Főmenü megnyitása

Háziasított gyöngytyúk

háziasított állatfajta

A háziasított gyöngytyúk, a köznyelvben egyszerűen csak gyöngytyúk, a sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris) faj háziasított változata (fajtája), az egyetlen hagyományos házi baromfi, amely Afrikából származik.

Infobox info icon.svg
Háziasított gyöngytyúk
Helmperlhuhn Nimida meleagris 090501 We 077.JPG
Természetvédelmi státusz
Háziasított
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Tyúkalakúak (Galliformes)
Család: Gyöngytyúkfélék (Numididae)
Nem: Numida
Faj: N. meleagris
Hivatkozások
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Háziasított gyöngytyúk témájú kategóriát.

Helmperlhühner.JPG

Háziasítása és elterjedéseSzerkesztés

A gyöngytyúk a vizsgálatok szerint monofiletikus eredetű, vadon élő őse a Szaharától délre élő sisakos gyöngytyúk (Numida meleagris). A háziasított változat szinte alig különbözik vadon élő ősétől. Domesztikációja nem eredeti élőhelyén folyt le, hanem egy, a Földközi-tenger partvidékén élő, máig ismeretlen nép által. Amikor az ókori Egyiptomban vallási okokból betiltották a tyúktartást az i. e. 2. évezredben, szerepét egyes adatok szerint a gyöngytyúk vehette át. Valódi háziasítása majd egy évezreddel később ment végbe. A görögöknél már az i. e. 4. században háziállat volt. A monda szerint tollazatának fehér pöttyei a halott Meleagrosz királyfit sirató lánytestvéreinek könnyeiből keletkeztek. A rómaiak valószínűleg a görögök vagy az egyiptomiak közvetítésével ismerték meg. Kr. u. 1. században már a birodalom távolabbi részein is ismerték.

Magyarországon a gyöngytyúk a 13. században már jelen volt, elsősorban a kolostorok és a főúri vadaskertek tartották díszmadárként. A paraszti gazdaságokban a 19. század végén terjedt el, elsősorban a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon.

A gyarmatosítás kedvezett elterjedésének világszerte. Így került Kínába, majd Indiába, a rabszolgaszállító hajókon pedig Amerikába. Tenyésztésének virágkora a 20. század első fele volt, ekkor Magyarország is Európa élvonalába tartozott. Vadmadárként szállították külföldre. Tenyésztésének központja a második világháború után a Hortobágyi Állami Gazdaság volt. A hanyatlás a nagyüzemi baromfitenyésztés elterjedésével következett be.

TulajdonságaiSzerkesztés

 
A gyöngyös feje
 
A gyöngytyúk tojása

A gyöngytyúk feltűnő, szép alkatú és színű baromfi. Az apró fejükön lévő sisak a kakasoknál nagyobb méretű. Kétoldali áll-lebenyük fehér, vöröses szélekkel. Tollazatuk általában kékesszürke fehér, apró pöttyökkel. Gyakori a fehér alapszín is, tejfölsárga ezüstfehér pöttyökkel, ritkább színváltozatok még a szürke, a levendula, a bronz és a foltos.

A tyúkénál finomabb, könnyebb a csontozata.

Húsa finom, nagyon hasonlít a vadmadarak, például a fácán húsára. Április végén kezd tojni, 60-80 tojást rak. Tojása kisméretű, feltűnő tulajdonsága rendkívül vastag héja, ezért hosszú ideig eltartható. Míg a tojáshéj súlyaránya a tyúktojásnál 10,2%, addig a gyöngyöstojásnál 15,3%. Tojásait mindig elrejtett fészekbe rakja.

Van néhány hátrányos tulajdonsága, ami miatt sokan nem szívesen tartják. Domesztikációja alacsony fokú, vadmadár-ösztöneit, természetes viselkedési formáit megtartotta. Ijedős, minden szokatlan zajra, mozgásra rémült menekülésbe kezd. Nagyon jól repül. Hangja kellemetlenül hangos, rikácsoló, nem "szomszédbarát". Veszekedős, tartásához nagy térre van szükség, naponta akár 10 km-t is bejárhat. Kitűnően repül. Ha a gazda nem vigyáz, hajlamos arra, hogy éjszakára az ólon kívül gallyazzon fel. Viszont nagyon edzett, kitűnő élelemkereső és rovarirtó. Mindezen tulajdonságai a természetes baromfitartás elsőrendű alanyává teszik.

Magyar gyöngytyúkfajtákSzerkesztés

Magyar parlagi gyöngytyúkSzerkesztés

A kakasok súlya 1,30-1,60 kg, a tyúkoké 1,20-1,40 kg. Színe fehér, szürke, kékesszürke, igen ritkán előfordul bronz és tarka változatban is. Igényli a szabadtartást. Ma a KÁTKI gödöllői telepén található nagyobb állománya, amelyek elődeit az alföldi tanyavilágban gyűjtötték össze. Elsősorban itt folyik a génmegőrzés, fajtafenntartás is. A magyar parlagi gyöngytyúk törvényileg védett baromfifajtáink közé tartozik.

Hortobágyi gyöngytyúkSzerkesztés

Tollazata kékesszürke. Szabadtartásban és intenzív nevelési körülmények között is jó eredményeket ad. A hortobágyi gyöngytyúkot a francia gigant gyöngytyúkkal javították fel, melynek súlya a 2 kilogrammot is meghaladhatja. Súlya így megnövekedett, körülbelül 1,6- 2 kilogramm. Rendkívül jó tojástermelő, szabadtartásban 110-120 db-ot tojik.

Hortobágyi kékesszürke gyöngyösSzerkesztés

A szabadtartást jól tűrő, elsősorban húsáért tartott fajta. Tojástermelése 80-90 db. Igénytelen, ellenálló, jó élelemkereső.

Különbség a kakas és a tyúk közöttSzerkesztés

A hím és a nőstény gyöngyösök között csibe és növendék korukban ránézésre nem lehet különbséget tenni. Körülbelül kilenchetes koruktól a kiáltásuk segítségével különböztethetőek meg: a tojók kiáltása egy- és kéthangú, a kakasoké mindig csak egy hangból áll. Később az is segít a megkülönböztetésben, hogy a kakasok sisakja és lebenye nagyobb lesz, mint a tyúkoké. Egyes fajtáknál a kakas két lebenye közti rész türkizkék.

ÉrdekességSzerkesztés

A gyöngytyúkról egy utcát neveztek el Budapest XVII. kerületében, Rákosligeten.

ForrásokSzerkesztés

  • Szalay István – Barna Judit – Kőrösiné Molnár Andrea: A gyöngytyúk, Mezőgazda, 2004

További információkSzerkesztés