Wikipédia

Frangepán Ferenc

(1490-1543) kalocsai érsek
Hasonló cikkcímek és megnevezések: Frangepán Ferenc (egyértelműsítő lap), Frangepán János (egyértelműsítő lap)
Nem tévesztendő össze a következővel: Frangepán Ferenc Kristóf.

Frangepán Ferenc János (1490 körül – Pozsony, 1543. január) a Frangepán családból származó kalocsai érsek, egri püspök, korának egyik legjelentősebb diplomatája.

Frangepán Ferenc
Kalocsa püspöke
Született1490 körül
Modrus
Elhunyt1543 januárja (kb. 50 évesen)
Pozsony
Nemzetiséghorvát
Felekezetrómai katolikus egyház
Püspökségi ideje
1528 – 1538
Előző püspök
Következő püspök
Tomori Pál
Gregoriánc Pál
Frangepán Ferenc a Catholic Hierarchy-n

Családja

szerkesztés

Ferenc dédapja Frangepán János vegliai, zenggi és modrusi gróf, dalmát-horvát kormányzó volt. Nelipics Katalinnal kötött házasságából született fia György, ugyancsak vegliai, zenggi és modrusi gróf, a győri püspökség kormányzója. Györgynek négy fia (János, András, Miklós és Gergely) és három lánya (Dorottya, Ilona és Katalin) volt. Közülük Gergely kalocsai érsek lett.[1] A legidősebb fiú, János 1481 február 20-án már nős volt, sőt házasságából egy Katalin nevű lánya is született. Egy-két évvel később megszületett fia is, akit a János névre kereszteltek. Ő lett a Frangepán család cetini ágának utolsó férfi tagja.[1] Nővére Katalin később Perényi Gábor kamarásmester felesége lett.

Élete

szerkesztés

A család többnyire Cetin várában élt, ahol ferences kolostor is volt.[1] 1493 szeptember 11-én apja elesett a törökkel vított udbinai csatában.[1] Ettől fogva neveléséről nagybátyja, Frangepán Gergely gondoskodott.[2] 1503. július 20-án Budán kelt rendeletével II. Ulászló király azt a megbízást adta a zágrábi káptalannak, hogy Cetini Gergely veszprémi püspököt, a kalocsai és bácsi érseki szék várományosát, valamint unokaöcscsét Jánost, néhai Cetini János gróf fiát iktassa be a Zágráb vármegyei Boskóc és Bisztra birtokába, majd egy évvel később megszerezték az ugyancsak Zágráb megyei Kersztina birtokát is.[3]

1514-ben zarándokútra ment Róma városába, majd 1515-ben belépett a minorita rendbe.[2] Szerzetesi fogadalmát annak ellenére is megtartotta, hogy nagybátyja kérelmére X. Leó pápa még az év szeptember 25-én felmenetette fogadalma alól.[4] 1520-ban nagybátyja Frangepán Gergely kalocsai érsek látva, hogy unokaöccse minden birtokáról lemondott, beleérteve Cetin, a két Kladusa, Hotes és Verhovina várait is, Frangepán Györgynek és Mátyásnak adományozta azokat.[4] Ebben az időben Ferenc már Rómában élt, és rendjének római tartományfőnöke lett.[4]

1526. augusztus 29-én a mohácsi csatában elesett sógora, Perényi Gábor is. Ennek hírére hazatért, hogy gondoskodjon özvegyen maradt nővéréről és annak gyermekeiről.[5] Meghallva hazatérését VII. Kelemen pápa diplomáciai szolgálattal bízta meg. A II. Lajos halálát követő trónviszányban békítő szerepet szánt neki. Először Habsburg Ferdinándot kereste fel, majd Pozsonyban Mária királynéval és Brodarics Istvánnal találkozott. Ferdinándot azonban hiába próbálta meg rávenni, hogy mondjon le a magyar trónról Szapolyai János javára.[5] Ezután Szapolyait is felkereste, és hamarosan bizalmas tanácsadója és diplomatája lett. 1528-ban kalocsai érsekké nevezték ki.[2] Szapolyai megbízottja volt Zsigmond lengyel királynál, majd 1533-ban V. Károly császárnál Spanyolországban, végig közvetítve Szapolyai és Habsburg Ferdinánd között.[6]

1534-ben beszámolt Pál pápának a protestantizmus magyarországi terjedéséről, a pápa pedig 1535. augusztus 5-én a katolikus hit őrévé nevezte ki felkérve, hogy a ferencesekkel együtt fojtsák el a protestantizmust.[6] 1538-ban III. Pál pápa egri püspökké nevezte ki.[2] Ezután többnyire már ezt a címet használta, mivel a kalocsai főegyházmegye szinte teljes egészében török uralom alatt állt.[6] Jelentős szerepet játszott a váradi béke (1538) megkötésében. I. János halála után (1540) I. Ferdinándhoz pártolt remélve, hogy az uralma alá tartozó országok képesek lesznek megakadályozni a török további terjeszkedését.[6] 1541-ben Magyarország követe volt a regensburgi birodalmi gyűlésen, ám segélykérő beszédére a császár és a rendek kitérő választ adtak.[2] V. Károly császár és a német rendek előtt elmondott beszédét három helyen nyomtatták ki.[6] Augusztus 29-én a török sereg csellel elfoglalta Buda várát.

Frangepán ekkor már súlyos beteg volt. 1542-ben, hogy egészsége megjavuljon Itáliába utazott, majd rövid idő után hallva, hogy Perényi Péter megszállta székvárosát Egert, Magyarországra utazott. Alig ért haza, augusztus elején rosszul lett, és már éjjel-nappal bántotta a köszvény. Mindkét kezét úgy összehúzta, hogy írni sem tudott.[7] Ősszel kudarccal végződött Buda visszafoglalásának kísérlete. Közben Frangepán mindent elkövetett, hogy Egert visszaszerezze. Ennek eredményeként október 10-én Ferdinánd lefogatta Perényit, de felelősségre sosem vonták. November 12-én azt kérte a pápától, hogy arra az időre, mikor a köszvény kínozza, felmentést kért a böjtök alól, és ne legyen kötelezve a papi zsolozsma végzésére.[8] 1543. január 22-én, „testében betegen, elméjében épen” Pozsonyban végrendelkezett. [9] Halálának pontos ideje ismeretlen, de minden bizonnyal még január végén elhunyt, mert február 2-án már végrendeletének végrehajtásáról intézkedtek.[10]

Jegyzetek

szerkesztés
  1. ↑ a b c d Sörös 3. o.
  2. ↑ a b c d e Katolikus
  3. ↑ Sörös 4. o.
  4. ↑ a b c Sörös 5. o.
  5. ↑ a b Sörös 6. o.
  6. ↑ a b c d e Biografski leksikon
  7. ↑ Sörös 75. o.
  8. ↑ Sörös 76. o.
  9. ↑ Sörös 77. o.
  10. ↑ Sörös 78. o.

Források

szerkesztés


Előde:
Tomori Pál
Kalocsai érsek
1528–1543
 Utóda:
Gregoriánc Pál
Előde:
Szalaházi Tamás
Egri püspök
1538–1543
 Utóda:
Oláh Miklós
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Frangepán_Ferenc&oldid=24609875”