János apostol

őskeresztény apostol, evangélista
(János evangélista szócikkből átirányítva)

János apostol, katolikus körökben Szent János evangélista (ógörögül: Ἰωάννης), (kb. 6 – kb. 100[1]) a tizenkét apostol egyike. A korai egyházatyák szerint ő volt a legfiatalabb tanítvány, túlélte a többi apostolt és az egyetlen közülük, aki természetes halált halt. A keresztény hagyomány őt azonosította a János evangélium, a három János-levél és a Jelenések könyve szerzőjeként, azonban a modern Biblia-kutatók között kisebbségben vannak akik támogatják ezt a nézetet, a többség szerint egyik művet sem az apostol írta.[2][3]

Evangélista Szent János
Segna di Bonaventura festményén, 14. század
Segna di Bonaventura festményén, 14. század
apostol, evangélista
Születése
kb. 6
Bétszaida
Halála
kb. 100
Epheszosz
Tisztelete
Egyháza Római katolikus egyház
Tisztelik Római katolikus egyház
Ortodox kereszténység
Ókeleti egyházak
Sírhely Törökország
Ünnepnapja május 8., szeptember 26.
Ortodox kereszténység
december 27.
Római katolikus egyház
Jelképei szakállas idős vagy fiatal férfi, könyv, sas
Védőszentje írók, teológusok
Irodalmi munkássága
Fő művei

Kanonikusak:

Apokrifek:

A Wikimédia Commons tartalmaz Evangélista Szent János témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

A galileai Betániából származott, apja, Zebedeus halász volt. János bátyjával, Jakabbal apja mesterségét folytatta. Anyja, Szalómé, Jézus követői közé tartozott.[4][5] Keresztelő János fellépésekor a tanítványa lett, majd a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt[6] Jézushoz csatlakozott.

Jézus a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta[7][8][9], valamint Péter és Jakab mellett őt is megkülönböztetett bizalmában részesítette. Pál apostol levelében a jeruzsálemi egyház három alappillére egyikének nevezi.[10] Jelen volt Jézus színeváltozásánál, az utolsó vacsoránál az Jézus mellett foglalt helyet,[11] és az apostolok közül csak ő kísérte el Krisztust a Golgotára. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát.[12] Jézus feltámadását követően az asszonyok híradása nyomán Péterrel együtt futott az üres sírhoz, hogy megbizonyosodjon mestere feltámadásáról.[13]

A Szentlélek eljövetele (Pünkösd) után a hagyomány szerint Szűz Mária haláláig Jeruzsálemben maradt, s ott a környéken és Szamáriában apostolkodott.[14] A hagyomány szerint Pál halálát követően Epheszoszban folytatta életét és ő tanította a második apostolnemzedék több jelentős képviselőjét: Pápiász hierapoliszi, Polikárp szmirnai, Ignác antiókhiai püspököt. Domitianus császár Pátmosz szigetére száműzte. Nerva uralkodása alatt visszatért Epheszoszba, és már közel száz éves lehetett, amikor Traianus uralkodásának idején meghalt, az apostolok közül egyedüliként természetes halállal.

A János evangélium szerzőségeSzerkesztés

A negyedik evangé­lium, mivel vallási üzenete jóval magasabb szintű a szinoptikus evangéliumokénál, amelyek pedig az általánosan elfogadott datálás szerint az I. század utolsó harmadában keletkeztek, minden való­színűség szerint ennél későbbi eredetű. Az egyházatyák szintén valamikor a II. század közepe táján említik először Jánost, így a leginkább alátámasztható becslés szerint János evangéliumának a teljesen megszerkesztett változata Kr. u. 100 és 110 között készülhetett el. A keletkezés helye a hagyomány szerint az Égéi-tenger partján fekvő kis-ázsiai Epheszosz városa.[15]

A szöveg maga sehol nem említi a szerző nevét, a hagyományos „János evangéliuma" cím későbbi írnokoktól és másolóktól származik. Az evangéliumban egyedül a 21. fejezetben található utalás a mű meg nem nevezett szerzőjére: a „tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus”.[16] Az egyházi hagyomány felté­telezése szerint a kifejezés János apostolra vonat­kozik. A 21. fejezet azonban nem része az eredeti evangéliumnak, utólag csatolták a mű eredeti lezárása után.[17] A szerző azonosítása nem az evangélista kezétől szárma­zik, azt egy harmadik személy fűzte a szöveghez: „Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.”[18][19]

A legjelentősebb korai tekintély, aki megpróbálta azonosíta­ni a negyedik evangélium szerzőjét, a kis-ázsiai születésű Szent Ireneusz, Lugdunum püspöke volt. Kr. u. 180 körül ő számolt be arról, hogy János apostol élete utolsó idő­szakát a mai Törökország ázsiai részén elterülő Epheszosz váro­sában töltötte, és itt írta meg evangéliumát is. Nincs azonban olyan újszövetségi forrás, amely Jánost kapcsolatba hozná Epheszosszal. Az Apostolok cselekedetei megemlíti, hogy Szamariában evangelizált.[20] Az Efezusiaknak írt levelében Antiochiai Ignác Kr. u. 110-ben Epheszosz lakóit mint Pál embereit írja le, aki utolsó jeruzsálemi útja előtt két évet töltött a városban,[21] és nem mint János embereit, aki pedig állítólag sokáig Epheszoszban élt, és ott is halt meg. Papiasz, Hierapolisz püspöke (kb. Kr. u. 60-130) a tanítói között említi Jánost, az Öreget, akit világosan megkülönböztet Zebedeus fia Jánostól. Egy ilyen görög kultúrán nevelkedett ember nagyobb valószínűséggel lehet a görög eszméktől és misz­ticizmustól átitatott negyedik evangélium szerzője, mint a galileai halász János, akit a két főpap, Kajafás és Annás úgy jellemez, mint „írástudatlan (agrammatosz) és tanulatlan (idiótész)” ember.[22]

Neve alatt fennmaradt iratokSzerkesztés

KanonikusakSzerkesztés

ApokrifekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Szentek élete az év minden napjára IV., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1933, 388. o.
  2. Vermes. A kereszténység kezdetei, 183-185. o. 
  3. Ehrman. The New Testament, 160-161. o. 
  4. Mt 27,56
  5. Mk 15,40
  6. Jn 1,35-39
  7. Mt 10:1-4
  8. Mk 3:13-19
  9. Lk 6:12-16
  10. Gal 2:9
  11. Jn 13:23
  12. Jn 19:25-27
  13. Jn 20,1-10
  14. ApCsel 3,4 és 8. fejezet
  15. Vermes. A kereszténység kezdetei, 183. o. 
  16. Vö. Jn 13:23, 25
  17. Vermes. A kereszténység kezdetei, 184. o. 
  18. Jn. 21:24
  19. Ehrman. The New Testament, 160-161. o. 
  20. ApCsel 8:14
  21. ApCsel 19:10
  22. ApCsel 4:13

ForrásokSzerkesztés

  • Ehrman, Bart D.: The New Testament. A Historical Introduction to the Early Christian Writings. New York, Oxford University Press, 2000.
  • Vermes Géza: A kereszténység kezdetei. Názárettől Nikaiáig (Kr. u. 30-325). Bp., 2013

GalériaSzerkesztés