Jaan Tõnisson

észt lapkiadó, politikus

Jaan Tõnisson (Tänassilma, Viljandimaa, Észtország, 1868. december 22.1941. júliusa(?)[6]) észt lapkiadó, politikus, az Észt Köztársaság miniszterelnöke

Jaan Tõnisson
Jaan Tonisson1928.jpg
Született 1868. december 22.[1][2][3]
Viiratsi Rural Municipality
Elhunyt 1941 (72-73 évesen)[4][2][3][5]
Tallinn
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • Member of the State Duma of the Russian Empire
  • az orosz alkotmányozó közgyűlés tagja
  • az észt Riigikogu tagja
  • Észtország miniszterelnöke (1919. november 18. – 1920. július 28.)
  • Észtország miniszterelnöke (1920. július 30. – 1920. október 26.)
  • Észtország külügyminisztere (1925. október 23. – 1932. július 19.)
  • State Elder (1927. december 9. – 1928. december 4.)
  • State Elder (1933. május 18. – 1933. október 21.)
Iskolái
Kitüntetései
  • Order of the White Star, 1st Class
  • 1st Class of the Order of the Cross of the Eagle
  • Estonian Red Cross Order First Class
  • Cross of Liberty
  • Tartu díszpolgára

Jaan Tõnisson aláírása
Jaan Tõnisson aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Jaan Tõnisson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

ÉleteSzerkesztés

Apja földműves volt. Középiskolai tanulmányait Tallinnban végezte, ezután 1889 és 1892 közt a Tartui Egyetemen jogot hallgatott. Már diákként tevékenyen részt vett a befolyásos Észt Diákok Szövetsége-ben (Eesti Üliõpilaste Selts), amelynek 1891-ben és 1892-ben elnöke is volt. 1893-ban lett a Postimees című lap szerkesztője. Olyan cikkekkel hívta fel magára a figyelmet, amelyek az észt nemzettudat erősítése mellett s a cári Oroszország észtországi oroszosítási törekvései ellen szóltak. 1896-ban barátaival együtt megvásárolta a lapot, s az ország egyik vezető sajtóorgánumává tették. Amikor a cárnak az 1905-ös orosz forradalom miatt tövábbi jogokat kellett biztosítania a polgároknak, Tõnisson megalapította az első észt pártot, melynek neve Nemzeti Haladó Párt (Eesti Rahvameelne Eduerakond) volt. 1905 és 1907 közt az orosz Állami Duma első jelentős észt képviselője volt, itt hevesen kampányolt többek közt a cári büntetőzászlóaljak terrorja ellen. Miután a cár feloszlatta a Dumát, aláírta a Viborgi Kiáltványt, amely a lakosságot polgári engedetlenségre szólította fel. Emiatt 1908-ban letartózatták, s néhány hónapos börtönbüntetést kapott. Az 1917-es októberi orosz forradalomban felismerte a történelmi lehetőséget, s követelni kezdte Észtország teljes függetlenségét. A bolsevikek száműzetésbe kényszerítették, külföldön tevékenykedett tovább. Tanúja volt Észtország függetlensége 1918. február 24.-i kikiáltásának.

Az 1919 tavaszán rendezett észt alkotmányozó nemzetgyűlési választásokon Tõnisson pártja csupán a harmadik helyen végzett, 1919 novemberében azonban mégis őt nevezték ki miniszterelnöknek, e posztot 1920 júliusáig töltötte be. A Szovjet-Oroszországgal 1920. február 2.-án megkötött Tartui Békeszerződés után, amely Észtország függetlensége végleges elismerése volt pártja vesztett népszerűségéből. Tõnisson azonban továbbra is a parlement tagja maradt, s 1920. júlisától 1920. októberéig ismét miniszterelnökként tevékenykedett.

Tõnisson a két világháború közötti időszak egyik legtehetségesebb észt politikusa maradt. 1896-tól 1930-ig Postimees tulajdonosa, 1896-1935 között pedig főszerkesztője volt. Tartuban nagy nyomdája és könyvesboltja is volt, emellett ügyvédként is dolgozott. 1919 és 1932 között az Észt Néppárt (Eesti Rahvaerakond) elnöke volt. 1923 és 1925 között a parlament elnöke, 1931-ben és 1932-ben külügyminiszter volt. 1927. december 9.-től 1928. december 4.-ig, valamint 1933. május 18.-tól 1933. október 21.-ig az észt államfő (Riigivanem) tisztségét töltötte be.

Az 1933-ban népszavazáson elfogadott alkotmány , valamint egy évvel később a Konstantin Päts vezette tekintélyelvű rendszer beálltával a pártokat betiltották és az állampolgári jogokat korlátozták. A kormány kisajátította a Postimees-t . Tõnisson hamarosan Päts ellenfele lett. 1938-ban újra beválasztották a parlamentbe, ahol sikertelenül kampányolt a demokrácia helyreállításáért. Még Észtország szovjet megszállása idején, 1940 nyarán is demokratikus ellenfeleket próbált állítani a szovjet kommunista látszatválasztásokon. 1940 decemberében az NKVD letartóztatta. További sorsa ismeretlen, feltehetően 1941 júliusában agyonlőtték.

Jaan Tõnisson a két világháború közötti Észtország egyik legaktívabb és legrettenthetetlenebb politikai alakja volt. Kulcsszerepet játszott az önálló észt állam kialakulása folyamatában. Élete során az eleinte nacionalista nézeteit egyre inkább liberális eszmékkel ötvözte. Emlékműve ma a Postimees szerkesztősége előtt áll Tartuban.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b Eesti biograafiline andmebaas ISIK (észt nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 17.)
  5. BnF források (francia nyelven)
  6. Életrajza a Postimees1997. augusztus 4. számában

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jaan Tõnisson című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

ForrásokSzerkesztés