Hajnóczi Gábor

Hajnóczi Gábor (Baja, 1943. augusztus 18. – Budapest, 2005. január 18.) magyar művészettörténész, egyetemi tanár. A történelemtudomány kandidátusa (1992). A Professzorok Batthyány Körének tagja volt.

Hajnóczi Gábor
Született	1943. augusztus 18. Baja
Elhunyt	2005. január 18. (61 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	művészettörténész
Tisztsége	egyetemi tanár (1985–2005)
Iskolái	III. Béla Gimnázium (–1961) József Attila Tudományegyetem (1962–1967) Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem (–1974)
Sírhelye	Farkasréti temető
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

1961-ben érettségizett a bajai III. Béla Gimnáziumban. 1962–1967 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar hallgatója volt. 1967–1973 között Zircen gimnáziumi tanár volt. 1971–1973 között Vicenzában vendégkutatóként tevékenykedett. 1972-ben doktorált. 1974-ben elvégezte a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetem filozófia szakát. 1974–1985 között a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészettörténeti és Elméleti Intézet könyvtárosa és tudományos kutatója volt. 1978–1982 között Rómában állami ösztöndíjas, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Irodalomtudományi Intézet Reneszánszkutató Csoportjának külső munkatársa volt. 1981-től a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottsága tagja volt. 1982-től a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat tagja volt. 1985–1992 között a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Történeti Segédtudományok Tanszékén oktatott. 1992–1995 között a Római Magyar Akadémia igazgatóhelyetteseként dolgozott. 1995–2003 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének alapító egyetemi docense, 2003–2005 között egyetemi tanára volt. 2000-ben habilitált.

Munkássága

A XV.-XVII. századi építészettörténettel, elsősorban az itáliai és a magyarországi reneszánsz építészetével, Andrea Palladio munkásságával foglalkozott. Nemzetközileg is fontos eredményeket ért el a XV.-XVII. századi olasz építészet forrásainak felkutatása, a korszak építészei (Andrea Palladio, Leon Battista Alberti, Marcus Vitruvius Pollio stb.) elméleti tevékenységének tisztázása terén. A Római Magyar Akadémia igazgatóhelyetteseként több nagy nemzetközi építészettörténeti konferenciát szervezett és kezdeményezte az intézmény évkönyveinek újraindítását. Vezető szerepet játszott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Olasz Tanszékének megalapításában, ahol kezdeményezésére nemzetközi Dante- (2000) és Petrarca- (2004), illetve javaslatára Budapesten Alberti-konferenciát (2004) is rendeztek.

Családja

Szülei: Hajnóczi Ágost járásbíró, majd tsz-jogtanácsos és Bihari Irma voltak. Testvére: Hajnóczi Zsigmond hajóskapitány. Felesége, Gergely Katalin etnográfus volt. Két gyermekük született: Kristóf (1977–) és Eszter (1980–).

Búcsúztatása a Farkasréti temetőben zajlott.

