Főmenü megnyitása

Gaspard Mermillod (Carouge(fr), Svájc, 1824. szeptember 22.Róma, 1892. február 23.) Lausanne és Genf püspöke, a keresztényszocialista mozgalom egyik elindítója. A német Wilhelm Emmanuel von Ketteler püspök mellett az ő tevékenysége ösztönözte XIII. Leó pápát a Rerum novarum kezdetű első szociális enciklika megírására.

Gaspard Mermillod
bíboros, Lausanne-Genf püspöke
GaspardMermillod.jpg

Coat of arms of Gaspard Mermillod.svg
Veritas et misericordia
(Igazság és könyörületesség)
Születési név Gaspard Mermillod
Született 1824. szeptember 22. (68 évesen)
Carouge
Elhunyt 1892. február 23.
Róma
Nemzetiség Flag of Switzerland.svg svájci
Munkássága
Felekezet római katolikus egyház
Pappá szentelés 1847. június 24.
Püspökké szentelés 1864. szeptember 25.
Bíborossá kreálás 1890. június 23.

Hivatal lausanne-i segédpüspök
Hivatali idő 18641883

Hivatal lausanne-genfi püspök
Hivatali idő 18831891
Elődje Christophore Cosandey
Utódja Joseph Déruaz
Gaspard Mermillod a Catholic Hierarchy-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Gaspard Mermillod témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Ifjúkora és püspökké szenteléseSzerkesztés

Jacques Mermillod első gyermek. Hatan voltak testvérek. A fribourgi Jezsuita Kollégiumban alapozta meg tanulmányait, és 1847-ben szentelték pappá. Genfben kezdte el szolgálatát segédlelkészként. Tevékenysége idején két újságot is alapított („L’Observateur Chatolique” c. politikai és „Les Annales Chatolique” c. tudományos folyóiratot). 1857-től a plébánia vezetőjévé választották, és a lausanne-i püspökség helynöke lett.

Püspöki tevékenységeSzerkesztés

1864-ben a pápa hebroni címzetes püspökké nevezte ki, szolgálati helye segédpüspökként a genfi kanton lett a lausanne-i püspökségen belül. Figyelme a hátrányos helyzetűek felé fordult, és beszédeiben a szolidaritás fontosságát hangsúlyozta. 1868-ban nagy prédikációjában felhívta a figyelmet az egyre súlyosabb társadalmi egyenlőtlenségekre és a tenni tudók felelősségére. 1869-ben a franciaországi Troyes-ban részt vett a Szalézi Szent Ferenc Oblátái női szerzetesrendi kongregáció megalapításában, a közösség a szegény sorsú lányok tanításával foglalkozott.

1870-ben IX. Piusz pápa önálló apostoli adminisztrátorrá nevezte ki Genfbe. A kanton vezetése azonban nem nézte jó szemmel a püspök tevékenységét, ezért amikor a Szentszék apostoli helynökké emelte Mermillod-ot, az államhatóság kiutasította Svájcból. A püspök hiába tagadta meg a távozást, a hatóságok a francia határra szállították.[1] Csak 1883-ban térhetett vissza ismét szülőhazájába. 1883-ban ugyanis fribourgi székhellyel nevezték ki újra Lausanna és Genf püspökének. Genf azonban csak 1890-ben ismerte el kinevezését, amikor a pápa Mermillod-ot bíborossá kreálta. A rá következő évben lemondott a püspöki rangról. Emeritus püspökként Rómába utazott, és 1892-ben ott hunyt el.

Szerepe a keresztényszocialista mozgalombanSzerkesztés

Egyik alapítója volt az első nemzetközi keresztényszocialista szervezetnek, a Fribourgi Uniónak.[2] Ezzel egy olyan műhely jött létre, amely összefogta a kialakuló mozgalmat, egyben megalapozta az egyház társadalmi tanítását. A tanácskozások rendszeres vendégei voltak a francia René de la Tour du Pin(en), Albert de Mun(en) továbbá az osztrák Karl von Vogelsang(en). A megbeszéléseken született munkadokumentumokat Mermillod közvetlenül elküldte a Vatikánba, ahol 1878-tól XIII. Leó ült Szent Péter trónján. A pápára hatottak ezek a beszámolók és elhatározta, hogy pápai körlevélben foglalja össze az egyház tanítását a társadalmi igazságosság kérdésében. Ez lett az 1891-ben megjelenő Rerum novarum kezdetű enciklika, amely első azon körlevelek sorában, amely az egyház társadalmi tanítását foglalja össze.[3] A dokumentum szerkesztésében közvetlenül Mermillod is részt vett.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A konfliktus hátteréről olvashat a következő tanulmány 11. oldalán: Vitári Zsolt: Svájc a 19. században. nemettortenelem.tti.btk.pte.hu. [2015. január 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  2. A szervezetről több is megtudható a következő oldalon:Szociális és Közgazdasági Tanulmányok Katolikus Uniója. www.lexikon.katolikus.hu. (Hozzáférés: 2015. január 20.)
  3. A szociális gondolat ébredése az egyházban. www.ujember.hu. (Hozzáférés: 2015. január 20.)

ForrásokSzerkesztés