Wikipédia

Julius von Blaas

Osztrák festő

Julius von Blaas [ismert még Julius (von) Blaas (der Ältere)[7] és magyarosan Blaas Gyula formában] (Albano Laziale, 1845. augusztus 22. – Bad Hall, 1922. augusztus 1.[8]) osztrák (tiroli) származású olasz–osztrák festőművész. A Blaas-festődinasztia tagja. A történelmi tárgyú festészet művelője, portré- és zsánerképfestő, kiemelkedett fajta- és természethű állatábrázolásaival, s ott is főként a lovassport vagy -vadászat témájában.

Julius von Blaas
Született1845. augusztus 22.[1][2][3][4][5]
Albano Laziale
Elhunyt1922. augusztus 1. (76 évesen)[6]
Bad Hall
Állampolgárságaosztrák
Gyermekeikét gyermek:
Carl Theodor von Blaas
SzüleiKarl von Blaas
Foglalkozása
  • festőművész
  • egyetemi oktató
  • grafikusművész
  • művész
Tisztségeudvari festő
SírhelyeWiener Zentralfriedhof
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius von Blaas témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Családja szerkesztés

Apja Karl von Blaas festőművész, anyja Agnesina Auda [mostohaapja után van Millingen], testvére, Eugene de Blaas festőművész voltak.

Felesége, Clarisse von Dreifus bárónő (Stuttgart, 1860. május 27. – Bécs, 1925. augusztus 22.) Házasságkötésük: Dorf Kreith, 1883. augusztus 22.[9][10]

Gyermekeik: Ludwig von Blaas (1884–1958) és Carl Theodor von Blaas (1886–1960).[11][12] Utóbbi szintén festőművész lett, sőt felesége, Helene von Leitenberger bárónő is nevessé vált virág akvarelljeivel és csendéleteivel.

Pályafutása szerkesztés

 
Josef Freiherr von Doblhoff (balra) és Julius von Blaas, 1874
 
Rókavadászat a római vidéken Umberto di Savoia piemonti herceggel, 1876/1877
 
Lovak az itatóvályúnál, 1910
 
Lóvásár, 1917
 
Hazafelé, Év n.
 
Lovak az istállóban, Év n.

Karl von Blaas második fiaként, a Róma melletti Albano Lazialében látta meg a napvilágot. Karl Önéletrajza szerint „gyenge csecsemő volt, de nagyszerű, erős ember lett belőle”. Kisebbik fia később kezdett rajzolni, de „incselkedő, jó és kedves természete miatt mindenki kedvence volt.” Apja nem szeretett volna festőt nevelni belőle, s a velencei gimnáziumba íratta, de később kiderült, hogy ott nem tanult eredményesen, ezért Eugene fiához hasonlóan őt is otthon tanította. 1860. február 20-án, tizenöt éves korában lépett be Michelangelo Grigolettihez a velencei akadémia alapozó osztályába.[13] Julius kevésbé volt kiemelkedő, s a tanulmányainak harmadik évében professzori feljegyzés szól arról, hogy egy egész félévet kihagyott, miután családjával ideiglenes Bécsbe költöztek (Karl von Blaas az Arzenál Dicsőség csarnokának freskóit festette ekkor).[14] Karl von Blaas saját festőiskolai osztályában Julius fiát is oktatta. Tanulmányai alatt ösztöndíjra egyszer sem pályázott.

A velencei akadémia 1862-es kiállítására befogadott tárgyak között a harmadéves Julius La triste novella (Szomorú hír) című műve szerepelt (amelynek mára nyoma veszett). Témaválasztása alapján a korában divatos velencei, milánói elbeszélő, moralizáló, családi drámákra összpontosító, a köznép életmódját bemutató irányzatba illeszkedett, mint Antonio Rotta,(wd) Guglielmo Stella,(wd) valamint Domenico(wd) és Gerolamo Induno(wd) művei.[14]

1863-ban Julius díjat kapott Meztelen tanulmányáért és festészeti díjat is megítéltek számára az Egmont és Clara című művéért, melyet később az orosz cári gyűjtemény részére vásároltak meg.[15]

Julius az 1864–1865-ös teljes tanévre beiratkozott az akadémiára, de a következő évet, 1866-ot, a Blaas család végleges bécsi távozásának évét már lemondta, miután apját kinevezték a bécsi akadémia történelemfestés professzorává.[14]

