Végles

község Szlovákiában

Végles (korábban Véghles, illetve Véglesváralja, szlovákul Vígľaš, korábban Podvígleš) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Gyetvai járásában.

Végles (Vígľaš)
A vár a 2014-es felújítás után
A vár a 2014-es felújítás után
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásGyetvai
Rangközség
Első írásos említés1393
PolgármesterRóbert Záchenský
Irányítószám962 02
Körzethívószám045
Forgalmi rendszámDT
Népesség
Teljes népesség1546 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság352 m
Terület32,10 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 41″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 41″
Végles weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Végles témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A vár a 17. sz. végén

Fekvése szerkesztés

Zólyomtól 15 km-re keletre, a Szalatna partján fekszik.

Története szerkesztés

Végles vára kevéssel 1368 előtt épült Nagy Lajos király vadászkastélyának, akinek kedvelt tartózkodási helye volt. A várat és a települést 1393-ban említik először. A zólyomi ispánsághoz tartozó királyi vár volt. 1424-től 1490-ig és 1527-től 1546-ig a királyné birtoka, a véglesi uradalom központja. Az 1440-es években Giskra birtokolta, de Mátyás visszafoglalta tőle. Mátyás maga is többször vadászott itt. A 16. században megerősítették és a török ellen kiépített végvárrendszer része lett. A vár léte sem tudta azonban megakadályozni, hogy a török a vár alatti települést többször felégesse, majd 1582 és 1668 között a töröknek adózzon. 1605-ben Rhédey Ferenc ostrommal foglalta el, az 1670-80-as években Thököly kétszer is elfoglalta. 1690-től az Eszterházi család birtoka volt, akik fényűző lakhelyet alakítottak ki benne. A szabadságharc alatt kuruc őrség állomásozott itt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIGLES. Régi Vár Zólyom Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, épűlt Zólyomhoz 1 mértföldnyire. Hajdan a’ Királyoké vólt, a’ mint Zsigmond Királynak itt lételekor, 1397-dikben kőltt Királyi Levele bizonyíttya. Bél Mátyásnak itten vólt útazásakor 1719-dikben omladozni kezdett, ’s megújjíttatását kívánnya, víg fekvéséhez képest. Valamint Bocskaiaknak, úgy Rákócziaknak ostromlásokat is kiállotta, ’s majd 2 esztendeig szemesen védelmeztetett; vólt ágyúi között ezzel az írattal is találtattak: Sp. Dominus Sós de Poltár, Eques auratus, fieri curavit.[2]

A településnek 1828-ban 84 háza és 636 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Végles-Váralja, (Podvigles), Zólyom m. tót falu, a Szalatna vize mellett s völgyében, Zólyomtól keletre 2 mfldnyire: 519 kath., 117 evang. lak. Postahivatala Nagy-Szalatnára tétetett. A faluval általellenben a Szalatna bal partján áll kősziklára épült régi vára, mellyben hajdan Corvin Mátyás vadászat kedveért gyakran mulatozott; mostan pedig nevet ád egy hg Eszterházy birtokához tartozó szép uradalomnak.[3]

A véglesi uradalmat a kiegyezés után hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes vásárolta meg. Az új birtokos Franciaországban szerzett gazdag tapaszlatait felhasználva fűrészüzemet hozott itt létre. A Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához palackozóüzemet alapított. 1870-ben a várat Nemeskéri Kiss Miklós teljesen átépíttette, vadászkastélynak használták. 1890-ben sajtgyárat alapított a községben, mely Magyarország területén először gyártott roquefort sajtot. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

A vár a második világháború végén, 1945 februárjában az itt folyt harcokban ment tönkre. 1946-ban 1 családot jelöltek ki áttelepítésre.[4] 2009 és 2014 között újjáépítették a várat.[5] Ma általános iskola és több étterem is található a településen.

Népessége szerkesztés

1880-ban 840 lakosából 17 magyar és 765 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 884-en lakták, ebből 14 német, 68 magyar, 792 szlovák és 10 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 934 lakosából 21 német, 44 magyar, 848 szlovák és 10 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 1041-en lakták, ebből 54 magyar és 932 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1140 lakosából 5 német, 1130 csehszlovák és 5 egyéb vagy külföldi volt.

1930-ban 1132 lakosából 8 német, 1123 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt.

1991-ben 1628-an lakták, ebből 3 magyar és 1564 szlovák.

2001-ben 1636-an lakták: 2 magyar és 1589 szlovák.

2011-ben 1697 lakosából 2 magyar, 5 cseh, 36 cigány, 1513 szlovák és 139 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 1546-an lakták, ebből 1460 (+9) szlovák, 24 (+12) cigány, 7 cseh, 4 ukrán, 4 orosz, 1 (+2) magyar (0,06%), 1 ír, 1 egyéb, (+2) ruszin és 44 ismeretlen nemzetiségű.[6][7]

Neves személyek szerkesztés

Nevezetességei szerkesztés

  • A Szalatna-folyó bal partján egy hegyvonulat kiálló szikláján áll Végles várkastélya a gótikus várkápolnával.
  • A vártól délre emelkedő Šamilovec-hegyen 16. századi őrtorony maradványai találhatók.
  • A községben látható az 1806-ban épült klasszicista stílusú harangláb.
  • Egy 1906-ból származó technikai műemlék, egy kisvasút vonatszerelvény része látható a harangláb közelében.
  • Pstruša nevű településrészén a múlt század elejéről származó, még ma is jó állapotban lévő házak és egy öreg malomépület találhatók.

Képgaléria szerkesztés

A vár az újjáépítés előtt szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. adatbank.sk
  5. Újjáépült Végles. archeologia.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 28.)
  6. SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  7. ma7.sk

Források szerkesztés

További információk szerkesztés