Wikipédia

Jean Dubuis

francia misztikus, okkultista

Jean Dubuis (Vauciennes, 1919. április 29. – 2010. április 6.) francia kabbalista, alkimista, író és misztikus.

Jean Dubuis
Született1919. április 29.[1]
Vauciennes
Elhunyt2010. április 6. (90 évesen)[1]
Malesherbes[2]
ÁlneveSâr Jean
Állampolgárságafrancia
Foglalkozása
  • alkimista
  • okkultista
Sablon • Wikidata • Segítség

Kezdetek szerkesztés

Dubuis misztikus tanulmányai még gyermekkorában kezdődtek, miután 12-évesen mélyen megvilágosító élménye volt Mont-Saint-Michel szigetén a bencés apátságban.[3][4][5] "A láthatatlan világ ugyanolyan valóságos lett számomra, mint az anyagi világ, amiben élünk. Ettől kezdve lankadatlan lelkesedéssel igyekeztem a megtapasztalásom természetét megérteni és szerét ejteni, hogy megismételhessem. (...) Ez kitartó személyes erőfeszítéssel tulajdonképpen sikerült is és néhány kapcsolatfelvételt eredményezett az Örökkévalósággal.".[6]

Polgári hivatása szerkesztés

Az atomfizika területén tevékenykedett a Nobel-díjas Frédéric Joliot-Curie (1900–1958) mellett, majd évtizedeken keresztül egy nemzetközi elektronikai cég alkalmazásában állt.[3][4][5] A cég az IBM volt.[7]

Martinizmus, rózsakeresztesség szerkesztés

Dubuis több beavató ezoterikus szervezet tagja is volt, így például az 1950-es években a Lectorium Rosicrucianumnak, majd az AMORC-nak és ezzel párhuzamosan a Tradicionális Martinista Rendnek (TMO). Az AMORC fokozatait végigjárva vált lehetővé számára, hogy az annak védnöksége alatt működő TMO tagja legyen. 1966-ban Dubuis vezetésével új martinista heptád alakult, mely sokkal sikeresebb volt a meglévőnél. A meglévő jelentősen lecsökkent tagságával 1969-ben egyesült az új heptáddal "Abbé de la Noue" néven. Több csoport alakult a szervezeten belül, melyek közül a "2. Kör" néven működő okkult praktikákkal is foglalkozott. Külön csoportban kultiválták a Kabbalát, a Tarot-t, és a ceremoniális mágiát. A kabbalista csoport iránytűje lényegében a Dion Fortune "The Mystical Kabbalah" címen írt klasszikus műve volt. Ezeket a tanításokat a Zóhár bölcsessége is kiegészítette. A szervezet fokozatosan kezdett távolodni a TMO teurgikus mágiát mellőző szellemiségétől, mely feszültséget okozott az AMORC vezető tisztségviselőivel. Végül 1974-ben Raymond Bernard (1923-2006) az AMORC francia nagymestere és vezető TMO tisztségviselő leváltotta Dubuis-t tisztségéből és Pierre Crimetz-t állította a helyére. Dubuis ezután kilépett mind a TMO-ból, mind az AMORC-ból.[8] Később úgy nyilatkozott, hogy az indokolatlan titkolózás[6] és az a felismerés távolította el őt a beavató szervezetektől, hogy véleménye szerint a valódi beavatáshoz nincs szükség papra, mesterre vagy gurura.[3]

A Természet Filozófusai szerkesztés

Jean Dubuis 1979-ben alapította meg saját szervezetét, a "Les Philosophes de la Nature"-t ("A Természet Filozófusai", röviden: LPN).[8][4] Az új szervezete keretén belül előadássorozatokat tartott a Kabbala, az Alkímia és általános ezotéria témakörökben. A Kabbala alapját képező "Teremtés Könyve" szerint "a természetben minden egyetlen ősi energia összesűrűsödése", mely jól rezonált számára a jelenkori tudomány elméleteire. Dubuis arra törekedett tevékenysége során, hogy az ember és a Világegyetem felépítését mind a tudomány, mind a Kabbala megfogalmazásaival összhangban tegye érthetővé. Az Alkímiában is megtalálta ennek analógiáit és elméletei "kísérleti" megerősítésére használta, továbbá gyakorlati szemináriumokat is tartott.[5]

A szervezetnek sem tisztségviselői hierarchiája, sem fokozatrendszere nem volt. Nem kellett titoktartást, vagy bármilyen engedelmességi esküt fogadni. Senki nem kapott fizetséget a tevékenységéért és semmiféle üzleti jellege nem volt a működésüknek.[5] A szervezet hamarosan az Amerikai Egyesült Államokban is ismertté vált, miután 1988-ban "The Philosophers of Nature" (LPN-USA) néven hivatalosan is megalakult.[6] Szervezetét 12 éven át vezette.[5]

1995-ben a francia Nemzetgyűlés parlamenti bizottsága egy vitatott jelentést[9] tett az országban működő szektákról. Ez a jelentés az LPN-t 50 és 500 fő közötti vallási mozgalomnak kategorizálta be.[6]

1999-ben aztán Dubuis feloszlatta az LPN-t, mivel szerinte eltávolodtak az eredeti alapelvektől. Az amerikai szervezet is megszűnt, ugyanakkor online anyagok terjesztése tovább folytatódott.

Későbbi munkássága szerkesztés

Dubuis utolsó éveit azzal töltötte, hogy elektronikus eszközökkel gyorsabban elérhetővé tegye a beavatást, továbbá kidolgozta a Kabbala Életfájának egy általa módosított változatát, melyet "Portae Lucis"-nak nevezett el. Cikkeit a "Le Petit Philosophe" havilap hasábjain jelentette meg, melyek összerendezett formában végül 2007-ben jelentek meg "The Experience of Eternity" ("A Végtelen átélése") címmel.

Jean Dubuis közreműködött a History Channel 2001. december 10-én "Discovering the real world of Harry Potter" címmel bemutatott dokumentumfilmjében.[10]

Művei angolul szerkesztés

  • Jean Dubuis. The Fundamentals of Esoteric Knowledge (angol nyelven). Triad Publishing [1987] (2000) 
  • Jean Dubuis. Qabala (angol nyelven). Triad Publishing [1987] (2000) 
  • Jean Dubuis. Spagyrics (angol nyelven). Triad Publishing [1987] (2000) 
  • Jean Dubuis. Mineral Alchemy – A Practical Course (angol nyelven). Triad Publishing [1987] (2000) 
  • Jean Dubuis. The Experience of Eternity (angol nyelven). Triad Publishing (2007). ISBN 978-06-1516107-5 

Jegyzetek szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jean Dubuis című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean_Dubuis&oldid=22685536”