Erdei vöröshangya
Az erdei vöröshangya (Formica rufa) a fejlett szárnyas rovarok (Endopterygota) közé sorolt hártyásszárnyúak (Hymenoptera) rendjében a hangyák (Formicidae) vöröshangyaformák (Formicinae) alcsaládjának névadó faja.
 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
 Egy dolgozó
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Természetvédelmi státusz | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
Mérsékelten fenyegetett      
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Formica rufa Linnaeus, 1761 | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Erdei vöröshangya témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Erdei vöröshangya témájú médiaállományokat és Erdei vöröshangya témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Európában, Szibériában és Észak-Amerikában él, de úgy, hogy Dél-Európából hiányzik.[1] Elterjedési területén gyakori, bár az intenzív védőintézkedések ellenére ritkul. A levegő és a talaj savtartalmának változása miatt ugyanis eltűnnek egyes olyan gombák, amelyekkel a hangyák szimbiózisban élnek.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
0,5-1 centiméter hosszú (dolgozó: 4,5–8 mm, hím és nőstény 9–11 mm). Tipikus hangya alakú faj, rendkívül nehezen meghatározható. Amint erre neve is utal, teste túlnyomóan vörös.
Életmódja, élőhelye szerkesztés
Lombelegyes és tűlevelű erdők meleg, napsugaras talaján él. Ragadozó. Főleg a rovarokat és a pókszabásúakat támadja meg, de nem veti meg a tetemeket, a mézharmatot, a fák édes nedveit és a gyümölcsöket sem. Az egyedek rendszeresen együttműködnek, aminek eredményeként csoportosan akár egy erdei egér tetemét is képesek bevontatni a fészekbe. Áldozatait rágójával sebzi, és a sebbe hangyasavat fecskendez. A bolyt védelmezve a hangyasavat (a támadó szemét célozva) 1–2 cm-re lövellheti ki.[2]
Bolya (amit gyakran hangyavárnak neveznek) felszín alatti járatokból és az ezek fölött felhalmozott növényi anyagokból áll — jellemzően tűlevelekből, mivel az azokban található gyanta fertőzésgátló hatású.[2] A bolyok igen népesek: egyesekben egymilliónál is több egyed él. Magyarországon kolóniái általában egyfészkesek; a legnagyobb dokumentált fészek átmérője elérte a 9, magassága a 2 métert. A népesebb bolyok gyakran többkirálynősek, és ha a boly túlnépesedik, az egyik királynő egy csapat dolgozóval kivándorol újat alapítani. Ilyenkor az új fészek segítő kapcsolatban marad az eredetivé, és a boly többfészkessé, szuperszervezetté alakul. Az egy kolóniához tartozó fészkek legnagyobb megfigyelt száma 11 volt.[3]
Szabó-Patay József megfigyelései (Brehm) szerint a hangyák a fészek felépítményének alakját az időjárásnak megfelelően változtatják: „A hangyáknak az utóbbi képességét ismerve, amelyhez megfigyeléseimet fűzhettem, megmagyarázhatom, hogy nem véletlenségből építik a bolyt ily rendkívüli naggyá az erdei vörös hangyák. Ugyanis a boly, amely alatt csupán a földfeletti építményt értem, miként egyes búvárok megfigyeléseiből tudhatjuk, főleg két célt szolgál. Egyrészt a napsugarak, jobban mondva, a meleg felfogására való, másrészt mint meredek lejtésű tető, a víz gyors lefolyását, mint laza, üreges építmény, a nedvesség elpárologtatását segíti elő. A szerint tehát, amint a környezet hőmérséklete és nedvessége változik, a hangyák megváltoztatják a boly magasságát és alakját. Gondoskodnak arról, hogy a külső változások a boly belső hőmérsékletét és nedvességét ne módosítsák. Ezt úgy érik el, hogy ha csapadékos az időjárás, akkor magasabbra és meredekebbre építik át lakásuk kupoláját, hogy a víz lefolyása mennél gyorsabb, az elpárologtató felület pedig mennél nagyobb legyen. Száraz időszakokban ellenben ugyanaz a boly sokkal alacsonyabb, az oldala szelíden lejtő, s így a szükséges víz felfogására és a nedvesség visszatartására legalkalmasabb.”