Diplomája megszerzése után szüleivel együtt Bécsbe költözött. Egyes források szerint a bécsi Akadémián is folytatott tanulmányokat, utóbbinak később tanára is volt. Bár a velencei akadémián végzett, de kötődött tiroli, osztrák származásához, így műveit – miután elhagyta Olaszországot – nem a keresztelési nevével (Giulio), hanem Julius von Blaas szignóval látta el.[16]

Bécsi letelepedésük után a festészet mellett az operaénekesi karrierrel is megpróbálkozott,[17] és csak azután, hogy 1873 és 1874 között körbeutazta a világot, szentelte magát teljes mértékben a festészetnek. 1869. november 20-tól a bécsi Künstlerhaus tagja volt. Azonban már az 1868-ban megrendezett első éves kiállításán is szerepelt lótanulmányokkal. /1875-ben Cavalli al pascolo (Lovak legeltetése) és Cavalli all’aperto (Lovak a szabadban) festményeivel, 1878-ban a Caccia alla volpe nella campagna Romana művével képviseltette magát, mely utóbbit a bizottság döntése alapján az 1878. évi párizsi világkiállításra is kivittek, s nemzetközi hírnevet szerzett Julius von Blaasnak. 1883-ban A Campo indiana (Indián tábor) és a Caccia al bisonte (Bölényvadászat) műveit mutatta be.[18] 1892 decemberében a Lóvásár Magyarországon festményét állították ki.[19]/.

1873. október 22-én Triesztből indult el a Josef von Doblhoff-Dier(wd), volt osztrák diplomata által szervezett expedícióval, hogy a Szuezi-öblön keresztül India és Kína partjáig menjen, meglátogassa Japánt és végül Észak-Amerikába érjen. Doblhoff háromkötetes utazási jelentése, Tagebuchblätter von einer Reise nach Ostasien, 1873–1874 (Egy kelet-ázsiai utazás naplói) 1874–1875-ben jelent meg, és tartalmazza a Blaas által készített olajvázlatokat és rajzainak fényképeit.[20] Magángyűjteményben fellelhető Julius von Blaas vázlatfüzete is, amelybe az út során számtalan rajzot készített.[21][22]

Utazásáról visszatérve, 30 éves korától 3 éven át előbb, rövidebb ideig Firenzében, majd Rómában élt és tanult. Ekkor születtek meg a Róma vidékén az 1844-től Angliából Odescalchi herceg[23] által meghonosított és divatossá vált lovas vadászatok (falkavadászatok nyúlra és rókára) előkelő résztvevőinek csoportképei, amelyek megnyitották számára az itteni vagy itt időző arisztokrácia részéről a megbízatások sorát.

Egyik legfontosabb festményének a Caccia alla volpe nella campagna Romana con il principe di Piemonte Umberto di Savoia (Rókavadászat a római vidéken Umberto di Savoia piemonti herceggel) című alkotását tekintik, melyet 1876-ban a herceg megrendelésére festett.[24] A 100 x 210 cm-es festményt előkészítő, Julius von Blaas aláírásával és legtöbbször az ábrázoltak nevével ellátott részletrajzokat és vázlatokat Paolo Antonacci műértő, római antikvárius találta meg a ma már Blaas leszármazottak tulajdonában álló osztrák Tannenmühle-kastélyban, s 2011-ben kiállítást rendezett belőlük.[25] A ceruza- és akvarellportrék a festmény mozdulatával ábrázolják a lovon ülő Giulio és Mario Grazioli hercegeket, Gaetano Pizzardi márkit, Romualdo Braschi herceget, Benckendorff grófot,[26] Odescalchi László herceget (Róma, 1846. „Ladislao” – Monte-Carlo, 1922), Carlo Origo márkit, Luigi Calabrini márkit és Luigi Senni grófot.[27] A festményt a római Borghese Galéria(wd) őrzi.

