Gáti Ödön

sütőmunkás, kommunista politikus, 1913-78

Gáti Ödön született Groszman (Sátoraljaújhely, 1913. augusztus 14.[3]Budapest, 1978. április 4.) magyar sütőmunkás, kommunista politikus. A második világháború alatt részt vett a függetlenségi mozgalomban. Büntetőszázadba sorozták be, ahonnan megszökött. Elfogása után a dachaui majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. A több száz fogvatartott gyermek köztük Kertész Imre és Elie Wiesel életét megmentő buchenwaldi lázadás egyik szervezője és vezetője.

Gáti Ödön
Született Grossman Ödön
1913. augusztus 14.[1]
Sátoraljaújhely[1]
Elhunyt 1978. április 4. (64 évesen)
Budapest[2]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
  • politikai aktivista
  • szakszervezeti tisztségviselő
Sírhelye Kozma utcai izraelita temető (B-11-37)
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Groszman Adolf cipészmester és Roszt Szabina fia. 1932-től az Élelmezésipari Munkások Országos Szövetségének tagja. 1937-ben Spanyolországba ment és szakaszparancsnokként részt vett a polgárháborúban, harcolt Franco tábornok ellen. 1939. februártól francia internálótáborok foglya volt, ahonnan Németországon keresztül visszaszökött Budapestre.

Részt vett a függetlenségi mozgalomban. 1942. májusban letartóztatták és hétévi börtönbüntetésre ítélték. Büntetőszázaddal a frontra vitték (1944. május), de útközben megszökött. Miután elfogták, a dachaui koncentrációs táborba, majd a buchenwaldi koncentrációs táborba került. Mint helyettes barakkparancsnok a gondjaira bízott 800 gyermek ellátását irányította. A buchenwaldi koncentrációs táborban a gyermekeknek március 15-ei ünnepséget szervezett, ahol emlékezetből írták le a 48-as verseket és meghívták a lengyel, szlovák és román foglyokat is.

A buchenwaldi ellenállási mozgalom egyik vezetője volt. Az SS-től alkatrészenként lopták el a fegyvereket és a 6-os barakk padlója alatt kialakított 1,5 m*1m*1,5m mély gödörben tárolták azokat és készültek arra, hogy minél előbb kiszabadulhassanak. Mikor az SS már tudta, hogy az angol és amerikai csapatok napokon belül elérik a tábort kiadták a parancsot, hogy minden gyerek menjen az Appel placcra, mert „tovább” szállítják őket. Ekkor döntött Kroó László és Gáti Ödön, hogy a gyermekeket nem adják ki és megkezdődött a táborban a felkelés. A fogvatartott gyermekek között volt a Nobel-díjas Kertész Imre és a Nobel-békedíjas Elie Wiesel is.

A tábor felszabadulása után 1945 májusában hazatért Budapestre. A háborút követő államosításokban aktív szerepet vállalt, államosított Balatonföldváron és a környező településeken. Meggyőződéses kommunista volt. Ennek ellenére nagyon sok párton kívüli „ellenállónak” segített. Sokáig volt a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke. Nemzetközi kapcsolatainak segítségével sok zsidónak segített elhagyni az országot a Vöröskereszt családegyesítési programjának keretein belül.

Az Élelmezési Munkások Szakszervezete Központi Vezetőségének tagja lett. 1946-ig a szakszervezetben üzemszervező, majd az MDP székházának gondnoka. 1949-től üdülővezető, majd az Országos Sporthivatal gazdasági osztályának vezetője. 19571978 között a Magyar Rádió üzemgazdasági osztályának vezetője. Egyik szerkesztője volt a Memento Magyarország 1944 című antológiának (Budapest, 1975).

Sátoraljaújhelyen emlékét a róla elnevezett utca őrzi.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Magyar életrajzi lexikon (magyar nyelven). Akadémiai Kiadó, 1967. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. PIM-névtérazonosító. (Hozzáférés: 2020. június 2.)
  3. Születési bejegyzése a sátoraljaújhelyi polgári születési akv. 449/1913. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. január 15.)

ForrásokSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967.  
  • Magyar Rádió archívuma
  • Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének adattára