Görög Állam (1941–1944)

	Görög Állam
	Tengelyhatalmak bábállama a második világháború alatt.;
	Ελληνική Πολιτεία 1941 – 1944
; A Görög Állam címere	; A Görög Állam zászlaja
	A Görög Állam 1942-ben
	Mottó: Ελευθερία ή θάνατος; Nemzeti himnusz: Ὕμνος εἰς τὴν Ἐλευθερίαν;
	Általános adatok
Fővárosa	Athén
Hivatalos nyelvek	görög
Vallás	Görög ortodox
Államvallás	görögországi ortodox egyház
Pénznem	Görög drachma
Történelem	Létrehozás; 1941. április 30.; ; Krétai csata; 1941. május 20.; ; Német kivonulás; 1944. október 12.
	Kormányzat
Államforma	Kollaboráció
Kormányfő	Georgios Tsolakoglou; (1941-42); Konsztandínosz Logothetópulosz; (1942-43); Ioannis Rallis; (1943-44)
Elődállam	Utódállam
←	→
	A Wikimédia Commons tartalmaz Görög Állam témájú médiaállományokat.

Görög állam ( görögül: Ελληνική Πολιτεία) amelyet Hellén Államnak is fordítanak)^[1] Görögország kollaboráns kormánya volt az ország tengelyhatalmak általi megszállása idején a második világháborúban.

Létrehozás szerkesztés

Georgios Tsolakoglou a Wehrmacht-tisztekkel megérkezik a szaloniki Anatolia College Macedonia termébe, hogy aláírja a feladást (1941. április)

Görögország bukása után Georgios Tsolakoglou tábornokot 1941. április 30-án nevezték ki az új görög kormány miniszterelnökévé. II. György király a törvényes görög kormánnyal elhagyta az országot. Az új rezsim kerülte a monarchia visszaállítását és a Görög Államot használta az ország hivatalos neveként. A rezsimnek hiányzott a pontos politikai definíciója, bár Tsolakoglou köztársasági tiszt a tengelyhatalmak megszállását a monarchia felszámolásának lehetőségének tekintette, és hivatalba lépésekor be is jelentette annak végét. ^[2] A tengelyhatalmak szükségesnek tartották a helyi görög kormány meglétét, hogy megszállásuk legitimitásának látszatát megtartsák. Az ország infrastruktúráját tönkretette a háború. Nyersanyagokat és élelmiszereket rekviráltak, és a kormány kénytelen volt kifizetni a német és olasz megszállás költségeit, ami hatalmas inflációhoz vezetett, amit tovább súlyosbított egy "hadikölcsön", amelyet Görögország kénytelen volt a náci Németországnak nyújtani. A rekvirálások és Görögország szövetségesek általi blokádja a Nagy Éhínséget (görögül: Μεγάλος Λιμός) eredményezték 1941–42 telén, amely becslések szerint 300 000 görög ember halálát okozta.

Kormányzat és a politika szerkesztés

A rezsimet először Georgios Tsolakoglou tábornok vezette, aki aláírta a görög hadsereg feltétel nélküli átadását a németeknek. Egy évvel később azonban menesztették, és Konstantinos Logothetopoulos váltotta fel, akit pedig 1943-ban menesztettek. A Görög Állam utolsó miniszterelnöke Ioannis Rallis volt, aki a kollaboráns rendszert annak 1944-es felbomlásáig vezette. Georgios Bakos, a görög hadsereg vezérőrnagya, valamint honvédelmi miniszter volt. Ezt a pozíciót Rallis korában is betöltötte. A Görög Államot széles körben bábállamnak tekintették és népszerűtlen volt a görög nép körében.

Adminisztratív körzetek szerkesztés

Közigazgatásilag a Görög Állam több prefektúrára oszlott.

A Görög Állam körzetei

Hanyatlás és bukás szerkesztés

A görög államnak nem volt megfelelő infrastruktúrája és mozgástere a megszállási időszak nagyobb nehézségeivel való szembenézéshez. Tsolakoglou nagyobb politikai jogokat követelt kormányának, majd ezt követően lemondással fenyegetőzött. ^[2] A németországi munkaszolgálat kihirdetése a görög állampolgárok számára széles körben népszerűtlennek bizonyult, és felgyorsította Tsolakoglou bukását; 1942. november 17-én menesztették, és helyettese, Konstantinos Logothetopoulos vette át a helyét. Az új kormány bejelentette, hogy 80 000 görög állampolgárt küldenek Németországba. Ez széles körű tüntetésekhez és sztrájkokhoz vezetett, és a döntést végül visszavonták. Logothetopoulost 1943. április 6-án menesztették. A Sotirios Gotzamanis pénzügyminisztert az olaszok akarata ellenére Ioannis Rallis royalista politikus váltotta fel. Rallis a németek Görögországból való kivonulásán túl a háború utáni politikai rend helyreállításán gondolkodott. Megijesztette a többnyire kommunisták uralma alatt álló görög ellenállás növekvése, ezért német jóváhagyást kapott a biztonsági zászlóaljak létrehozásához.