1873-ban osztrák állampolgárrá honosították, 1878-ban visszatért Bécsbe. Apja kapcsolatai, és saját sikeres lovas portréfestményei révén hírnevet és elismerést szerzett a Habsburg császári udvarban, élete során körülbelül 50 portrét festett a királyi családról (I. Ferenc Józsefről, Erzsébet királynéról, az udvartartás arisztokratáiról). Műtermeit személyesen látogatták meg az uralkodói család tagjai is. 1880-ban „Gödingi udvari vadászat“ című nagy képet fest Blaas Gyula jeles képíró. Az uralkodó pár is a vadászok élén látható s király ő felsége maga ajánlá föl, hogy szívesen ül a festőnek. E végett csütörtökön egy órát tölte a wiedeni műteremben, ott ölté föl a vörös kabátot s aztán lóra ült.”[28] 1880-ban Gödöllőre hívta meg a király, hogy a bécsi kereskedők által Stefánia főhercegnőnek szánt albumhoz vadászati jeleneteket fessen.[29] 1884-ben „Mária Terézia főhercegasszony, Károly Lajos főherceg neje Reichenauba hívatta Blaas Gyula festőt, kivel arcképét festeti. A főhercegasszony a képen lóháton fog ülni.”[30][31] 1895-ben „Stefánia özvegy trónörökösné tegnap délelőtt megjelent Blaas Gyula bécsi festő műtermében és másfél óra hosszat ült legújabb képéhez.”[32] Julius von Blaas sokszor tartózkodott Magyarországon, szívesen eleget tett a magyar arisztokrácia megbízásainak is, így „festett Festetics Tasziló számára ugyanúgy, mint a többi híres lovas arisztokrata, többek között a tatai Esterházy Miklós József(wd) számára, akinek a portréját is megfestette. A tatai Esterházy kastélyszínház színlapgyűjteményének vendégkönyv-töredéke alapján nyilvánvalóvá válik, hogy Richter(wd) és Blaas a tatai gróf vendégei voltak, minden valószínűség szerint nem is egy alkalommal” az itt sűrűn rendezett falkavadászatok, illetve versenyek alkalmával.[33] Korabeli leírás szerint több Blaas festmény (köztük egy lovaskép is) díszítette a nagyszentmiklósi Nákó-kastélyt.[34]

Ha Karl, az apa, a történeti és mitológiai festészetet, Eugene a báty, a tizenkilencedik századi Velence népének mindennapjait és ünnepeit helyezte előtérbe műveiben, Julius inkább a paraszti életet ábrázolta, amely az osztrák vidék hegy-völgyein és a magyar Alföld síkságán zajlott. Kevéssé emlegetik tájképeit, melyeket akvarell- vagy olajtechnikával természeti körülményekről (síkság, erdő, poros utak, művelt vagy vad vidékek) készített, s megörökítette a monarchia egyes területeinek paraszti háztípusát, gazdaságait, s a paraszti öltözködést, némely képén például a magyar viseletet is. Számos mű mutatja érdeklődését az állatok iránt, amelyek e vidékeken éltek, legszívesebben a lovakat festette vágta közben, kocsiba fogva, vagy vadászatokon, kirándulásokon. Az Apokalipszis lovagja (a Háború allegóriája) (1895) című műve (a Blaas család levéltárában), már Franz von Stucknak, a müncheni szecesszió főszereplőjének hatását mutatja.[35]

Karl és fiai egyaránt tagjai voltak a „La Società Veneta Promotrice di Belle Artinak” (Velencei Képzőművészetet Támogató Társaság), amely folyamatosan állított ki műveikből. Julius 1875-ben először szerepelt itt, öt olajfestésű lótanulmánnyal és egy Bufali (Bivalyok) akvarellel, melyek mutatták apjától és testvérétől eltérő érdeklődését, s közvetlenül párizsi útjáról hazajőve, utaltak Rosa Bonheur(wd) francia festőművész műveinek ismeretére is. Amúgy kitűnő lovas és lóismerő hírében is állt.[36]

Budapesten a Képzőművészeti Társulat 1871. április 23-án nyílt kiállításán Blaas Agarászat Magyarországban című vadászképe szerepelt „hét lovassal, köztük egy delnővel, s három agárral, melyek már-már nyakon csípnek egy holtra kergetett nyulat”.[37] Az 1877-re a budapesti Sugárúton felépült Műcsarnokban[38] rendszeresen kiállították Julius von Blaas műveit, melyről a hírlapok is beszámoltak. Így az 1877. évi őszi kiállításon két nagy és két kisebb képpel szerepelt, mindegyik Pálffy János gróf tulajdonában volt, s az ő telivér lovait ábrázolta. Ugyanezek a képek Bécsben korábban is szerepeltek. „A sportsman-ek rendkívüli érdekkel látogatták az ottani »művészek házá«-t, csodálkozva egy magyar mágnás s egy hírneves festő ama ritka szeszélyén, hogy e nevezetes paripák életnagyságban örökítessenek meg.”[39]

1883-ban a Birodalmi Természettudományi Múzeum három művet rendelt Blaastól az amerikai indiánokról. Az észak-amerikai indiánok életét Blaas a bölényvadászat és egy indián tábor ábrázolásával oldotta meg, míg a dél-amerikai indiánok életéből a brazíliai Rio Tapajos mentén található munduruku(wd) törzset választotta.

