Herencsvölgy
Herencsvölgy (szlovákul: Hriňová, németül: Hrinau) város Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Gyetvai járásban. Fehérvíz, Felsőherencs, Kisszalánc, Nagyszalánc, Szalatnahegy és számos hegyi telep tartozik hozzá.
| Herencsvölgy (Hriňová) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Gyetvai | ||
| Rang | város | ||
| Első írásos említés | 1890 | ||
| Polgármester | Stanislav Horník | ||
| Irányítószám | 962 05 | ||
| Körzethívószám | 045 | ||
| Forgalmi rendszám | DT | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 7182 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 62 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 669 m | ||
| Terület | 126,49 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 34′, k. h. 19° 31′Koordináták: é. sz. 48° 34′, k. h. 19° 31′ | |||
| Herencsvölgy weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Herencsvölgy témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése szerkesztés
Losonctól 37 km-re északra, a Szalatna partján fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint a város területén már a bronzkorban éltek emberek.
A 13. századtól a terület a véglesi váruradalomhoz tartozott. Írott forrásban 1393-ban mint királyi birtokot említik először. A környék betelepülése a 15. század második felében lett egyre nagyobb méretű. Gyetva 1638-ban lett önálló település és a mai Herencsvölgy ennek a részét képezte. Gyetva 1811-ben városi jogot kapott, ekkor indult meg igazán Herencsvölgy betelepülése is.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Hrinyova, puszta, Zólyom vmegyében, Miklósfalva fiókja: 176 kath. lakossal.”[2]
Herencsvölgy 1891. szeptember 5-én lett önálló község, ami főként a helyi mezőgazdaság és üveggyártás fejlődésének köszönhető. Az új községhez csatolták a környező kisebb – Felsőherencs (Horna Hrinova), Krivec I és II, Szalánc (Slanec), Mangútovo, Štoliansko, Gondova jama, Fehérvíz (Biele Vody), Szalatnahegy (Vrch Slatina), Magura, Snohy, Vrch dobroč – településeket. Ekkor a településnek mintegy 6000 lakosa volt, szabálytalan és meglehetősen ritka beépítéssel. Az erdők kiirtásával azonban a mezőgazdaságnak egyre nagyobb terület szabadult fel, emellett az állattenyésztés vált a lakosság fő megélhetésévé. A 20. század elején a településen gőzfűrészüzem és a fa szállítására keskeny nyomtávú vasút is épült. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.
A második világháború után különösen a gépipar indult fejlődésnek. Herencsvölgy 1989. január 1-jén kapott városi rangot.
Népessége szerkesztés
1910-ben 7418-an lakták, ebből 7123 szlovák, 141 magyar, 33 német és 121 egyéb anyanyelvű volt.
2001-ben 8289 lakosából 8170 szlovák volt.
2011-ben 7814 lakosából 7181 szlovák volt.
2021-ben 7182 lakosából 6 (+4) magyar, 2 (+7) cigány, (+3) ruszin, 6781 (+4) szlovák, 29 (+13) egyéb és 364 ismeretlen nemzetiségű volt.[3]
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1903-ban Domszky Pál történész, a lengyel-magyar baráti kapcsolatok kutatója és a 20. század jeles személyisége.
Nevezetességei szerkesztés
- Szent Péter és Pál apostolok tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1947-ben épült neogótikus stílusban.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. augusztus 31.)
- ↑ ma7.sk
Külső hivatkozások szerkesztés
