Jankovich-Bésán Endre
Gróf pribéri, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán Endre (*Terezovac, Verőce vármegye, 1884. szeptember 24.–†Budapest, 1936. december 13.), főrendiház tagja, országgyűlési képviselő, a 7. huszárezred kapitánya, nagybirtokos.[1]
| gróf Jankovich-Bésán Endre | |
| Született | 1884. szeptember 24. Terezovac, |
| Elhunyt | 1936. december 13. (52 évesen) Budapest, |
| Nemzetisége | magyar |
| Házastársa | báró Szentkereszty Johanna (1880–1933) |
| Foglalkozása | Felsőházi tag, katonatiszt, országgyűlési képviselő |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Az előkelő gróf pribéri, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán család sarja. Apja pribéri, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán Elemér (1853–1917), nagybirtokos,[2] anyja nagymagyari Magyary-Kósa Ilka (1859–1908).[3] Az apai nagyszülei Jankovich-Bésán József (1825–1914), öreglaki nagybirtokos, felsőházi tag, aki 1887. december 22.-én engedélyt kapott a "Jankovich-Bésán" név viselésére, valamint vizeki Tallián Matild (1821–1888) voltak. Az apai nagyapai dédszülei pribéri és vuchini Jankovich István (1793–1865), több vármegye táblabírája, földbirtokos, és báró Laffert Amália (1800–1828) voltak. Jankovich-Bésán Endre grófnak az elsőfokú unokatestvére gróf pribéri, vuchini és dunaszekcsői Jankovich-Bésán József (1896–1972), nagybirtokos, a főrendiház örökös tagja, katonatiszt.
Középiskoláit a budapesti piaristáknál, jogi tanulmányait Kolozsvárott végezte, majd Magyaróváron elvégezte a gazdasági akadémiát. 27 hónapig szolgált a Vilnius császár-huszároknál a fronton, majd az első világháború utolsó évében hat dunántúli vármegyének élelmezési kormánybiztosa volt Veszprém székhellyel. A Magyarországi Tanácsköztársaság után ismét bevonult katonának és 1921 áprilisában szerelt le, mint szolgálatonkivüli százados. Az ugodi kerületben választották meg országgyűlési képviselővé mint pártonkívüli 1922-ben és 1926-ban is.[4]
1916. december 30-án magyar grófi címet kapott IV. Károly magyar király koronázásakor.[5]
Házassága és leszármazottjai szerkesztés
Feleségül vette Budapesten 1906. október 4-én báró zágoni Szentkereszty Johanna (*Árkos, Kovászna megye, 1880. május 7.–†Öreglak, Somogy vármegye, 1933. október 13.) kisasszonyt, akinek a szülei báró zágoni Szentkeresty Béla (1851–1925), cs. és kir. kamarás, a Háromszék vármegye főispánja, Lipót-rend lovagja, földbirtokos,[6] és Floresco Mária (1857–1919) voltak.[7] Az apai nagyszülei báró zágoni Szentkereszty Zsigmond (1817–1891), földbirtokos,[8] és gróf Haller Anna (1816–1878) voltak.[9] Az anyai nagyszülei Ion Emanuel Florescu (1919–1893), a Román királyság miniszterelnöke 1876-ban és 1891-ben, tábornok, és Ecaterina Bibescu-Brâncoveanu (1827–1866) voltak. Jankovich-Bésán Endre gróf és Szentkereszty Ilka bárónő frigyéből született:
- gróf Jankovich-Bésán Elemér (*Gic, 1908. november 24.). Neje: báró Christine Hoenning-O’Carroll (*Bécs, 1908. december 30.)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - gróf Jankovich-Bésán Endre
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Jankovich-Bésán Elemér
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - Jankovich-Bésán Elemérné Magyary-Kósa Ilka
- ↑ 1927-1931. évi országgyűlés Kun Andor – Lengyel László – Vidor Gyula, szerk.: Magyar országgyülési almanach. Budapest, 1932.Képviselőház
- ↑ Vö. MNA. 66.; a Besán-családra nézve MNCs. II/172–3.
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Szentkereszty Béla
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Szentkereszty Béláné Floresco Mária
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Szentkereszty Zsigmond
- ↑ Országos Széchényi Könyvtár - gyászjelentések - báró Szentkereszty Zsigmondné gróf Haller Anna