Julius elsősorban a német-osztrák-magyar területeken vált híressé a Habsburg udvarnak köszönhetően, amely számos portré-megrendelésen kívül 1888-ban bevonta a Rudolf koronaherceg által kidolgozott grandiózus tervbe, hogy más művészekkel együtt illusztrálja azokat a szövegeket, amelyeket ismert tudósok írtak a monarchia országairól, tartományairól. (Az Osztrák–Magyar Monarchia írásban és képben című monográfiasorozat egyik illusztrátora volt.[40])

Julius von Blaast – apja működésének vonulatába illeszkedően – katonai jelenet- és csataképfestőként is emlegetik, a porosz–osztrák–olasz háború, a Bosznia-Hercegovina okkupációjának csataképeivel találkozhatunk nyomatok, képeslapok formájában is. 1904-ben Frigyes királyi herceg, néhai nagybátyjának, Albrecht főhercegnek „emlékezetét méltón megörökítendő, Blaas Gyula előkelő bécsi festőnek megbízást adott, festené meg azt a jelenetet, amikor Albrecht főherceg a dicsőséges custozzai ütközetet követő napon snitjének élén a győzedelmes sereget táborában fölkeresi. A festő megbízása arra terjed, hogy a kíséret tagjait lehetőleg élethűen fesse meg. Szerdán Rainer főherceg, aki a kíséret között volt, fölkereste Blaas festőnek Döblingben lévő műtermét, hogy a munka előrehaladásáról személyesen is meggyőződjék. Hozzáértők nézete szerint ez lesz egyike az újabb időkben festett legértékesebb katona-képeknek.”[41][42]

Julius azonban nemcsak az uralkodói és császári udvari portrék, a lovas és rókavadászat jeleneteinek festője volt, hanem apjától és testvérétől eltérően vonzódott a „Kelet” varázsa felé, ezért – mint korábban olvasható –, járt Indiában, Japánban, és ugyanígy az akkor vad romantikájúnak tartott magyar Alföld, és a tengerentúli Amerika is megihlette, s számos rideg állattartást ábrázoló festményt készített. Ugyanígy hitelesen ábrázolta – főként tulajdonosaik felkérésére – kora híressé vált lóegyedeit. 1884-ben a Vadász és Versenylap adott hírt arról, hogy „Blaas Gyula, a híres lófestő, Kincsemet mint anyakancát közelébb lefestette természet után. Az eddig festett Kincsem-képek közt ezt tartják általában a legsikerültebbnek. A kép Jankovich József úrnak a tulajdona. Ugyanő megbízta a művészt ama lipicai lovak lefestésével is, melyek a budapesti országos kiállításon oly nagy feltűnést keltettek. A nyár folytán lefestette Ambert is, Mr. Smith eme kitűnő ügető ménét is, mely még saját tulajdonát képezi.”[43] Az 1870-es években Kozma Ferenc a magyar lótenyésztés főfelügyelője több ízben megbízta Blaast, hogy a magyar ménesek élő, vagy nagy múltú törzsménjeiről, kancáiról (főként a drága pénzen vásárolt fedező ménekről) fajtaazonos festményt készítsen. 1879. év nyarán a magyar kormány 7800 fontsterlingért vette meg a kisbéri állami ménes számára „Verneuilt”, a szállítási és közvetítési díjjal együtt száznégyezer forintba került; ez a legmagasabb ár, melyet valaha fedező ménért Ausztria–Magyarországon fizettek — írta a Vasárnapi Ujság. 1887-ben múlt ki, a kisbéri telivér-apák Nestorának nevezett, „Buccaneer”. „Cambuscannak”, ha más ivadéka nem lett volna is, mint a világhírű Kincsem, meg­érdemelné, hogy neve a hazai lótenyésztés tör­ténetébe arany betűkkel legyen bejegyezve. „Gratitude”, e szép kancza, Cambuscannak apáról testvére, 1872-ben, 12 éves korában került Kisbérre s több jeles csikóval gazdagította a ménest. Már csak emlékek és írott források alapján tudta megfesteni Nonius senior, a mezőhegyesi fajtaalapító mén képét.[44][45] „1880-ban nyáron Nagy-Szaláncon, gr. Forgách Istvánnál[46] festett. ...a grófnak »Amaranthus« nevű paripáját”.[47] Amint 1895-ben írta a Pesti Hírlap: „Blaas Gyula, ismert bécsi állatfestő jelenleg Olmützben időzik, hogy az osztrák kormány által 187 000 Frt-ért megvásárolt Matchboxot lefesse. A hires ló most mint fedező mén az Olmütz közelében levő Hatschein községben van elhelyezve.”[48]