Hadsereg szerkesztés

A Rallis vezette kollaboráns rezsim biztonsági zászlóaljakat hozott létre (katonákból álló egységeket) amelyek segítették a német hadsereget az ellenállás elleni harcban. Arról voltak ismertek, hogy atrocitásokat követtek el a polgári lakosság ellen. A honvédelmi miniszteri tisztséget Bakos Georgios töltötte be.

Száműzetés és tárgyalás szerkesztés

1944 szeptemberében, Görögország felszabadítása után Bécsben új kollaboráns kormányt hoztak létre, amelyet a korábbi miniszterek alkottak. Vezetője a korábbi miniszter, Ektor Cironikosz volt. A kollaboráns görög kormány a német erők kivonása és az ország 1944 októberi felszabadítása után megszűnt. Tsolakoglout, Rallist és Logothetopoulost letartóztatták, valamint rajtuk kívül még több száz politikust és tisztet. A helyreállított kormány létrehozta az I Diki ton Dosilogon szervezetet, hogy elítélje a kollaboránsokat, ^[3]. 1945-ben Cironikost bíróság elé állították és halálra ítélték. 1945. május 10-én a szövetséges erők Bécsben letartóztatták, és Görögországba küldték, ahol bebörtönözték. ^[4] ^[5] ^[6] A kormány végül nem teljesítette az ígéretét, vagyis hogy komoly erőfeszítéseket tesz a bűnösök megbüntetésére. Ez hozzájárult a politikai ellenségeskedés eszkalálásához Görögországban, ami viszont szerepet játszott a görög polgárháború kitörésében. ^[7]

Jegyzetek szerkesztés

↑ Durand, Yves. Le Nouvel ordre européen nazi: la collaboration dans l'Europe allemande (1938–1945) (francia nyelven). Editions Complexe (1990. március 20.). ISBN 978-2-87027-358-6
↑ ^a ^b Bernhard R. Kroener, Germany and the Second World War Volume V/II, Oxford University Press, 2003, p. 44
↑ Markos Vallianatos, The untold history of Greek collaboration with Nazi Germany (1941–1944)
↑ Οι Τσιρονίκος και Ταβουλάρης συνελήφθησαν, Εφημερίδα «Ελευθερία», Παρασκευή 11 Μαΐου 1945, σελίδα 2.
↑ Ο Τσιρονίκος παρεδόθη χθες εις τας Ελληνικάς Αρχάς, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
↑ Ο Ε.Τσιρονίκος υπέβαλε αίτηση χάριτος, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.
↑ Charles R. Schrader, The withered vine: logistics and the communist insurgency in Greece, 1945–1949, Greenwood Press, 1999, p. 38

Külső hivatkozások szerkesztés

A német bankjegyek csak Görögországban forogtak a megszállás alatt (1941–1944)

[1] Durand, Yves. Le Nouvel ordre européen nazi: la collaboration dans l'Europe allemande (1938–1945) (francia nyelven). Editions Complexe (1990. március 20.). ISBN 978-2-87027-358-6

[books.google.fr-2] Bernhard R. Kroener, Germany and the Second World War Volume V/II, Oxford University Press, 2003, p. 44

[3] Markos Vallianatos, The untold history of Greek collaboration with Nazi Germany (1941–1944)

[4] Οι Τσιρονίκος και Ταβουλάρης συνελήφθησαν, Εφημερίδα «Ελευθερία», Παρασκευή 11 Μαΐου 1945, σελίδα 2.

[5] Ο Τσιρονίκος παρεδόθη χθες εις τας Ελληνικάς Αρχάς, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.

[6] Ο Ε.Τσιρονίκος υπέβαλε αίτηση χάριτος, Εφημερίδα «Εμπρός», Τρίτη 27 Αυγούστου 1946, σελίδα 5.

[7] Charles R. Schrader, The withered vine: logistics and the communist insurgency in Greece, 1945–1949, Greenwood Press, 1999, p. 38

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]