Főmenü megnyitása

Guth Antal, olykor Gúth (Szamoskóród, 1886. március 31.[m 1]Párizs, 1938. után) orvos, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején 1919. április 3. és 1919. június 24 között munkaügyi és népjóléti, majd népjóléti és (köz)egészségügyi népbiztos, Karl Marx A tőke c. művének első magyar fordítója.[1]

Guth Antal
Született 1886. március 31.
Szamoskóród
Elhunyt 1938. után
Párizs
Foglalkozása orvos, politikus

ÉleteSzerkesztés

Gúth Ede és Mittelmann Eugénia fia. Izraelita, utóbb római katolikus vallású.[2] Politikai pályafutásának megkezdése előtt dolgozott az Orvosi Hetilapnál. 1915. július 31-én Budapesten házasságot kötött ómorviczai Heinrich Alice Georgina Mária Karolina orvostanhallgatóval, dr. ómoraviczai Heinrich Béla és kamjonkai Szemző Georgina lányával,[3] akitől 1917-ben elvált.[4] Az első világháborúban Szolnokon szolgált katonaorvosként, itt ismerkedett meg a szociáldemokrata mozgalommal. Szolnokon csatlakozott az 1918. november 24-én létrehozott Kommunisták Magyarországi Pártjához, s 1919 elején a párt szolnoki szervezetének elnöke lett.[5] Miután februárban a pártvezetés nagy részét letartóztatták, az ún. második Központi Bizottság munkájában vett részt. A Magyarországi Tanácsköztársaság idején Bokányi Dezső javasolta munkaügyi és népjóléti népbiztosnak, így Guthot március 24-én megkapta kinevezését. A következő hónap végétől kezdve a fronton volt, mint frontszakaszparancsnok. 1919. május 9-én nyilatkozatot tett a Vörös Újságban, melyben a következőket mondta: „[…] meg fog történni végre […] az orvosi működés szocializálása. A cél az, hogy minden dolgozó ember ingyen, kellő orvosi kezeléshez és gyógyszerhez jusson. Átmenetileg ezt a célt a munkásbiztosító pénztárak működésének nagyarányú kiterjesztésével fogjuk elérni, mert nemsokára minden dolgozó proletár tagja lesz a pénztáraknak.” Ezzel megnyugtatta a pénztári, továbbá a pénztáron kívül praktizáló orvosokat a várható fejlemények tekintetében. 1919. május 17-én a szociáldemokrata Kunfi Zsigmonddal megbízást kapott, vizsgálja ki a székesfehérvári "ellenforradalom" eseményeit. Május 19-én a Forradalmi Kormányzótanács megbízásából Fejér megye biztosa volt, június 24-én megválasztották népjóléti és közegészségügyi népbiztossá. Ezek mellett a Budapesti Központi Forradalmi Munkás- és Katonatanács direktóriumának csakúgy, mint a kommün parlamentjének, a Tanácsok Országos Gyűlésének, illetve az országos gyűlés által választott Szövetséges Központi Intéző Bizottságnak is tagja volt. A diktatúra bukása után az új rendszer többek közt a Budapesti királyi Orvosegyesület 15 tagú bizottságának kiküldését határozta el, mely 22 tag kizárását, továbbá 11 tag megintését javasolta, melyet az 1920. május 19-én összehívott rendkívüli közgyűlés megszavazott. A kizártak között volt Madzsar József mellett Guth Antal is.[6] Guth a bukás után Bécsbe emigrált, ahol - a Munkásmozgalomtörténeti lexikon szerint a KMP megbízásából - lefordította Karl Marx A tőke: a közgazdaságtan bírálata című művének első kötetét. 1919. októberében Bécsben zsarolás kísérlete és fenyegetés miatt letartóztatták és átadták a bécsi országos törvényszéknek.[7] A Budapesti Hírlap 1928-as száma szerint akkoriban Guth a Szovjetunióban tartózkodott.[8] Később Franciaországba költözött, s itt is halt meg.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Bölöny József Magyarország kormányai c. könyvében és a Munkásmozgalomtörténeti lexikonban is tévesen március 29. van feltüntetve a születés dátumául.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Kövendi Judit: Jász Dezső, a forradalmár publicista. Budapest, 6. évf. 2. sz. (1968) 13. o.
  2. Váry Albert. A vörös uralom áldozatai Magyarországon. Budapest: HOGYF EDITIO. ISBN 978 963 848 400 0 
  3. A házasságkötés bejegyezve a Budapest II. ker. állami házassági akv. 461/1915. folyószáma alatt.
  4. Budapesti kir. törvényszék 33313/1917. sz. ítélet.
  5. Világháború, forradalom, terror, Trianon. 1918 október: „ Ezt a háborút elvesztettük!. SlidePlayer. (Hozzáférés: 2015. május 12.)
  6. Kizárás és megrovás az Orvosegyesületben. Budapesti Hírlap, 40. évf. 128. sz. (1920) 3. o.
  7. Bécsben letartóztatott népbiztos. Budapesti Hírlap, 39. évf. 93. sz. (1919) 5. o.
  8. Hová tűntek a magyar tanácsköztársaság hírhedt népbiztosai. Budapesti Hírlap, 48. évf. 1. sz. (1928) 8. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés