Végles

község Szlovákiában

Végles (korábban Véghles, illetve Véglesváralja, szlovákul Vígľaš, korábban Podvígleš) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Gyetvai járásában.

Végles (Vígľaš)
A vár a 2014-es felújítás után
A vár a 2014-es felújítás után
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületBesztercebányai
JárásGyetvai
Rang község
Első írásos említés 1393
Polgármester Róbert Záchenský
Irányítószám 962 02
Körzethívószám 045
Forgalmi rendszám DT
Népesség
Teljes népesség1546 fő (2021. jan. 1.)[1] +/-
Népsűrűség53 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság352 m
Terület32,10 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Végles (Szlovákia)
Végles
Végles
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″Koordináták: é. sz. 48° 33′ 20″, k. h. 19° 17′ 30″
Végles weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Végles témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
A vár a 17. sz. végén

FekvéseSzerkesztés

Zólyomtól 15 km-re keletre, a Szalatna partján fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Végles vára kevéssel 1368 előtt épült Nagy Lajos király vadászkastélyának, akinek kedvelt tartózkodási helye volt. A várat és a települést 1393-ban említik először. A zólyomi ispánsághoz tartozó királyi vár volt. 1424-től 1490-ig és 1527-től 1546-ig a királyné birtoka, a véglesi uradalom központja. Az 1440-es években Giskra birtokolta, de Mátyás visszafoglalta tőle. Mátyás maga is többször vadászott itt. A 16. században megerősítették és a török ellen kiépített végvárrendszer része lett. A vár léte sem tudta azonban megakadályozni, hogy a török a vár alatti települést többször felégesse, majd 1582 és 1668 között a töröknek adózzon. 1605-ben Rhédey Ferenc ostrommal foglalta el, az 1670-80-as években Thököly kétszer is elfoglalta. 1690-től az Eszterházi család birtoka volt, akik fényűző lakhelyet alakítottak ki benne. A szabadságharc alatt kuruc őrség állomásozott itt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „VIGLES. Régi Vár Zólyom Várm. földes Ura Hg. Eszterházy Uraság, épűlt Zólyomhoz 1 mértföldnyire. Hajdan a’ Királyoké vólt, a’ mint Zsigmond Királynak itt lételekor, 1397-dikben kőltt Királyi Levele bizonyíttya. Bél Mátyásnak itten vólt útazásakor 1719-dikben omladozni kezdett, ’s megújjíttatását kívánnya, víg fekvéséhez képest. Valamint Bocskaiaknak, úgy Rákócziaknak ostromlásokat is kiállotta, ’s majd 2 esztendeig szemesen védelmeztetett; vólt ágyúi között ezzel az írattal is találtattak: Sp. Dominus Sós de Poltár, Eques auratus, fieri curavit.[2]

A településnek 1828-ban 84 háza és 636 lakosa volt, akik mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Végles-Váralja, (Podvigles), Zólyom m. tót falu, a Szalatna vize mellett s völgyében, Zólyomtól keletre 2 mfldnyire: 519 kath., 117 evang. lak. Postahivatala Nagy-Szalatnára tétetett. A faluval általellenben a Szalatna bal partján áll kősziklára épült régi vára, mellyben hajdan Corvin Mátyás vadászat kedveért gyakran mulatozott; mostan pedig nevet ád egy hg Eszterházy birtokához tartozó szép uradalomnak.[3]

A véglesi uradalmat a kiegyezés után hazatérő Nemeskéri Kiss Miklós 48-as honvéd ezredes vásárolta meg. Az új birtokos Franciaországban szerzett gazdag tapaszlatait felhasználva fűrészüzemet hozott itt létre. A Vera-forrás savanyúvizének forgalmazásához palackozóüzemet alapított. 1870-ben a várat Nemeskéri Kiss Miklós teljesen átépíttette, vadászkastélynak használták. 1890-ben sajtgyárat alapított a községben, mely Magyarország területén először gyártott roquefort sajtot. A trianoni diktátumig Zólyom vármegye Nagyszalatnai járásához tartozott.

A vár a második világháború végén, 1945 februárjában az itt folyt harcokban ment tönkre. 1946-ban 1 családot jelöltek ki áttelepítésre.[4] 2009 és 2014 között újjáépítették a várat.[5] Ma általános iskola és több étterem is található a településen.

NépességeSzerkesztés

1880-ban 840 lakosából 17 magyar és 765 szlovák anyanyelvű volt.

1890-ben 884-en lakták, ebből 14 német, 68 magyar, 792 szlovák és 10 egyéb anyanyelvű.

1900-ban 934 lakosából 21 német, 44 magyar, 848 szlovák és 10 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 1041-en lakták, ebből 54 magyar és 932 szlovák anyanyelvű volt.

1921-ben 1140 lakosából 5 német, 1130 csehszlovák és 5 egyéb vagy külföldi volt.

1930-ban 1132 lakosából 8 német, 1123 csehszlovák és 1 állampolgárság nélküli volt.

1991-ben 1628-an lakták, ebből 3 magyar és 1564 szlovák.

2001-ben 1636-an lakták: 2 magyar és 1589 szlovák.

2011-ben 1697 lakosából 2 magyar, 5 cseh, 36 cigány, 1513 szlovák és 139 ismeretlen nemzetiségű volt.

2021-ben 1546-an lakták, ebből 1460 (+9) szlovák, 24 (+12) cigány, 7 cseh, 4 ukrán, 4 orosz, 1 (+2) magyar (0,06%), 1 ír, 1 egyéb, (+2) ruszin és 44 ismeretlen nemzetiségű.[6][7]

Neves személyekSzerkesztés

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Szalatna-folyó bal partján egy hegyvonulat kiálló szikláján áll Végles várkastélya a gótikus várkápolnával.
  • A vártól délre emelkedő Šamilovec-hegyen 16. századi őrtorony maradványai találhatók.
  • A községben látható az 1806-ban épült klasszicista stílusú harangláb.
  • Egy 1906-ból származó technikai műemlék, egy kisvasút vonatszerelvény része látható a harangláb közelében.
  • Pstruša nevű településrészén a múlt század elejéről származó, még ma is jó állapotban lévő házak és egy öreg malomépület találhatók.

KépgalériaSzerkesztés

A vár az újjáépítés előttSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. The 2021 Population and Housing Census
  2. Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2022. július 28.)
  3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  
  4. adatbank.sk
  5. Újjáépült Végles. archeologia.hu. (Hozzáférés: 2014. augusztus 28.)
  6. SODB2021 - Population - Basic results. www.scitanie.sk. (Hozzáférés: 2022. július 16.)
  7. ma7.sk

További információkSzerkesztés