A Bécsi Képzőművészeti Akadémia is meghívta tanárának, s 1888-ban Károly Lajos főhercegi érdeméremmel tüntették ki.[49][50][51]

Az 1895. április 30-án induló I. Velencei Nemzetközi Művészeti Kiállításon (Biennálé) Karl és Eugene csaknem minden alkalommal szerepeltek, Julius azonban csak egyszer, 1912-ben állította ki L’ultimo solco (Az utolsó barázda) című festményét.

Julius von Blaas 1922. augusztus 1-jén hunyt el Bad Hall gyógyfürdőjében, a bécsi Zentralfriedhof egyik díszsírhelyén temették el (15. H csoport, 1. sor, 12. sz.).

 
Julius von Blaas, felesége és fia sírja a Zentralfriedhofban

Julius von Blaasnak teljes oeuvre-katalógusa még nem készült el. Számos műve magántulajdonban van, és gyakran árveréseken kínálják őket, más művek megtalálhatók egyes állami gyűjteményekben, például az osztrák Belvedere(wd) és a bécsi Hadtörténeti Múzeumban, valamint a Magyar Mezőgazdasági Múzeum is őriz Blaas festményeket.[52]

Művei (válogatás) szerkesztés

  • La triste novella (Szomorú hír), 1862. (Elveszett).
  • Egmont and Klerhen (Egmont és Clara), 1866.[53]
  • Wettfahrt betrunkener slowakischer Bauern (Ittas szlovák parasztok versenye). Olaj, vásznon, 1869.[54]
  • Campagna romana o Caccia ai lepri (Római vidék, avagy vadászat mezei nyúlra), 1870.[55] Megjegyzés: Korabeli magyar kiállítási hír (A Hon, 1871. április 28. 98. szám) szerint a festmény címe:Agarászat Magyarországban.[56]
  • Strada del Cairo (Kairói utca). Olaj, vászon, 1874. Magángyűjteményben.[57]
  • Saigon 7 marzo 1874. (Saigon 1874. március 7-én). Akvarell. 1874. Magángyűjteményben.[57]
  • Aratura (Szántás – Indiában). 1874. Magángyűjteményben.[57]
  • Bufali nella palude (Bivalyok a mocsárban – Gangesz partján), 1874. Magángyűjteményben.[57]
  • Arcképek (japán férfi, kimonós nő, perzsa turbános férfi), 1874. Magángyűjteményben.[57]
  • Cavalli al pascolo (Lovak legeltetése), 1875
  • Cavalli all’aperto (Lovak a szabadban), 1875
  • Bufali (Bivalyok). Akvarell. 1875 körül
  • Fuchsjagd in der Campagna, Caccia alla volpe nella campagna romana (Rókavadászat a római Campagnában). Olaj, vászon. Róma, 1876–1877.[58]
  • Motiv aus der Puszta (Pusztai jelenet). Olaj, táblán, (18)78.
  • Leveldi Kozma Ferenc arcképe, Év n. (1870-es évek vége)[59][60]
  • Caccia alla volpe a Gödöllő. (Rókavadászat Gödöllőn), 1880.[61]
  • Gödingi parforce vadászat, 1880.[62][63]
  • Caccia al bisonte (Bölényvadászat), 1883.[61]
  • Campo indiana (Indián tábor), 1883 körül
  • Erzherzogin Maria Theresia zu Pferd vor Schloss Wartholz (Mária Terézia főhercegnő lóháton a Wartholz-kastély előtt), 1885.[64]
  • Markt in Oberungarn (Felső-magyarországi vásár), 1885
  • Pferdemarkt in Bischofshofen (Lóvásár Bischofshofenben), 1888
  • Caccia alla volpe nella campagna romana (Fox Hunting in the Roman Countryside, Falkavadászat a római vidéken). Olaj, vászon. 1890.[65]
  • Pferdemarkt in Ungarn (Lóvásár Magyarországon), 1892 körül.[66]
  • Cím nélkül (Tiroli lovas vágtató lovat fékez meg), 1892[67]
