Glioxim
| Glioxim | |||
 A glioxim szerkezete | |||
| IUPAC-név | glioxim | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 107-22-2 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C2H4N2O2 | ||
| Moláris tömeg | 88,03 g/mol | ||
| Olvadáspont | 178 °C | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A glioxim szerves vegyület, képlete C2H4N2O2. E vegyületből előállítható 3,4-dinitrofuroxán[2] és számos más robbanóanyag. [BO4]-hidat tartalmazó dikobaltkomplexe képes protonnal végbemenő redukciók katalízisére.[3]
Előállítása szerkesztés
A glioxim hidroxilammónium-klorid és glioxál hidrogén-szulfit-adduktumából állítható elő protonakceptorral, például kálium-karbonáttal.[4]
o-Xilol ozonizációjakor az aldehidek közt legnagyobb mennyiségben (átlagosan 40–45%) glioxál keletkezik,[5]
Jellemzői szerkesztés
A glioxim savas, és könnyen meggyullad.[1] Nitrálható salétromsavval vagy nitrogén-dioxiddal.[1]
Komplexet képez számos vegyülettel, például ródium(II)-acetáttal.[6]
Biológiai hatásai szerkesztés
A glioxim és a diklórglioxim a lizozimet nem kompetitíven gátolják, harmadlagos szerkezetét befolyásolják.[7]
Reakciói szerkesztés
A glioxim forró koncentrált hidrogén-kloridban 1 percen át történő keverése után jéggel hűtve 15 percen át klór lassú áramoltatásával, majd 0 °C-on (273 K) gyors klórárammal diszperziós lemezen klórozva diklórglioximot ad.[4]
A glioxim előbb klórral etanolban, majd nátrium-aziddal dimetilformamidban reagálva diazidoglioximot ad, mely hidrogén-kloriddal és etanollal 1,1’-dihidroxibisztetrazolt ad.[8]
Hidrogén-kloridos hidroxilamin-oldattal és nátrium-hidroxiddal 90 °C-on (363 K), majd trimetil-ortoformiát és BF3·Et2O mellett a glioximból amidoxim állítható elő kettős kondenzációval. Ezután nátrium-nitrittel és hidrogén-kloriddal, majd nátrium-aziddal és etanollal, végül pedig sósavval ebből 5-(1,2,4-oxadiazolil)-1-hidroxitetrazol állítható elő, ebből pedig különböző bázisokkal (például ammónia, hidroxilamin vagy hidrazin) és etanollal reagálva a megfelelő sója állítható elő.
A száraz glioxim ütésérzékeny,[9] etilénglikol-oligomert és vizet tartalmazó oldatai azonban kevésbé. Ezek használhatók biocidként is.[9] Egy 1976-os szabadalom szerint „általában alkalmazott mennyiségben nem fitotoxikus, a melegvérű állatokra kevéssé mérgező” az oldat.[9]
Salétromsavban a glioxim nitrálható dinitroglioximmá, ebből dinitrogén-tetroxiddal és tetraklórmetánnal dinitrofuroxán állítható elő oxidatív ciklizációval.[10]
Sói szerkesztés
A palládium(II) a glioximmal 1:2 arányban reagál, ez vízben nem, kloroformban oldódó kelátot (palládium-glioximát) ad. A Pt2+, Ir3+, Au3+ és PO3−4 pozitív, a Fe2+ és Fe3+ negatív interferenciát okoz, ezek etiléndiamin-tetraecetsavval megszüntethetők.[11]
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c Axt. „Glyoxime, Diaminofurazan and some Energetic Derivatives”. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Ya-Jing Peng, Yan-Xue Jiang, Xie Peng, Jian-Yong Liu, Wei-Peng Lai (2016. február 16.). „Reaction Mechanism of 3,4-Dinitrofuroxan Formation from Glyoxime: Dehydrogenation and Cyclization of Oxime”. Chemphyschem. DOI:10.1002/cphc.201500968. PMID 26677195. (Hozzáférés: 2023. november 26.)
- ↑ Laga SM, Blakemore JD, Henling LM, Brunschwig BS, Gray HB (2014. december 15.). „Catalysis of proton reduction by a [BO4]-bridged dicobalt glyoxime”. Inorg Chem 53 (24), 12668–70. o. DOI:10.1021/ic501804h. PMID 25407603. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ a b Lance KA. The synthesis and characterization of cobalt dioxygen carriers based on the bis(glyoximato) chelate. The Ohio State University (1988). Hozzáférés ideje: 2023. december 17.
- ↑ Haaijman PW, Wibaut JP (1941). „Quantitative investigation of the ozonization of ortho-xylene and of 1,2,4-trimethyl benzene; a chemical proof of the equivalence of the six c–c bonds in the benzene ring”. Recueil des Travaux Chimiques des Pays-Bas 60 (11), 842–867. o. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Keller HJ, Seibold K (1970. április 10.). „Darstellung und Eigenschaften einiger Dioximato-Komplexe des zweiwertigen Rhodiums”, Kiadó: de Gruyter. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Ranjbar B, Afshar S, Kakanejadifard A, Khajeh K, Naderi-Manesh H, Hassani L, Alizadeh N (2006). „Effects of Glyoxime and Dichloroglyoxime on Lysozyme: Kinetic and Structural Studies”. Asian Journal of Biochemistry 1 (2), 153–161. o. DOI:10.3923/ajb.2006.153.161. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ Larin AA, Fershtat LL (2021. március). „High-energy hydroxytetrazoles: Design, synthesis and performance”. Energetic Materials Frontiers 2 (1), 3–13. o. (Hozzáférés: 2023. december 17.)
- ↑ a b c Non-explosive glyoxime compositions
- ↑ Peng Y-J, Jiang Y-X, Peng X, Liu J-Y, Lai W-P (2015. december 16.). „Reaction Mechanism of 3,4-Dinitrofuroxan Formation from Glyoxime: Dehydrogenation and Cyclization of Oxime”. ChemPhysChem 17 (4), 541–547. o. DOI:10.1002/cphc.201500968. PMID 26677195. (Hozzáférés: 2023. december 31.)
- ↑ Ayres GH, Martin JB. „Spectrophotometric determination of palladium with glyoxime and chloroform extraction”. Analytica Chimica Acta 35, 181–189. o. DOI:10.1016/S0003-2670(01)81648-2. (Hozzáférés: 2024. április 12.)