Főmenü megnyitása

Vitéz dr. nagybányai Horthy Szabolcs (Kenderes, 1873. január 28.Radomsko, 1914. november 21.) Jász-Nagykun-Szolnok vármegye hősi halált halt főispánja, a 13. Jász-Kun Huszárezred főhadnagya, református egyházmegyei gondnok.

Horthy Szabolcs
Született 1873. január 28.
Kenderes
Elhunyt 1914. november 21. (41 évesen)
Radomsko
Foglalkozása katona

Család származásaSzerkesztés

A Horthy család nemességét 1635-ben II. Ferdinánd magyar király címeres levéllel erősítette meg. A család birtokai Magyarország északkeleti részén és Erdélyben volt. A 19. században Horthy István püspök volt az első, aki a nagybányai előnevet viselte. Részt vett a Rákóczi szabadságharcban és a jászberényi táborban pestisjárvány idején vesztette életét. A család legnevezetesebb ága a 19. század közepén költözött a Szabolcs megyei Ramocsaházáról Kenderesre.

ÉletrajzaSzerkesztés

Édesapja Horthy István édesanyja pedig Halasy Paula volt. A házasságból kilenc gyermek született: István, Zoltán, Paula, Miklós, Erzsébet, Szabolcs, Jenő (2 évesen elhunyt), Jenő és Béla. Horthy Szabolcs a születés sorrendjében a hetedik gyermek volt. Berlinben és Kolozsvárott végezte jogi tanulmányait. Iskolái befejezése után a vármegye szolgálatába lépett. Két járásban szolgabírói állást töltött be. Amikor édesapja 1904-ben meghalt, lemondott hivataláról és Kenderesi birtokán gazdálkodott. Amikor gróf Almásy Imre váratlanul lemondott főispáni címéről 1910-ben, éppen az országgyűlési képviselőválasztások előtt, az uralkodó döntése alapján Horthy Szabolcsot nevezte ki főispánná, általános meglepetést keltett. „Valószínűleg a Horthy és a Tisza család régi kapcsolata, Tisza István személyes támogatása is közrejátszott a kenderesi birtokos karrierjének alakulásában, aki határozott és céltudatos egyénisége révén megfelelő személynek látszott arra, hogy az ellenzéki légkörű Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében az új kormányhatalom erőskezű képviselőjévé váljék.”[mj 1]

A főispáni beiktatást 1910. március 16-án tartották ünnepélyes keretek között. Székfoglaló beszédében a következő nevezetes kijelentést tette, hogy „politikája azok politikája, kik jelen méltóságába helyezték, s hogy elvi ellentétek esetén bátran felveszi az eldobott kesztyűt, de ellenfeleiben mindig az ellenzéket fogja látni és soha sem az ellenséget.”[1] A főispán nagyreményű ígéreteit hamarosan megcáfolták tettei a politikai élet színpadán. Különösen az országgyűlési választások idején az ellenzékkel szemben nagyon erőszakosan lépett fel. Másik módszere pedig jól ismert az erőből politizálók részéről, hogy a közigazgatás kulcsfontosságú intézményeinek vezető pozíciójába saját híveit juttatta be.

Főispánsága alatt viszont egyértelmű sikert ért el, hogy a vármegyében nagy fejlődések indultak el a gazdasági és a kulturális élet területén. Ezek közül is kiemelkedik a szolnoki cukorgyár[mj 2] létesítése és a közlekedésben nagyon fontos tiszai közúti híd megépítése volt.[mj 3] Az hogy 1911-ben felsőkereskedelmi iskola nyílt Szolnokon, ehhez elengedhetetlen volt a főispán hathatós támogatása. A Szolnoki Belvárosi Általános Iskola épületének megépítéséhez és teljes bebútorozáshoz szükséges állami támogatást is a főispán eszközölte ki 1913-ban. A szép kétemeletes épületet 1914-ben adták át.[2] A további nagyméretű fejlődést az I. világháború kitörése akasztotta meg. A háború kitörésével a vármegye gazdasági és társadalmi életében ez lett az uralkodó téma.

A vármegye főispánja minden felsőbb ellenkezés dacára bevonult a frontra és harctéri szolgálatra jelentkezett. A tragédia hamarosan- mindössze 4 hónapi frontszolgálat - bekövetkezett 1914 november végén, a galíciai harcmezőn Novoradomszk közelében hősi halált halt. A Horthy családban számos példát találunk az erkölcsi példamutatásra, amely közül a legismertebb a kormányzó idősebb fiának önként vállalt frontszolgálata és hősi halála ad erre nemes tanúbizonyságot. 1915. január 20-án tartották Jász-Nagykun-Szolnok vármegye díszközgyűlését a hősi halált halt főispán emlékére.

Halálának körülményeit a háború után Horthy István derítette ki Lengyelországban. Megtalált földi maradványait Kenderesre szállították és a családi kriptában temették el.[3]

EmlékezeteSzerkesztés

A főispán hősi halála után személyét a vármegyében valóságos dicsfény vette körül. A város egyik legszebb terét 1915-ben Horthy Szabolcsról nevezték el. 1925-ben pedig emléktáblát avattak emlékére, amelyen Horthy Miklós kormányzó is megjelent családjával. 1945 után az emléktáblát eltávolították. A 13. Jászkun Huszárezred és Horthy Szabolcs emléktáblája valószínűleg a megyei tanács pincéjébe került, ahol azonban jelenleg már nem található meg.[mj 4]

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Cseh Géza kutatási anyaga alapján
  2. A Pesti Magyar Kereskedelmi Bank megalapítja a Szolnoki Cukorgyár Rt-t. A bank csak akkor döntött a gyár megépítéséről, amikor a főispán megszerezte a megye nagybirtokosainak kötelező ígéretét, hogy legalább 5000 holdon termelik a cukorrépát.
  3. Az avatáskor a hidat I. Ferenc Józsefről nevezték el.
  4. Cseh Géza kutatási anyaga

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés