Frey Ernő
Frey Ernő (Vágszerdahely, 1873. január 10. – Budapest, Terézváros, 1937. szeptember 21.)[1] ideggyógyász, egyetemi magántanár, kórházi főorvos.
| Frey Ernő | |
| Született | 1873. január 10. Felsőszerdahely |
| Elhunyt | 1937. szeptember 21. (64 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Házastársa | Bruckner Margit (h. 1920–1937) |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Budapesti Tudományegyetem (1892–1897, orvostudomány) |
| Sírhelye | Kozma utcai izraelita temető (1A parcella, 3. sor, 9. sírhely) |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája
szerkesztésFrey Ignác (1832–1921) és Pollák Sarolta (1837–1913) fiaként született szegény sorsú zsidó családban. Orvosi tanulmányait a Budapesti Tudományegyetem Orvostudományi Karán végezte (1892–1897). 1896 augusztusában a II. Kórbonctani és Kórszövettani Intézet mellé egy évre díjazatlan gyakornokká választották.[2] A következő év szeptemberében újabb egy évre kapott kinevezést.[3] Ezt követően Bécsben, Párizsban és Münchenben képezte tovább magát. Hazatérését követően a Budapesti Tudományegyetem Agyszövettani Intézetében dolgozott. 1911-ben kinevezték a székesfővárosi Erzsébet-szegényházi Kórház ideg- és elmeosztályának rendelőfőorvosává, majd 1914-ben az I. osztályának főorvosává. 1936 októberében a kórház igazgató-főorvosává választották.[4] Kevéssel halála előtt nyugdíjazták, mert elérte a korhatárt, de magánbetegeivel élete utolsó napjaiig foglalkozott.[5] Az első világháború idején a budapesti 16. sz. helyőrségi kórházban szolgált, ahol az ideg- és elmeosztály vezetője volt. Az 1915–1916. tanévben Az agybántalmak kórtana és kórboncolástana című tárgykörből magántanári képesítést szerzett. A MÁV Kórház orvosi tanácsadója, az Orvosegyesület elme- és idegkórtani szakosztályának előbb titkára és utána alelnöke is volt. A Park Szanatóriumban hunyt el vakbéloperáció után jelentkező szívgyengeség következtében.
Felesége Bruckner Margit (1890–?), Bruckner Márk Fülöp és Bruckner Éva lánya, akit 1920. július 4-én Budapesten, a Terézvárosban vett nőül.[6] Két gyermekük született.
A Kozma utcai izraelita temetőben nyugszik.
Művei
szerkesztés- Adatok a posthemiplegiás mozgási rendellenességeket előidéző laesiók localisatiójához. (Magyar Orvosi Archivum, 1904, 4.)
- A glycerophosphatok therapeutikus értékéről. (Budapest Orvosi Ujsag, 1906, 7.)
- A Wassermann-reactio értéke a tabes diagnosisában. (Orvosi Újság, 1910, 14.)
- Az enesol hatása a metalueses idegbetegségekre és a Wassermann-reactióra. (Orvosi Újság, 1911, 31.)
- Angulusdaganatot utánzó nyúltvelő-tuberculum esete. (Orvosi Hetilap, 1914, 8.)
- Kórszövettani és klinikai adatok az Alzheimer-féle betegséghez. (Mathematikai és Természettudományi Értesítő, 1915, 33. kötet)
- A tabes és paralysis pathogenesisének és gyógykezelésének mai állása. (Budapesti Orvosi Ujság, 1923, 2–3.)
Díjai, elismerései
szerkesztés- Koronás arany érdemkereszt a vitézségi érem szalagján (1918)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Halotti bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári halotti akv. 1597/1937. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 17.)
- ↑ Hivatalos Közlöny, 1896. augusztus 15. (4. évfolyam, 16. szám)
- ↑ Hivatalos Közlöny, 1899. szeptember 1. (5. évfolyam, 17. szám)
- ↑ Pesti Hírlap, 1936. október 28. (58. évfolyam, 247. szám)
- ↑ Budapesti Orvosi Újság, 1911. október 19. (9. évfolyam, 42. szám)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VI. kerületi polgári házassági akv. 1127/1920. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. december 17.)
Források
szerkesztés- Gergely András: Jeles magyar zsidó orvosok lexikona. Budapest, Makkabi, 2001
- Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái – új sorozat I–XIX. Budapest: Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete. 1939–1944. , 1990–2002, a VII. kötettől (1990–) sajtó alá rendezte: Viczián János
- A magyar társadalom lexikonja. A Magyar Társadalom Lexikona Kiadóvállalat, Budapest, 1930.
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929.
További információk
szerkesztés- Révai nagy lexikona VIII. kötet (Földpálya–Grec). Budapest: Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság. 1913.