Művei

• Az emberközpontúság Vitruvius, Alberti és Palladio építészetelméletében (Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1968)
• Andrea Palladio építészet és építészetelméleti nézetei (Egyetemi doktori értekezés; Szeged, 1972)
• Palladio „Rotondájának” jelölői és jelöltjei. Kísérlet egy építészeti alkotás szemiotikai analízisére (Építés–Építészettudomány, 1974)
• Urbanisztika és utópia (Világosság, 1975)
• Építészetszemiotikai vizsgálódások. – Válogatás építészetszemiotikai tanulmányokból (Építés– Építészettudomány, 1977)
• Adalékok a zirci apátsági könyvtár és műgyűjtemény történetéhez (Művészet és felvilágosodás. Szerkesztette: Szabolcsi Hedvig, Zádor Anna; Budapest, 1978)
• Építészetszemiotikai vizsgálódások (Építés- Építészettudomány, 1978)
• Andrea Palladio (monográfia; illusztrálta: Tóvári László, fotó: Klaniczay Péter, Merényi Katalin, Pogány Frigyes, 48 táblával. (Budapest, 1979; németül: Hanau: 1979 és Lipcse: 1980)
• Szemiotikai perspektívák az építészetelméletben (Kultúra és szemiotika. Szerkesztette: Gráfik Imre, Voigt Vilmos; Budapest, 1981)
• Ellenreformáció és építészet. A tridenti zsinat és a késői reneszánsz építészetelmélet (Világosság, 1981)
• Eszmei és valóságos az olasz reneszánsz templomépítészetben (Építés–Építészettudomány, 1982)
• Egy Peruzzinak tulajdonított kéziratos traktátus (Építés–Építészettudomány, 1985)
• Giovanantonio Rusconi „Della Architettura” című műve az OSZK-ban (Ars Hungarica, 1986)
• A nemzeti építészeti stílus kérdése az Akadémia palota körüli vitában (Forradalom után – kiegyezés előtt. A magyar polgárosodás az abszolutizmus korában) (Szerkesztette: Németh G. Béla; Budapest, 1988)
• Vitruvius: Tíz könyv az építészetről (Fordította: Gulyás Dénes. Az előszót írta; Képzőművészeti Zsebkönyvtár; Budapest, 1988; új kiadás: 2009)
• Építészeti és urbanisztikai elvek a manierizmus korában. 1560–1600. (Építés–Építészettudomány, 1989)
• Vitruvius De architectura című műve a Budapesti Egyetemi Könyvtár cod. lat. 32. kéziratában. (Collectanea tiburtiana. Tanulmányok Klaniczay Tibor tiszteletére. Szeged, 1990)
• Az ideális és az utópisztikus város problémája. Filarete: Sforzinda. (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1990)
• A XV. századi itáliai építészeti traktátusok a korabeli Magyarországon (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1991)
• Az ideális város a reneszánszban (monográfia és kandidátusi értekezés; Szeged, 1991, megjelent: Budapest, 1994)
• Centrum és periféria. Társadalomkép és városalaprajz a XV–XVI. századi itáliai építészetelméletben (Acta Universitatis Szegediensis. Acta Historica, 1992)
• Filippo Brunelleschinek szóló ajánlás Leon Battista Alberti festészetről szóló traktátusában (Kelet és Nyugat között. Történeti tanulmányok Kristó Gyula tiszteletére. Szeged, 1995)
• A ‘symmetria’ és a művészetelméleti terminológia kezdetei a reneszánszban (Magyar Tudomány, 1999)
• Vitruvius öröksége. Tanulmányok a „De architectura” utóéletéről a XV. és a XVI. században (Budapest, 2002)
• A reneszánsz művészet történetének olvasókönyve (összeállította; Budapest, 2004)
• Petrarca és a képzőművészet (Helikon, 2004)

Műfordításai

• Palladio, Andrea: Négy könyv az építészetről. Szerkesztette: Hajdú István, Szentkirályi Zoltán. Az utószót Zádor Anna írta. (Képzőművészeti Zsebkönyvtár. Budapest, 1982; új kiadás: 2008)
• Raffaello festői életműve. Az előszót írta Prisco, Michele, a dokumentációt készítette De Vecchi, Pierluigi. (A művészet klasszikusai; Budapest, 1984)
• Tolnay Károly: Teremtő géniuszok. Van Eycktől Cézanne-ig. Szerkesztette: Tímár Árpád. Fordította: Beke Lászlóval (Budapest, 1987)
• Vamba Bertelli, Luigi: Ebadta kölyke! Szélvész Jancsi naplója. Sajtó alá rendezte, átdolgozta: Majtényi Zoltán; illusztrálta: Sajdik Ferenc. (Budapest, 1989)
• Alberti, Leon Battista: A festészetről. Della pittura. 1436. Fordította, a bevezető tanulmányt írta (Budapest, 1997)

Díjai

• Széchenyi Professzori Ösztöndíj (1998–2001)
• Az Olasz Köztársaság lovagja (2003)

Források

• Hermann Péter: Ki Kicsoda 2002 CD-ROM, Biográf Kiadó. ISBN 963-8477-64-4
• Névpont.hu
• http://acta.bibl.u-szeged.hu/41245/1/aetas_2005_004_196-206.pdf
• Artportal.hu

További információk

• Halálhír (Magyar Nemzet, 2005. január 21.)
• In memoriam Hajnóczi Gábor. A Hajnóczi Gábor-emlékülés tanulmányai. Szerkesztette: Nuzzo, Armando és W. Somogyi Judit. (Piliscsaba, 2008)
• Révai új lexikona IX. (Gym–Hol). Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd: Babits. 2002. ISBN 963-927-268-X  
• Szegedi ki kicsoda? 1998-99. Főszerkesztő: Dlusztus Imre. Szeged, Délmagyarország Kft., 1999.