Isó család
| Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Az Isó (I'só, Izsó) család egyike a 17. században nemesített magyar családoknak.
Története szerkesztés
A család Szentgál községből származik. Az ottani földesúr protestáns vallásra térésük miatt telepítette ki őket és más családokat Dörgicse és Mencshely köves vidékére. Mivel az evangélikus kereszténység a mohácsi csatavesztés után kezdett el terjedni nagy számban a magyarok között, az Isó család is ez után térhetett át Luther Márton tanaira. Az ellenreformáció a század végén vette kezdetét. Ezekből kijelenthető, hogy az áttérés és a Dörgicsére való kitelepítés a 16. század közepe-vége körül történhetett meg. Dörgicsére településük után a vitézlő nép rétegébe kerülhettek, azaz a török elleni harcokban végvári katonai szolgálatot láttak el. Az első név szerint ismert őse a családnak Isó Mihály, akinek a felesége Antal Zsuzsanna volt, aki szintén végvárban szolgáló, majd nemességet kapott családból származott. Az ő fiuk volt az az Isó Márton, aki 1622-ben kapott „hűséges szolgálataiért” nemességet II. Ferdinánd magyar királytól. A nemesítés csak címeres nemeslevéllel történt, mindenfelé birtok, vagy jószágadományozás nélkül. Mindez azt jelenti, hogy nemesítésük után először az armális nemesség rétegébe tartoztak. Felsődörgicsén éltek, ahol 1828-ra az armális nemesi családok száma elérte a 15-öt 58 férfi taggal. Mencshelyen a 18. század végén, házasság útján jelentek meg. Idővel az ottani birtokos nemesi családokkal is házasodtak. Ezek következtében a 19. századra a földbirtokos nemesek közé emelkedtek Mencshelyen. A család a környéken és messzebb is sok más településre elszármazott. Ezek közül néhány: Kővágóörs, Nagyvázsony, Öcs, Balatonakali, Siófok, Budapest és még sok település. Az 1947-es kommunista hatalomátvételig Mencshely vezetését betöltő nemesi családok közé tartozott az Isó család is. A szocializmusban még jobban szétszéledtek, régi földjeik a helyi téeszek részévé váltak, azonban a mai napig számontartják őseiket a leszármazottak. A mai Isó családbeliek egy része városokban él, másik részük falvakban, ahol még mindig mezőgazdasággal is foglalkoznak.
Jelentősebb tagjai szerkesztés
- Isó Márton, aki az 1622. évi soproni országgyűlésen kapott nemességet
- Isó Dániel 1848-as honvéd. Bajsza János lelkész és az ő tiszteletére emeltek kopjafát a mencshelyi temetőben.
- Isó Gusztáv hadnagy, a 39. gyalogezred 10. századának századparancsnoka. A 10. isonzói csatában 1917. május 12-én halt hősi halált az olasz tüzérségi támadás során. Olaszországban temették el.[1]
- Izsó Miklós (szobrász) (1831–1875)
- Izsó Miklós (színművész) (1877–1948)
Címerük szerkesztés
Mennyei (kék) színű, alul zöld síksággal berendezett katonai pajzson vörös tunikát viselő, középen fehér fejű magyar katona lovagol fehér lovon. A katona fehér-piros zászlós kopját tart a kezében. A pajzs tetején koronás, nyitott királyi diadémes katonai sisak van, amelyből fekete sasszárnyak állnak ki. Azok közepén ezüst csillag és hold van. A pajzsot jobbról vörös és ezüst, balról kék és arany mennyei szalagok díszítik.
Rokon családok szerkesztés
Antal, Vértess, Szabó, Kürtös, Balassa, Nagy, Egyed, Méhes (nyéki), Mórocz, Csabi, Fülöp, Sándor és Lampérth családok.