Fiatal királynői el tudják foglalni valamely azonos vagy rokon faj fészkét. A behatoláshoz először a kiszemelt fészek anyagából vagy dolgozóitól megszerzik az adott boly azonosító illatanyagát — ezután a dolgozók beengedik őket a fészekbe. Ott megkeresik és megtámadják a boly (addigi) királynőjét. A dolgozók a győztest elfogadják királynőjüknek, a vesztest tápanyagnak hasznosítják. Jellemző rá a szociálparazita államalapítás. Ilyenkor a leendő királynő valamely rabszolgahangya (Formica (Serviformica) spp.) faj fészkébe nyomul be. Megöli az ottani királynő(ke)t, és a petéit a rabszolgákkal nevelteti fel. Kolóniái később kitisztulnak, mert dolgozói nem rohannak le rabszolgahangya-fészkeket, hogy bábokat raboljanak belőlük. Ivaros alakjai gyakran a fészkben (intranidálisan) párosodnak, és az is megesik, hogy fiatal idegen királynőket fogadnak be; ilyenkor válik a kolónia többkirálynőssé.[2]
A királynők a legtöbb petét márciusban rakják.
A fészkekben a hőmérsékletet nyáron 26–31 °C között tartják; télen alacsonyabban[4]
Felhasználása szerkesztés
A népi gyógyászatban vizes forrázatából úgynevezett „hangyafürdőt” készítettek egy fürdőbe mintegy másfél kilogramm forrázatot öntve. A fürdőt tagbénulások, csúz, ízületi bántalmak kezelésére használták; a módszert a hangyasav szintetizálása szorította ki a gyakorlatból (Pallas).
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Antmaps: Formica rufa
- ↑ a b c ELENA: A hangyák. Tanári kézikönyv. 11. old.
- ↑ Dekoninck W., Maebe K., Breyne P. & Hendrick F. 2014: Polygyny and strong genetic structuring within an isolated population of the wood ant Formica rufa. Journal of Hymenoptera Research 41: 95–111. DOI: 10.3897/JHR.41.8191 — idézi: Erdészettudományi
- ↑ Urania Állatvilág. Rovarok. Kurt Günther et al., 1968. Gondolat Kiadó, Budapest, 1970., 304. old.
Források szerkesztés
- A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2011. augusztus 29.)
- Nagy európai természetkalauz. Összeáll. és szerk. Roland Gerstmeier. 2. kiadás. Budapest: Officina Nova. 1993. ISBN 963 8185 40 6
- Brehm: Brehm Alfréd: Az állatok világa I–XIX. Klebelsberg Kuno bevezetésével. Szerkesztette: Leidenfrost Gyula, Dr. Éhik Gyula, Steche Ottó, Dr. Gelei József. Fordította: Dr. Bartucz Lajos, Dr. Vasvári Miklós, Dr. Wagner János. Átdolgozott, az új felfedezésekkel és a magyar vonatkozásokkal kiegészített új kiadás. Christensen és Társa Gutenberg Könyvkiadó Vállalat, Budapest, 1929–1933. → reprint kiadás: Kassák Kiadó, Budapest, 1992–1998, ISBN 963-776-522-0
- Pallas: Bokor József (szerk.). Hangyafürdő, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2022. július 7.
További információk szerkesztés
- Formica (tapatalk.com)
- Dekoninck, W. et al. 2014: Polygyny and strong genetic structuring within an isolated population of the wood ant Formica rufa. Journal of Hymenoptera research, 41: 95–111. doi: 10.3897/JHR.41.8191 reference page
