Horváth Mihály (orvos)

(1868-1938) ortopéd szakorvos, egyetemi tanár, közkórházi orvos, egészségügyi főtanácsos

Horváth Mihály (Arad, 1868. május 28.Budapest, 1938. október 10.[2]) ortopéd szakorvos, egyetemi tanár, közkórházi orvos, egészségügyi főtanácsos.

Horváth Mihály
Született1868. május 28.[1]
Arad[1]
Elhunyt1938. október 10. (70 évesen)[1]
Budapest[1]
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
Tisztségeegyetemi tanár (1907–)
IskoláiBudapesti Tudományegyetem (–1892, orvostudomány)
SírhelyeFiumei Úti Sírkert
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Orvosi diplomáját a budapesti egyetemen szerezte meg 1892-ben. 1893–1894 között Bécsben és Berlinben folytatott tanulmányokat. 1895-től a Szent János Kórház rendelőorvosa volt. 1907-ben a budapesti egyetemen az ortopédia magántanára volt. 1918-ban vezetésével alakult meg az első magyarországi kórházi ortopédiai osztály.[3] 1919-ben egyetemi címzetes nyilvános rendkívüli tanár lett. 1921-ben az ortopédiai osztály főorvosa volt a Szent János Kórházban.

Ortopéd sebészi tevékenysége mellett társadalmi mozgalmat kezdeményezett a nyomorék gyermekek gyógyítására és gondozására. Szakirodalmi munkássága során a skoliózissal, a gyermekbénulások gyógyításával, a vele született csípőízületi ficamok kór és gyógytanával foglalkozott.

Családja szerkesztés

Szülei: Horváth Alajos és Lukács Mária voltak. Felesége, Eleőd Judit volt.[4] Három gyermekük született: Erzsébet, Boldizsár és Mihály.[2]

Temetése a Kerepesi temetőben zajlott.[2]

Művei szerkesztés

  • Tanulmányok a scoliosisról (M. Orv. Arch., 1900)
  • Az infantilis celebralis bénulások ortopädias és sebészi gyógyítása (Budapesti Orvosi Újság, 1903)
  • 50 év az ortopädia fejlődésében (Orvosi Hetilap, 1906)
  • Adatok a világra hozott csípőficamodás kór- és gyógytanához (Eger, 1909)
  • A szép test (Budapest, 1910)
  • A testileg fogyatékos gyermek védelme (Budapest, 1930)

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés