Háromkürtő-zsomboly

A Háromkürtő-zsomboly fokozottan védett barlang. A Bakony negyedik legmélyebb barlangja az Alba Regia-barlang, a Csengő-zsomboly és a Jubileumi-zsomboly után.

Háromkürtő-zsomboly
Hossz	360 m
Mélység	105 m
Magasság	0 m
Függőleges kiterjedés	105 m
Tengerszint feletti magasság	442 m
Ország	Magyarország
Település	Tés
Földrajzi táj	Bakony
Típus	időszakos víznyelőbarlang
Barlangkataszteri szám	4422-2
Elhelyezkedése
Háromkürtő-zsomboly Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 15′ 23″, k. h. 18° 03′ 29″47.256483333333, 18.0581

Leírás

A Balaton-felvidéki Nemzeti Parkban, a Tési-fennsíkon található. Tés központjától körülbelül másfél kilométerre, szántóföldi környezetben, egy víznyelőben nyílik. Két bejárata van, amelyek közül a napjainkban használt bejáratot betongyűrűkkel biztosították és vasrács ajtóval van lezárva. A másik bejárata egy sokkal szűkebb, ferde lyuk és a főbejárattól körülbelül nyolc méterre, délre helyezkedik el. Ezen keresztül tárták fel a zsombolyt.

Felső triász, dachsteini mészkőben keletkezett tektonikus hasadékok mentén. Morfológiai szempontból két részre osztható. A felső, körülbelül 20 méter mély, labirintusszerű részére az oldott, sima falfelületek jellemzők, amelyek a víznyelőként működéskor alakultak ki. A felső rész aljától kezdődő alsó részén pedig a csepegő, folydogáló vizek korróziós tevékenységének a nyomai figyelhetők meg. Az alsó része főként aknákból áll. A barlangban kevés az ásványkiválás. Az alsó részen cseppkövek, korróziós fülkék, csipkék és barázdák alakultak ki. Mangános cseppkőbekérgeződés és borsókőszerű képződmények találhatók a legmélyebben lévő teremben. A cseppkövek áttetszők és fehérek.

Két időszakos nyelőponttal rendelkezik, amelyeken keresztül az áradásokkor víz jut a zsombolyba. Jelenleg egyik bejárata sem nyel vizet, de volt olyan a barlang történetében, hogy majdnem 100 méter magas vízoszloppal töltődött fel. Az még nem fordult elő, hogy a visszaduzzasztott víz elérte volna a bejáratot. Szivárgó vizek mindig vannak a barlangban. A vízzel való feltöltődés az időszakos víznyelői és a bemosott hordalék miatt történik.

A vízszintes kiterjedése 23 méter. A legmélyebb pontja a Záporos-terem. Néhány csontmaradvány mellett 29 csigafajt is meghatároztak a kitöltéséből őslénytani kutatásakor. A csigafajok közül több ma már kipusztult a területről és vízi fajok is előkerültek. A vizsgált anyag leginkább fiatal holocénben élt fajokat tartalmazott. Kordos László véleménye szerint a leletegyüttes legrégebbi maradványai legfeljebb középső pleisztocén korúak, de valószínűbb, hogy óholocén korúak. Farkascsontokat is találtak a zsombolyban. A bejárásához a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság engedélye és kötéltechnikai eszközök alkalmazása szükséges. A bejárati aknájában, valamint ahol még szükséges, rögzített vaslétrák segítik a közlekedést.

A barlang a három kürtő csatlakozásánál található, a felszín közeli rész legtágasabb üregéről a Háromkürtőről lett elnevezve. Előfordul az irodalmában csőszpusztai I-12-es viznyelő barlangja (Eszterhás 1984), Dögkút-zsomboly (Kordos 1984), Háromkürtős-zsomboly (Kárpát 1977), Három-kürtő-zsomboly (Szolga 1977), I-12 (Kordos 1976), I-12. (Kárpát, Szolga 1977), I.-12. (Szolga, Kárpát, Gönczöl, Szarka 1978), I-12. sz. objektum (Kordos 1982) és I.-12.sz. víznyelő barlangja (Szolga 2003) néven is.

Kutatástörténet

Az Alba Regia Barlangkutató Csoport tagjai kezdtek el kutatni a nyelőcsoportjában az 1970-es évek kezdetén. 1974-ben ismeretlenek visszatöltötték a barlangot az addig kihordott törmelékkel és faágakkal. 1975 áprilisában 80 méteres mélységig sikerült feltárni a csoportnak. 1975 májusában 105 méteres mélységet értek el a zsomboly kutatása során. 1975-ben a csoport tagjai elkészítették a hossz-szelvény barlangtérképét és készült egy idealizált, axonometrikus térrajz is a barlangról. A barlangtérképeket Kárpát József szerkesztette.

