Gara (Horvátország)

Gara (horvátul: Gorjani) falu és község Horvátországban, Eszék-Baranya megyében. A középkorban népes magyar mezőváros volt, amelyből a Garai család származott.

Gara (Gorjani)
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeEszék-Baranya
Jogállás község
Polgármester Ivan Lović
Irányítószám 31422
Körzethívószám +385 (0) 31
Népesség
Teljes népesség1168 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Terület53 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gara (Horvátország)
Gara
Gara
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″Koordináták: é. sz. 45° 24′ 00″, k. h. 18° 22′ 00″
Gara weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gara témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Eszéktől légvonalban 29, közúton 36 km-re délnyugatra, Diakovártól légvonalban 10, közúton 12 km-re északra, Szlavónia középső részén fekszik.

TörténeteSzerkesztés

A régészeti leletek tanúsága szerint területe már az őskor óta lakott volt. A Garáról Tomasócra vezető út közelében az újkőkor középső részét lezáró Sopot kultúra leleteit találták meg. Római kori leleteket találtak a falutól a temető felé Kamenište, más néven Crkvište lelőhelyen, ahol a középkorban egy domonkos kolostor is állt.

Garát IV. Béla király 1244. július 20-án kelt, a boszniai püspökségnek írt adománylevelében „terram de Gora” alakban említik először. [1] IV. Béla 1269-ben a birtokot Garaiak ősének a Dorozsma nembeli János ispánnak adományozta. Ezután egészen 1481-ig a Garaiak nádori ágának a birtoka. 1310-ben a Garaiak Bánfi ága is birtokos lett a településen. Szent Pál apostol tiszteletére szentelt templomát és Szent Margit tiszteletére emelt domonkos kolostorát 1348-ban említik. [1] Gara 1387-ben már oppidum [1], azaz mezőváros volt. 1478-ban hetivásárát említik. Várát „Castrum Gara” néven 1408-ban [1] említik először Garai Miklós és János birtokaként. Valószínűleg a 14. század végén építették. Miután a Garai család Garai Jóbbal 1481-ben kihalt, a birtokaik egy részét leányágon a csömöri Zayok kapták meg, míg a másik, nádori részét Corvin János szerezte meg.

A török 1536-ban foglalta el és az elpusztult épületek helyett újakat épített, melyek közül egy torony még ma is áll. Ennek maradványait 1837-ben bővítve kápolnává alakították át, a toronyba pedig harangokat szereltek. A kápolna a Háromkirályok tiszteletére van szentelve. A török hódoltság alatt a település Gorjan néven a Gorjani nahije és kádiluk székhelye volt. Gara a térséggel együtt 1687-ben szabadult fel a török uralom alól. A török kiűzése után 28 lakott ház maradt a településen. A diakóvári térség 1702-es hatósági összeírásában a várat már romként említik. Később még az alapfalak köveit is kiásták és eladták, de a várat övező sáncok még egy ideig jól láthatók voltak. Mára már semmi sem látható belőle. A település lakossága a 18. században tovább nőtt. 1758-ban 69 házában 513 lakos élt.

Az első katonai felmérés térképén „Gorjane” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Gorjan” néven szerepel. [2] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Gorjan” néven 225 házzal, 1260 katolikus és 1 ortodox vallású lakossal találjuk. [3] A 19. század második felében 1860-tól Bácskából német családok települtek be lényegesen megváltoztatva a lakosság összetételét.

A településnek 1857-ben 1137, 1910-ben 1911 lakosa volt. Verőce vármegye Diakovári járásának része volt. Az 1910-es népszámlálás adatai szerint lakosságának 69%-a horvát, 30%-a német anyanyelvű volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. A partizánok 1944-ben elüldözték a német lakosságot, a helyükre a háború után az ország különböző részeiről érkezett horvátok települtek. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 96%-a horvát nemzetiségű volt. 2011-ben a falunak 1008 lakosa volt.

LakosságaSzerkesztés

A legutóbbi, 2011-es népszámlálás szerint Gara községnek (járásnak) 1.591 lakosa volt.

Gara község (járás) két faluból áll, melyek lakossága az alábbi:

  • Gara – 1.008 fő
  • Tomasóc (horvátul Tomašanci) – 583 fő
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.137 1.471 1.663 1.737 1.707 1.911 1.807 2.132 1.936 1.886 1.965 1.616 1.361 1.267 1.168 1.008

