Gábor György (író)

(1902–1973) magyar író, újságíró, műfordító

Gábor György (1905-ig: Lederer György) (Budapest, 1902. március 6. – Budapest, 1973. augusztus 2.)[5] magyar újságíró, író, esztéta, műfordító, tanár.

Gábor György
SzületettLederer György
1902. március 6.[1]
Budapest
Elhunyt1973. augusztus 2. (71 évesen)[2]
Budapest
Állampolgárságamagyar
SzüleiRaiss Izabella Lucia
Gábor Ignác
Foglalkozása
IskoláiPolytechnic University of Milan (–1924)
SírhelyeFarkasréti temető (D-666. fülke)[3][4]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Milánóban műegyetemen tanult. 1924–1925 között a drezdai operaház segédrendezője volt. Irodalomtörténeti, romanisztikai tanulmányait a firenzei, heidelbergi, berlini és párizsi egyetemen végezte el. 1925–1940 között édesapja Munkácsi utcai fiú-nevelőintézetének tanára, az intézet igazgatóhelyettese volt. 1928-ban Berlinben doktorált. 1945 után a háború és az üldözések következtében elhagyottá vált gyermekek gondozására Fóton, a volt Károlyi-kastélyban gyermekotthont alapított. 1950-től német, francia, olasz, angol, spanyol nyelvről fordított. 1957–1973 között a Nagyvilág olasz-spanyol rovatvezetője volt.

Munkássága szerkesztés

Esztétikai és dramaturgiai tanulmányai, kritikái a Pester Lloydban és az Erdélyi Helikonban jelentek meg. Sajtó alá rendezte Csehov, Dreiser, E. E. Kisch, Maltz műveit. Munkássága leginkább a kortárs olasz irodalom fordítására és ismertetésére összpontosult. Válogatta és szerkesztette Heltai Jenő és Komját Aladár írásait. Több kiadásban megjelent az általa szerkesztett és fordított francia aforizmagyűjtemény. Utolsó műve egy művelődéstörténeti antológia összeállítása volt.

Családja szerkesztés

Szülei Gábor Ignác (1868–1945) irodalomtörténész, műfordító és Raiss Izabella Lucia (1880–1944) műfordító, pedagógus. Testvérei Gábor Marianne (1917–2014) festőművész és Gábor Judit (1915–1986).[6] Felesége Gárs Marianna, házasságot kötöttek 1945-ben Budapesten.[5]

Sírja a Farkasréti temetőben található.

Művei szerkesztés

  • Die Misanthropie Chamforts (Berlin, 1928)
  • Gondolatok könyve. Az aforizma francia rnesterei (Budapest, 1958)
  • Ingrès hegedűje (művelődéstörténeti adalékok és antológia, Budapest, 1972)

Műfordításai szerkesztés

Díjai, elismerései szerkesztés

  • A Munka Érdemrend ezüst fokozata (1964)
  • Premio Calabria díj (1973)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés