Jolsvatapolca
Jolsvatapolca (szlovákul: Gemerské Teplice, korábban Jelšavské Teplice) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerületben, a Nagyrőcei járásban.A mai település Jolsvatapolca és Miglészpataka egyesített közigazgatási egysége.
| Jolsvatapolca (Gemerské Teplice) | |||
 | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Szlovákia | ||
| Kerület | Besztercebányai | ||
| Járás | Nagyrőcei | ||
| Rang | község | ||
| Első írásos említés | 1258 | ||
| Polgármester | Laura Durančíková | ||
| Irányítószám | 049 16 | ||
| Körzethívószám | 058 | ||
| Forgalmi rendszám | RA | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 365 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
| Népsűrűség | 28 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 234 m | ||
| Terület | 12,72 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 48° 36′ 04″, k. h. 20° 16′ 21″48.601111°N 20.272500°EKoordináták: é. sz. 48° 36′ 04″, k. h. 20° 16′ 21″48.601111°N 20.272500°E | |||
| Jolsvatapolca weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jolsvatapolca témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |||
Fekvése
szerkesztésNagyrőcétől 16 km-re délkeletre, a Murány-patak bal partján fekszik, az 532-es út mentén. Földrajzi koordinátái: é. sz. 48° 36′ 03″, k. h. 20° 16′ 21″48.600833°N 20.272500°E
Története
szerkesztésJolsvatapolca
szerkesztésJolsvatapolcát 1258-ban „Thapolcha” néven említik először a Kacsics nembeli Illés fia Péter birtokaként, de valószínűleg ennél sokkal régebbi alapítású. 1337-ben „Thoplucha”, 1563-ban „Teplycza”, 1572-ben „Joswa Taplocza”, 1573-ban „Teplicze alias Tapolcza”, 1594-ben „Tepla” néven szerepel a forrásokban. A 14-15. században a jolsvai, később a murányi váruradalom része volt. 1556-ban elpusztította a török.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kún Taplócz, és Jólsva Taplócz. Két magyar falu Gömör Várm. földes Ura a’ Csetneki Uradal. Ura, fekszik Pelsőcz hegye alatt, Csetnekhez 1 órányira, és annak filiája; ennek pedig földes Ura Gr. Koháry Uraság, és más Urak, ez fekszik Süvethének szomszédságában, mellynek filiája; lakosaik többfélék, földgyeik közép termésűek, határjoknak egy része hegyes, réttyeiket a’ víz áradások járják; a’ vas műhelyeknél van módgyok a’ keresetre.”[2]
1828-ban 61 házában 389 lakos élt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Taplocza (Jolsva), tót falu, Gömör és Kis-Hont egyesült vmegyékben, Jolsvához délre 1 órányira: 37 kath., 352 evang. lak., kik többnyire téglaházakban laknak, s vagyonosok. Ev. anyaszentegyház. Határa részint nagyon kősziklás, részint róna lapály, melly sikeres buzát terem. F. u. h. Coburg.” [1] Archiválva 2007. szeptember 27-i dátummal a Wayback Machine-ben
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Jolsvataplócza, murányvölgyi tót kisközség, 62 házzal és 274 ág. ev. h. vallású lakossal. Hajdan a jolsvai uradalomhoz tartozott. 1453-ban Tapolcha néven szerepel. Később, mikor már a Koháryak a földesurai, Jelsawa-Teplicza tót nevével is találkozunk. 1648-ban Fejérváry Zsigmond a birtokosa, utána meg Nagybányai Gáspár. A község határában meleg vízforrás van. Ág. h. ev. temploma 1786-ban épült. A községnek van vasúti megállóhelye, postája és távírója pedig Jolsva.”[3]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Miglészpataka
szerkesztésMiglészpatakát 1258-ban még „Poldla” alakban említik, „Myglezpathuka” alakban 1383-ban található először. A Zay, a Méhy és a Sághy családok birtoka volt. 1427-ben „Myglizpataka” néven szerepel az adóösszeírásban. A 16. század második felétől a murányi váruradalom része. 1555-ben elpusztította a török. Az 1709-ben kitört pestisjárvány olyan pusztítást végzett, hogy csak 3 család maradt a faluban. Később a Koháryak telepítették újra.
