Hermann von Spaun

Hermann Freiherr von Spaun (* 1833. május 9. Bécs; † 1919. május 28. Görz) a Császári és Királyi Haditengerészet tengernagya és 1898–1904 között a haditengerészet parancsnoka volt. Jelentős mértékben járult hozzá az osztrák-magyar flotta kiépítéséhez.

Hermann von Spaun
A tengernagy fényképe 1905-ből
Született	1833. május 9. Bécs, Osztrák Császárság
Meghalt	1919. május 28. (86 évesen) Görz, Olaszország
Állampolgársága	osztrák
Nemzetisége	osztrák
Fegyvernem	haditengerészet
Szolgálati ideje	1850–1904
Rendfokozata	tengernagy
Csatái	porosz–osztrák–dán háború, lissai csata
Kitüntetései	Vaskorona-rend Magyar Királyi Szent István-rend Osztrák Császári Lipót-rend Fekete Sas-rend Order of Saints Maurice and Lazarus Szent Mihály és Szent György rend nagykeresztje
A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann von Spaun témájú médiaállományokat.

Családja

A családja sváb eredetű volt, első dokumentumokban említett tagjáról, a paraszti és cérnafonó (Garnsieder) foglalkozású Bartholomäus Spaunról 1583-1599 között tesznek említést a források Deisenhausenben (Günzburg járás), aki később Linzben vagyonosodott meg. Hermann a fia volt az osztrák bárói rangra emelt Joseph von Spaun császári-királyi udvari tanácsosnak (1788–1865), Bécs és Teschen tiszteletbeli polgárának, valamint Franziska Roner Edle von Ehrenwertnek (1795–1890). Spaun 1892. április 28-án Triesztben feleségül vette Emma Lobmeyrt, a közismert bécsi üvegárukereskedés alapítójának unokáját és az ismert iparos-mecénás Ludwig Lobmeyrnek a unokahúgát. A felesége tartott egy gepárdot, és ismert volt arról, hogy a sétáira magával vitte pórázon vezetve.

Tengerészeti pályafutása

Viktor Stauffer portréja a tengernagyról a bécsi Hadtörténeti Múzeumban (Heeresgeschichtliches Museum)

Spaun 1850-ben kadettként csatlakozott a császári-királyi haditengerészethez, a kadétéveit kizárólag a tengeren töltötte különböző hajók fedélzetén. 1853-ban fregattzászlóssá (Fregattenfähnrich) léptették elő. 1859-ben már fregatthadnagyi rangban vett részt az Artemisia goelette (szkúner) első tisztjeként a Franciaországgal és a Szárd-Piemonti Királysággal vívott háborúban. Az 1864-es német–dán háborúban a Don Juan d’Austria páncélos fregatt első tisztjeként vett részt az Északi-tengeren. Az 1866-os porosz–osztrák–olasz háború kezdetén az Andreas Hofer gőzös parancsnoka volt, de hamarosan az Erzherzog Ferdinand Max páncélos fregatt második parancsnokává nevezték ki. Ezzel a hajóval vett részt az Ancona irányában végrehajtott felderítő műveletben, majd július 20-án a lissai csatában. A csata során tanúsított bátorságáért a Osztrák Császári Vaskorona-rend 3. osztályával tűntették ki.

1867-től két éven át a Saïda goelette (szkúner) parancsnoka volt. 1869-ben korvettkapitánnyá léptették elő és a Hum ágyúnaszád parancsnokává tették meg. 1871-ben fregattkapitánnyá léptették elő, 1873-ban tengerészeti attasénak Londonba irányították. A Monarchia haditengerészetét hat éven át képviselte Nagy-Britanniában és eközben értékes bepillantást nyert a világ akkori legnagyobb haditengerészetének viszonyaiba. 1879-től 1883-ig Károly István főherceg mellé volt beosztva és társaságában utazta be a Saïda fedélzetén Brazíliát és Észak-Amerikát. 1884-ben a Tegetthoff kazamatapáncélos parancsnokságával bízták meg, majd a Miramar császári jacht parancsnoka lett, míg az a trónörökös párral tett keleti utazást.

Az 1885-ös nyári hadgyakorlat során a Prinz Eugen kazamatahajót vezette és közvetlen ezután egy földközi-tengeri divízió parancsnokává nevezték ki, mellyel 1886-ban részt vett a görög partok blokád alá vételében. Ugyanebben az évben ellentengernaggyá léptették elő és a tengerésztechnikai bizottság vezetésével bízták meg. A következő év nyári hadgyakorlatán hajórajparancsnokként a teljes flotta parancsnokságát látta el.

Az 1889-es washingtoni nemzetközi tengerészeti konferencián ő képviselte Ausztria–Magyarországot és a flotta delegációját ő vezette az 1892-es Kolumbusz-ünnepségekre Genovába, majd 1897-ben Viktória brit királynő trónra lépésének 60. évfordulójának ünnepségére. Miután 1892-ben altengernaggyá léptették elő, 1897 októberében átvette a haditengerészet parancsnokának, Daubelsky von Sterneck tengernagynak a képviseletét. Annak 1898. december 12-én bekövetkezett halála után utódja lett a haditengerészet parancsnokaként, és a császári és királyi hadügyminisztérium tengerészeti szekciójának vezetőjének nevezték ki. 1899. május 1-én léptették elő tengernaggyá. 1902-ben az osztrák birodalmi tanács felsőházának tagja lett.

A haditengerészet élén töltött közel hét év és 54 éves szolgálati idő után 1904. november 1-én saját kérésére nyugdíjazták. Ezt követően idejét főként Görzben töltötte.

1905 januárja és márciusa között meghívott bizottsági tagja volt annak a Párizsban összeült nemzetközi bizottságnak, mely öt tengernagy elnökletével az 1904. október 21-22-ei doggerbanki incidenst volt hivatott kivizsgálni és a brit halászhajókat ért tüzérségi tűzért való felelőséget megállapítani.

Spaunt császári és királyi titkos tanácsossá nevezték ki. A szolgálatainak különleges elismeréseként róla nevezték el az Admiral Spaun gyorscirkálót. Ezzel Spaun lett az egyetlen olyan Habsburg-házon kívüli névadója egy k. u. k. hadihajónak, aki után még életében nevezték el a hajót. A bécsi Hadtörténeti Múzeum haditengerészettel foglalkozó termében (Marinesaal) látható egy olajfestékkel készített portréja.

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Hermann von Spaun című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Forrás

• A. Schmidt-Brentano: Spaun Hermann Frh. von. In: Österreichisches Biographisches Lexikon 1815–1950 (ÖBL). Band 13, Verlag der Österreichischen Akademie der Wissenschaften, Wien 2010, ISBN 978-3-7001-6963-5, 6 f.
• Heinrich Bayer v. Bayersburg, Österreichs Admirale, 2 Bde., Wien 1960/62
• A. Duschnitz - S. F. Hoffmann, Der oberste Kriegsherr und sein Stab, Die k.u.k. Wehrmacht in Wort und Bild, Wien 1908
• Genealogisches Handbuch des Adels, Adelige Häuser B Band XVIII, Seite 444, Band 95 der Gesamtreihe, C. A. Starke Verlag, Limburg (Lahn) 1989, ISSN 0435-2408

Külső linkek

A Wikimédia Commons tartalmaz Hermann von Spaun témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek

• SMS Admiral Spaun – osztrák–magyar cirkáló