Gyergyay Árpád
Gyergyay Árpád (Kolozsvár, 1881. április 27. – Kolozsvár, 1952. április 1.) orvos, orvosi szakíró. A fül-orr-gégészeti vizsgálatok és azok betegségeinek gyógyítása területén ért el kiváló eredményeket. Gyergyay Ferenc Pál apja.
| Gyergyay Árpád | |
| Született |
1881. április 27. Kolozsvár |
| Elhunyt |
1952. április 1. (70 évesen) Kolozsvár |
| Állampolgársága | |
| Nemzetisége | magyar |
| Gyermekei | Gyergyay Ferenc Pál |
| Foglalkozása |
orvos, orvosi szakíró, pedagógus |
| Iskolái | Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1904, orvostudomány) |
| Sírhelye | Házsongárdi temető |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
ÉletpályájaSzerkesztés
Szülővárosában az Unitárius Kollégium neveltje (1899), orvosi oklevelét a kolozsvári egyetemen szerezte (1904), ahol a biológus Apáthy István, a belgyógyász Purjesz Zsigmond és a kórbonctanos Buday Kálmán tanítványa. Egészségtan-tanári, majd sebészműtői és tisztiorvosi minősítést is szerzett, később pedig megkezdte szakosodását a fül-orr-gégészetben. Ösztöndíjjal Bécsben, Freiburgban, Bernben, Bázelben szakklinikákon dolgozott, hazatérve a sebészeti klinika adjunktusa, 1916-tól egyetemi rendkívüli tanár; 1919 és 1940 között magánkórházat vezetett. 1940-től a fül-orr-gégészet professzora, 1943-tól az orvosi kar dékánja, 1945 után magángyakorlatot folytatott.
1940–1944 között a kolozsvári magyar egyetem tanára volt, de 1945-ben az igazoló eljárások során "politikailag megbízhatatlanként" eltávolították a tantestületből.[1]
Gazdag gyakorlóorvosi és sebészi tevékenysége mellett már diákkorától tudományos munkát végzett. Első szakmai dolgozatát az Orvosi Hetilap közölte 1904-ben. Tudományos közleményei magyarországi (Orvosi Hetilap, Magyar Orvosi Archívum, Orvosképzés) és külföldi szaklapokban (párizsi, berlini, római, stockholmi, bécsi, lipcsei fül-orr-gégészeti közlönyökben) jelentek meg. Munkásságából kiemelkedik az orrgarat, a tuba és a hátsó orr-részek vizsgálómódszerének kidolgozása, ehhez különleges műszert gyártott. Eljárását külföldi szakértők is átvették. Behatóan tanulmányozta és elsőként írta le a fülkürt-mozgásokat, kidolgozta a hallószerv új boncolási módját, valamint önálló eljárását az orr és a melléküregek érzéstelenítésére; az 1940-es években új halláselmélet megteremtésére tett kísérletet.
EmlékezeteSzerkesztés
A Házsongárdi temetőben, családi sírban nyugszik.[2] A Magyar Unitárius Egyház nevezetes tagjai között tartja számon.[3]
Fontosabb munkáiSzerkesztés
- Új utak a fülkürt megismerésére (Budapest, 1932);
- Hanghullámok hatásmódja a csigára (Ifj. Gyergyay Árpáddal, Kolozsvár, 1947);
- Irányhallás. Távolsághallás. Térhallás (Ifj. Gyergyay Árpáddal, Kolozsvár, 1948).
Társasági tagságSzerkesztés
Díjak, elismerésekSzerkesztés
- Corvin-koszorú (1940)[2]
JegyzetekSzerkesztés
- ↑ Vincze Gábor: A romániai magyar kisebbség történeti kronológiája, 1944 – 1953. Budapest – Szeged, 1994.
- ↑ a b Gyergyai Árpád, ifj. orvos, fül-orr-gégész, rinológus. nevpont.hu. [2019. február 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 11.)
- ↑ Híres unitáriusok. unitarius.org. (Hozzáférés: 2019. február 11.)
ForrásokSzerkesztés
- Romániai magyar irodalmi lexikon: Szépirodalom, közírás, tudományos irodalom, művelődés II. (G–Ke). Főszerk. Balogh Edgár. Bukarest: Kriterion. 1991. ISBN 973-26-0212-0
További információkSzerkesztés
- -f -y (Kristóf György): Lettországból Kolozsvárra jött meggyógyulni. Keleti Újság, 1931. szeptember 6.
- Gaal György: A tudós-orvos. Igazság, 1981. április 19.;
- Gaal György: A két Gyergyay. A Hét, 1981/26.
.svg){kind=small}