1977-ben készült el a felső járatainak az alaprajzi barlangtérképe és a könnyebb megközelíthetőség miatt egy új bejáratot hoztak létre. Szerepel az 1977. május 30-án összeállított, országos jelentőségű barlangok listáján. Az 1977. december 31-i állapot szerint a 105 méteres mélységével az ország 18. legmélyebb, a 256 méteres hosszával a 41. leghosszabb barlangja. 1978-ban farkascsontok kerültek elő a kitöltéséből és ebben az évben 70 méter magas vízoszlop töltötte ki a járatrendszert. 1979-ben elkészült az izometrikus barlangtérképe, amelyet Kárpát József szerkesztett.

Az 1980. évi Karszt és Barlang 1. félévi számában nyilvánosságra hozták a kiemelt jelentőségű barlangnak a barlangkataszteri számát. 1982 óta fokozottan védett barlang a tudománytörténeti jelentőségű feltárása miatt. 1982-ben Kárpát József felmérte és megszerkesztette az I-12. sz. karsztobjektum szpeotopográfiai térképét. Az 1984-ben megjelent, „Magyarország barlangjai” című könyv szerint az 1970-es évek egyik legnagyobb barlangfelfedezésének számított a 360 méter hosszú és 105 méter mély zsomboly felfedezése, az országos barlanglistában szerepel a neve két névváltozatával és egy térképen van a helye bejelölve. Az 1984-ben publikált, „Lista a Bakony barlangjairól” című felsorolásban olvasható a neve két névváltozatával és meg van említve, hogy 256 méter hosszú és 105 méter mély. 1988-ban a mesterségesen kialakított bejárata ki lett építve és le lett zárva.

1990-ben az Alba Regia Barlangkutató Csoportnak volt kutatási engedélye a barlang kutatásához. A 2003-ban megjelent, „Magyarország fokozottan védett barlangjai” című könyvben az olvasható, hogy a hossza elérte a 360 métert, a függőleges kiterjedése a 105 métert és a vízszintes kiterjedése a 23 métert. A 2005-ben kiadott „Magyar hegyisport és turista enciklopédia” szerint 360 méter hosszú és 105 méter mély. 2013-tól a vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete szerint a Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság működési területén található barlang az igazgatóság hozzájárulásával látogatható.

Irodalom

• Baja Ferenc: A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter 13/1998. (V. 6.) KTM rendelete. Magyar Közlöny, 1998. május 6. (37. sz.) 2979. old.
• Eszterhás István: Lista a Bakony barlangjairól. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei, 1984. (3. köt.) 13, 20. old.
• Fazekas Sándor: A vidékfejlesztési miniszter 58/2013. (VII. 11.) VM rendelete a barlangok nyilvántartásáról, a barlangok látogatásának és kutatásának egyes feltételeiről, valamint a barlangok kiépítéséről szóló 13/1998. (V. 6.) KTM rendelet módosításáról. Magyar Közlöny, 2013. július 11. (119. sz.) 64209. old.
• Gazdag László: Figyelem! MKBT Műsorfüzet, 1990. szeptember–október. 13. old.
• Gonda György: Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökének 1/1982. (III. 15.) OKTH számú rendelkezése. Magyar Közlöny, 1982. március 15. (14. sz.) 199. old.
• Kordos László: Barlangi őslénytani ásatások és gyűjtések 1976-ban. MKBT Beszámoló, 1976. 52–55. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1978-ban. MKBT Beszámoló, 1978. 17. old.
• Kordos László: Magyarország legmélyebb és leghosszabb barlangjai. MKBT Meghívó, 1978. május. 18, 23. old.
• Kordos László: Barlangkataszteri hírek. Karszt és Barlang, 1980. 1. félév. 45. old.
• Kordos László: Barlangi gerinces őslénytani gyűjtések és ásatások 1982-ben. MKBT Beszámoló, 1982. 10. old.
• Kordos László: Magyarország barlangjai. Gondolat Könyvkiadó, Budapest. 1984. 25, 236–238, 278, 302. old.
• Neidenbach Ákos – Pusztay Sándor: Magyar hegyisport és turista enciklopédia. Budapest, 2005. 183. old.
• Szolga Ferenc: A székesfehérvári Alba Regia Barlangkutató Csoport 1975. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1975 második félév. 92–94, 99–100. old.
• Szolga Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve, 1977. MKBT Beszámoló, 1977. 30, 42, 43, 44. old.
• Szolga Ferenc – Kárpát József – Gönczöl Imre – Szarka Gyula: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport 1978. évi jelentése. MKBT Beszámoló, 1978. 20–22. old.
• Szolga Ferenc – Zentai Ferenc szerk.: Az Alba Regia Barlangkutató Csoport Évkönyve 1982. MKBT Beszámoló, 1982. 55. old.
• Szolga Ferenc: Háromkürtő-zsomboly. In: Székely Kinga szerk.: Magyarország fokozottan védett barlangjai. Mezőgazda Kiadó, 2003. 353–355. old. ISBN 963-9358-96-7
• Zentai Ferenc szerk.: Alba Regia Barlangkutató Csoport. MKBT Beszámoló, 1983. 59. old.
• –: Országos jelentőségű barlangok. MKBT Meghívó, 1977. november. 22. old.

További információk

• Országos Barlangnyilvántartás