A falu feletti Oldal-hegy csúcsán állt középkori vár már a tatárjárás előtt épült. A pelsőci uradalom része volt, majd 1243-ban IV. Béla az Ákos nemzetségbeli Fülöpnek és Detrének adta.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „MIGLÉSZ. Tót falu Gömör Várm. földes Ura G. Koháry Uraság, lakosai külömbfélék, fekszik Süverkének szomszédságában, és annak filiája, határja közép termékenységű, legelője, és fája tűzre kevés, vas hámorjai vannak, zsendelyekkel, deszkákkal, és tserép edényekkel is kereskednek.”[2]
1828-ban 43 házában 322 lakos élt. Lakói mezőgazdasággal, fazekassággal foglalkoztak.
A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Miglesz, tót falu, Gömör és Kis-Honth egyesült vmegyékben, Jolsvához délre egy órányira: 5 kath., 317 evang. lak., kik sok cserépedényt csinálnak. Evang. anyaszentegyház. Határa keletről hegyes, egyébütt róna és termékeny, hanem szűk. F. u. h. Coburg. Ut. p. Rosnyó.”[4]
Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Miglész, murányvölgyi tót kisközség, 36 házzal és 196 ágost. ev. vallású lakossal. E község 1427-ben Myglizpataka néven a Bebek család birtoka. Később a Széchi családé lesz, azután a Koháryaké és ezen az úton a Coburg herczegi családé. A lakosok nagy része a fazekas-mesterséget űzi. Az ág. h. ev. templom II. József császár idejében épült. A község postája, távírója és vasúti állomása Jolsva.”[3]
A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Nagyrőcei járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része.
Jolsvatapolcát és Miglészpatakát 1964-ben egyesítették.
Népessége
szerkesztés1880-ban Jolsvatapolca 313 lakosából 303 magyar és 2 szlovák anyanyelvű, Miglészpataka 226 lakosából 9 magyar és 204 szlovák anyanyelvű volt.
1890-ben Jolsvatapolca 275 lakosából 20 magyar és 233 szlovák anyanyelvű, Miglészpataka 190 lakosából 1 magyar és 188 szlovák anyanyelvű volt.
1900-ban Jolsvatapolca 274 lakosából 25 magyar és 215 szlovák anyanyelvű, Miglészpataka 196 lakosából 22 magyar és 170 szlovák anyanyelvű volt.
1910-ben Jolsvatapolca 305 lakosából 37 magyar és 220 szlovák anyanyelvű, Miglészpataka 214 lakosából 28 magyar és 183 szlovák anyanyelvű volt.
1921-ben Jolsvatapolca 277 lakosából 32 magyar, 197 csehszlovák és 48 egyéb nemzetiségű, ebből 199 evangélikus, 75 római katolikus és 3 görög katolikus vallású, Miglészpataka 200 lakosából 89 magyar és 111 csehszlovák, ebből 183 evangélikus, 8 római katolikus, 5 izraelita és 4 református vallású volt.
1930-ban Jolsvatapolca 302 lakosából 3 magyar és 299 csehszlovák, ebből 209 evangélikus, 78 római katolikus, 12 református, 1 görög katolikus és 2 egyéb vallású, Miglészpataka 203 lakosából 6 magyar, 2 zsidó és 195 csehszlovák, ebből 184 evangélikus, 10 római katolikus, 6 református, 2 izraelita és 1 görög katolikus vallású volt.
1941-ben Jolsvatapolca 306 lakosából 61 magyar és 167 szlovák, Miglészpataka 214 lakosából 130 magyar és 84 szlovák volt.
1970-ben 429 lakosából 4 magyar és 425 szlovák volt.
1980-ban 398 lakosából 14 magyar és 384 szlovák volt.
1991-ben 359 lakosából 16 magyar és 336 szlovák volt.
2001-ben 368 lakosából 15 magyar és 328 szlovák volt.
2011-ben 361 lakosából 10 magyar és 336 szlovák volt.
Neves személyek
szerkesztés- Itt született 1806. május 30-án Tamássy Károly gyógyszerész, pomológus, szakíró.
- Itt született 1913-ban Samuel Tomášik író, költő, akinek "Hej, szlovákok" című verse egykor a szlovák himnusz szövege volt.
- Miglészpatakán született 1932-ben Garaj Lajos irodalomtörténész, műfordító, egyetemi oktató.
Nevezetességek
szerkesztésLásd még
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ a b Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ a b Borovszky - Magyarország vármegyéi és városai. mek.oszk.hu. (Hozzáférés: 2017. szeptember 7.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
