Juhászlak
Juhászlak (1899-ig és 1939–1944 között Runyina, szlovákul: Runina, ukránul: Руніна / Runyina) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Szinnai járásában.
| Juhászlak (Runina) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Szinnai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1569 |
| Polgármester | Marián Regula |
| Irányítószám | 067 65 |
| Körzethívószám | 057 |
| Forgalmi rendszám | SV |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 77 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 4 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 537 m |
| Terület | 22,20 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 04′ 19″, k. h. 22° 24′ 06″Koordináták: é. sz. 49° 04′ 19″, k. h. 22° 24′ 06″ | |
| Juhászlak weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Juhászlak témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése
szerkesztésSzinnától 28 km-re északkeletre, a Keleti-Beszkidekben, a lengyel határ mellett fekszik.
Története
szerkesztés1569-ben „Ronua” néven említették először, mint a homonnai uradalomhoz tartozó soltészjogú települést. Magyar nevét onnan kapta, hogy a falu lakosai egykor főként juhtenyésztéssel és fakivágással foglalkoztak.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „RUNYINA. Orosz falu Zemplén Várm. földes Ura Gr. Vandernót Uraság, lakosai ó hitüek, fekszik n. k. Topolyához, n. ny. Ruszkához is 1 órányira; határja 2 nyomásbéli, zabot középszerűen, kevés árpát, kölest, tatárkát, és krompélyt terem; földgye hegyes, vőlgyes, kősziklás; erdeje van, legelővel bővelkedik, piatza Ungváron, és Homonnán.”[2]
Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Juhászlak, előbb Runyina. A Beszkidek alatt fekvő ruthén kisközség. Van 41 háza s 279 gör. kath. vallású lakosa. Postája Nagypolány, távírója Szinna, vasúti állomása Nagyberezna. A gácsi határszélen fekszik s hajdan a homonnai uradalomhoz tartozott. Az újabb korban a Prámer család, majd Satzger Keresztély lett az ura, most pedig Scharnitzer Ottó lovagnak van itt nagyobb birtoka. A faluban gör. kath. templom van, mely 1796-ban épült.”[3]
A 20. század elején híres volt fűrésztelepeiről. 1920 előtt Zemplén vármegye Szinnai járásához tartozott, majd az újonnan létrehozott csehszlovák államhoz csatolták. 1939 és 1945 között ismét Magyarország része.
Népessége
szerkesztés1910-ben 555, többségben ruszin lakosa volt, jelentős lengyel és német kisebbséggel.
2001-ben 91 lakosából 62 ruszin és 23 ukrán volt.
2011-ben 85 lakosából 69 ruszin, 10 szlovák és 6 ukrán.
Nevezetességei
szerkesztés- 1796-ban épült ortodox temploma
További információk
szerkesztésJegyzetek
szerkesztés- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. [2018. június 12-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. február 20.)
- ↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség
