Gebaur Izor
Gebaur Izor (József ill. Gebauer Izor[1]) (Pécs, 1839. január 28. — Graz, 1916. március 20.[1]) magyar katolikus pap, ciszterci szerzetes, tanár, nyelvész, műfordító. A volapük nyelv egyik úttörője, eszperantista.
| Gebaur Izor | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Gebaur József Izor |
| Született | 1839. január 28. Pécs |
| Elhunyt | 1916. március 20. (77 évesen) Graz |
| Munkássága | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | római katolikus |
| Felavatás | 1862. július 16. |
| Hivatal | a zirci alperjel |
| Hivatali idő | 1889-1892 |
| Hivatal | szentgotthárdi házfőnök |
| Hivatali idő | 1908-? |
Életpályája szerkesztés
A gimnázium hat osztályát Pécsett végezte (1849-1855).[1] 1855. szeptember 12-én belépett a ciszterci rendbe, a rend Egerbe küldte a 7-8. gimnáziumi évfolyamok elvégzése céljából. Teológiai tanulmányokat Budapesten és Bécsben folytatott.[1] 1862. július 16-án szentelték pappá. 1865-től német nyelvet és irodalmat tanított a székesfehérvári gimnáziumban, ugyanitt mint rendkívüli tárgyakat tanította a francia nyelvet, az éneket és a gyorsírást. 1879-től a bajai főgimnázium igazgatójaként működött. 1881-től Tósokberénden volt plébános, 1884-től a pécsi főgimnáziumot igazgatta, 1889-től ő lett a zirci alperjel.[1] 1892-től papi pályájának utolsó állomáshelye Hercegfalva, ahol megint plébánosi teendőket látott el. 1907-ben nyugdíjba vonult, de már 1908-tól mint ciszterci szerzetes házfőnöki teendőket vállalt a Szentgotthárdi apátsában.
Munkássága szerkesztés
Szerzetesi és papi hivatása mellett a volapük nyelvvel foglalkozott, nyelvkönyveket írt, irodalmi munkásságával és műfordításaival (Kölcsey Ferenc: A kárpáti kincstár című elbeszélését fordította volapük nyelvre) nemzetközi hírnévre tett szert. 1891-ben beválasztották a konstanzi (Svájc) Volapük Akadémia tagjai közé, több volapük egyesület (párizsi, müncheni, konstanzi, bécsi és litoměřicei) szintén sorai közé választotta. 1906-tól a mesterséges volapük nyelvnél jobbnak[2] találta a szintén mesterséges eszperantó nyelvet és azzal kezdett foglalkozni.
Több kisebb közleménye jelent meg a Tanáregylet Közlönyében, a pécsi főgimnázium értesítőjében, a berlini Zi vol lölik című volapük újságban és a lipcsei Unser Verkehr c. lapban. Eszmecseréket folytatott írásaiban a volapük nyelv nyelvtani rendszeréről a kínai, orosz, olasz, francia, angol, német, Észak- és Dél-Amerika-i volapük klubok tagjaival. Kisebb alkalmi költeményeket is írt e mesterséges világnyelven. Saját írásai közül kiemelkedő az aggteleki és a dobsinai barlangok leírása.
Művei (válogatás) szerkesztés
- Darwinizmus. Főgymnasiumi Értesítő, Pécs : 1886.
- Német nyelvtan középtanodák használatára.[3] Pest, 1868.
- Német olvasókönyv a gymnásiumok felső osztályai számára.[4] Pest, 1868.
- Volapük : (Namapenäd pebüköl). Pécs : Nyomatott Taizs József Könyvnyomdájában, 1887. 60 p.
- Világnyelv. Volapük : Schleyer rendszere szerint. Pécs, 1888.
- Natamilas tel in Niegän.[5] Pécs, 1888.
- Div belama Tátra.[6] H.n., 1891.
Díjak, elismerések szerkesztés
- Díszoklevéllel tüntették ki a volapük nyelven elért eredményeiért a pécsi országos kiállításon (1891)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Pécs lexikon I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 259. o. ISBN 978-963-06-7919-0
- ↑ Azt tapasztalta, hogy a volapük nyelv nem alkalmas az eszmecserére, amikor éppen a volapük nyelvet jól tudó emberekkel is más nyelvre kellett váltania, például németre, hogy megértsék egymást.
- ↑ 1879-ig 14 kiadást ért meg gyakorlatokkal, olvasmányokkal bővítve.
- ↑ (2. javított, bővített kiadását Heinrich Gusztáv adta közre Budapesten 1876-ban a Tanügyi Füzetek sorozatban.
- ↑ Magyarul: Két világcsoda, az aggteleki és dobsinai barlang ismertetése volapük nyelven.
- ↑ Kölcsey Ferenc: A kárpáti kincstár c. elbeszélése volapükre fordítva, szótárral.
Források szerkesztés
- Magyar katolikus lexikon. Budapest : Szent István Társulat, 1993- ; ISBN 963-360-727-2