NevezetességeiSzerkesztés

  • Gara várát a Garai család ősi fészkét sajnos ma már nem lehet megtalálni. A 20. század legelején még némi téglatörmelék és árok maradványok láthatók voltak belőle. A horvát nyelvű régészeti jelentések alapján, a ma öreg temetőnek (Staro groblje) nevezett hely mellett állhatott, ám a területet felparcellázták és teljesen beépült, így semmi sem látható a várból.
  • Szent Jakab tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1788-ban épült. A harangtornyot 1849-ben építették. Berendezése klasszicista stílusban készült. A főoltár retablójának központjában Jakab apostol felhőkön álló alakja áll. Az egyik mellékoltáron Szűz Mária karján a kis Jézussal, míg a másikon a feszület ábrázolása látható Mária Magdolna és Szent János apostol alakjával. Valamennyi oltárkép az 1880-as években készült, Izidor Kršnjavi (1845-1927) horvát festőművész alkotásai. Kilenc regiszteres orgonáját 1861-ben Fabing András eszéki műhelyében készítették.
  • A Háromkirályok tiszteletére szentelt római katolikus kápolnája középkori eredetű. Tornyát, mely Jaics bég tornya néven volt ismert a törökök építették. 1837-ben Adam Filipović plébános kápolnává építtette át. A torony földszintjének három oldalán lőrések is láthatók. A felső részének egyik ablaka máig megtartotta a keleties ívét.
  • Szent Péter tiszteletére szentelt római katolikus temetőkápolnája
  • A falu közepén az útkereszteződésben, melyet régen Krstopućénak neveztek nagy kereszt áll.
  • A falutól északnyugatra a temető irányában melekedő 115 méteres „Kamenište”, vagy más néven „Crkvište” nevű magaslaton állt egykor a domonkosok Szent Margit kolostora. Ez a hely ma is egyházi tulajdonban van. Római kori leletek is előkerültek itt.
  • A falunak gazdag népművészete, népi hagyományai vannak.
  • A környező erdők a vadászok kedvelt paradicsoma.

KultúraSzerkesztés

A falu első regisztrált énekkarát 1936-ban alapították „Matija Gubec” néven, ez azonban a második világháború előestéjén beszüntette működését. 1966-ban megalapították a KUD „Gorjanac” kulturális és művészeti egyesületet, mely ma is működik. Az 1960-as évektől az iskola, keretében egy másik kulturális egyesület is működött KUD „Mladost” néven. Az egyesület őrzi a falu és a Đakovština népdalait, néptáncait, népszokásait. Működésük során felléptek számos hazai és külföldi folklór fesztiválon. Ezek közül kiemelkedik a 2008-as Tokiói Nemzetközi Folklórfesztivál, melyen nemcsak Horvátországot, hanem Európát is képviselték. 2012-ben Horvátország képviseletében felléptek az Anseongi Foklór Olimpián Dél-Koreában is. Az egyesület három könyvet is kiadott: Adam Pavić „Gorjani - povijesni i prosvjetno-kulturni razvoj” 1986. (Gara történeti és kultúrtörtéti fejlődése), Josip Vinkešević „Narodni plesovi Đakovštine” 1989. (Đakovština néptáncai) és Ivan Lović „Gorjanske ljelje” 2012. (Garai ljelje) című műveit.

Jellegzetes helyi népszokás a Ljeljék (királynők) pünkösdi felvonulása. A Ljeljék olyan helyi lányok, akik az alkalomhoz illő dalokat énekelnek és kardokkal táncolnak. A királyok (akik szintén lányok) kardot és virággal díszített férfikalapot viselnek, míg a királynők fehér koszorút, mint a menyasszonyok. Ez a szokás a török hódoltság idejéből származik, amikor a törökök minden férfit elvittek. Az asszonyok így öltöztek fel, hogy elvonják a figyelmüket, a törökök pedig azt hitték, hogy szellemekat látnak. Ez tette lehetővé a férfiaknak, hogy elszökjenek. Ez a népszokás bekerült az az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökségének reprezentatív listájára is.

Garán többféle hagyományos hímzés is kialakult. Különleges az aranyszállal való hímzés, melyet nemcsak a népviselet, hanem bizonyos használati tárgyak esetében is alkalmaznak. 2003-ban diakovár polgármestere Zoran Vinković garai népviseletet ajándékozott II. János Pál pápának diakovári látogatása során.

OktatásSzerkesztés

Gara első iskoláját 1790-ben nyitották meg II. József rendelete alapján, a tanulók kis száma miatt azonban ezt az iskolát 1794-ben bezárták. Ezért 1803-ban Ferenc császár új rendeletet adott ki a népiskolák létrehozásáról és a szülők kötelességévé tette a gyermek iskolába kísérését. A következő adat a garai iskola létezéséről egy kamarai okiratból 1806-ból származik. A kezdeti nehézségektől eltekintve azóta folyik az oktatás a településen. Az épületet legutóbb 2005-ben újították fel. 2010-ben új tornatermet avattak.

SportSzerkesztés

  • NK „Budučnost” Gorjani labdarúgóklub.
  • ŠK „Gorjanac” Gorjani sakk-klub.

EgyesületekSzerkesztés

  • A DVD Gorjani önkéntes tűzoltó egyesületet 1926-ban alapították.
  • Az LD „Lisica” Gorjani vadásztársaságot 1952-ben alapították.

Híres emberekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A megye turisztikai irodájának honlapja (horvátul)