 1914. 23. sz

Született1856. december 21.
Ógyalla
Meghalt1914. június 1. (57 évesen)
Lovran
Nemzetisége magyar
Stílusa romantika, historizmus
Aki hatott rá Ujváry Ignác
Pállya Celesztin
Vágó Pál
Jókai Róza
Aki(k)re hatott Munkácsy Mihály
Mednyánszky László
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Feszty Árpád témájú médiaállományokat.
Feszty Árpád síremléke Ógyallán a Feszty-család sírboltjában

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, Rehrenbeck Szilveszter (1819-1910), ógyallai földbirtokos, édesanyja Linzmajer Jozefa (1822-1885) volt. Feszty Árpád apja a Rehrenbeck vezetéknevét Fesztyre változotatta 1868-ban[2] és 1887. április 21.-én nemességet, családi címert és a "martosi" nemesi előnevet szerezte adományban I. Ferenc József magyar királytól.[3] Feszty Árpád, tehetségének korán jelét adta. Iskoláit Komáromban, Pozsonyban, majd a Budai Főreáltanodában végezte, innen azonban távoznia kellett, mivel több társával politikai és irodalmi kört alapított. A 16 éves fiú ekkor vándorszínésznek állt, majd 1874-ben Münchenbe ment, ahol főleg a képtárakat tanulmányozta. Müncheni tartózkodása alatt ismerkedett meg Kubinski lengyel festővel, aki maga mellé vette és önállóan foglalkoztatta. A tehetséges fiatal festő a müncheni Kunstverein kiállításán feltűnést keltett egy tájképével és csakhamar elnyerte az állami ösztöndíjat.

Később tanulmányai folytatása céljából Párizsba ment, és 1878-ban a nemzetközi világtárlaton sikert aratott Delelő című képével, mely hamarosan elkelt. Még ez évben Velencébe ment, ahol laguna-képeket festett; velencei tartózkodása nagyon jó hatással volt művészetének fejlődésére, és amúgy is eleven színérzéke még jobban kifejlődött.

Ógyallai műtermében festette egy évvel később Pusztai találkozás télen című nagy vásznát, mely felkeltette iránta a művészeti körök komoly érdeklődését. 1880-ban ösztöndíjat nyert, és három évig Bécsben tartózkodott, ahol Lichtenfels iskolájában tanult. Itt festette Golgota című híres képét, melyet csakhamar követett a Levétel a keresztről és a Szent Gellért.

Jellemző ereje különösen zsánerképekben domborodott ki (Kárvallottak, Bányaszerencsétlenség).

Ő festette az Operaház és a Törvényszéki Palota faliképeit is.

1896-ban a millenniumi kiállításra festette a Magyarok bejövetele című hatalmas panorámáját. Ekkor festette a Bánhidai csata és a Zsolt vezér eljegyzése című képeit is Komárom és Bihar vármegyék számára.

Ezt követően hosszabb ideig Firenzében tartózkodott nejével, Jókai Rózával (1861-1936), Jókai Mór fogadott leányával. Itt festette Krisztus temetése című triptichonját, amelyet 1902-ben Budapesten állított ki, majd nemzetközi körútra indította. 1906-ban III. osztályú Vaskorona-renddel tüntették ki.

Festészeten kívül irodalommal is foglalkozott. Könyve 1897-ben jelent meg Budapesten, Az én parasztjaim címmel.

EmlékeSzerkesztés

 
Villa Flóra

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az Ó Gyallai kereszteltek anyakönyvének digitalizált változata [1]
  2. Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 10227/1868. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1868. év 10. oldal 13. sor
  3. K 19 - Király Személye Körüli Minisztérium Levéltára - Királyi könyvek - 69. kötet - 111 - 113. oldal

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

A magyarok bejöveteleSzerkesztés

A teljes festmény