  • Ég a padlás! Év nélk.[68]
  • Vor einer Schmiede (Egy kovácsműhely előtt). Lavírozott tus, papír. Év nélk.[69]
  • Morgendliche Reitübung der Lipizzaner in der Winterreitschule. (Reggeli edzés a lipicai lovak számára a Winterreitschuléban), 1890
  • Schlacht bei Zaragossa (Zaragossai csata), Év n. a Hofburg gyűjteménye számára.[70]
  • Gödöllői vadászjelenet, 1892 körül.[71]
  • Lóvásár, Év n.[72]
  • Porträt eines besonderen Pferdes im Stall, 1895. Olaj, tábla. Magántulajdon.
  • Allegoria della Guerra (A háború allegórája), 1895.[73]
  • Antlassritt(wd) in Tirol („Antlassritt” – Úrnapi lovas búcsújárás – Tirolban), 1899.[74][75]
  • Bauernwagen mit, vor einem Auto, scheu gewordenen Pferden. (Parasztszekér, autótól megriadt lovakkal). Olaj, vászon, 1900.[76]
  • Feldmarschall Erzherzog Albrecht nach der Schlacht von Custozza (Albrecht főherceg tábornagy a custozzai csata után), 1906.[77]
  • Gefecht dalmatischer Landesschützen bei Livno am 15. August 1878. (Dalmát lövészek csatája 1878. augusztus 15-én, Livnónál). 1907. Bécsi Hadtörténeti Múzeumban[78][79]
  • Ein steiermärkischer Pferdemarkt (Egy stájerországi lóvásár), signed and dated Jul. von Blaas, 1908.[80]
  • Cavalli al pozzo, Pferdetränke in Ober-Ungarn (Lovak az itatóvályúnál, Felső-Magyarországon), 1910[61][81]
  • Prozession des Eucharistischen Kongresses in Wien (15. September 1912.), (A bécsi, 1912. évi Eucharisztikus Kongresszus körmenete), 1912. (Ferenc Ferdinánd megrendelésére, később az ő tulajdonában).[82]
  • L’ultimo solco (Az utolsó barázda), 1912.
  • Bauernkarren mit durchgehenden Pferden. (Parasztszekér vágtató lovakkal). Olaj, vászon. 1917.[83]
  • Porträt des alten Kaisers in Uniform (Az idős császár portréja uniformisban), 1917.[84]

Fajtaazonos lófestményei szerkesztés

  • Etalon. (Mén.) Olaj, vászon. 1867.[85]
  • Brauner im Stall. (Pej ló az istállóban). Olaj, vászon. 1868.[86]
  • Bay by the stable. (Pej ló az istállónál). Olaj, vászon. 1872.[87]
  • Vollblutfuchs im Stalle. (Sárga [chestnut, Fuchs][88] telivér az istállóban). Olaj, vászon, 1874.[89]
  • Brauner im Stall (Pej ló az istállóban). Olaj, vászon. Év nélk.[90]
  • Furioso Senior. 1870-es évek.[91]
  • Abdul Aziz, szürke, eredeti arab mén, 1873.[92][93]
  • Shagya X. szürke mezőhegyesi törzsmén. 1873.[94][95]
  • El Delemi I., szürke mén. Év n. 1870-es évek.[96]
  • 3 Aghil Aga, pej anglo-arab kanca. 1872.[97]
  • „Doucour” (sárga mén) az istállóban (Életnagyságú festmény a lóról). Olaj, vászon. 1877–1878 körül
  • Frolik anyakanca és csikója (Életnagyságú festmény a lovakról). Olaj, vászon. 1877–1878 körül
  • Kisbéri ménes három híres telivér méne („Verneuil”, „Buccaneer”. „Cambuscan”) és egy telivér kancája („Gratitude”) fajtaazonos festménye. 1879–1889 között (Kozma Ferenc megbízásából).
  • Gunnersbury, angol telivér törzsmén Kisbéren. (Magyar Mezőgazdasági Múzeum Képzőművészeti Gyűjteménye)[98]
  • Amaranthus angol telivér (Forgách István méneséből). 1880.
  • Lipizzaner im Stall (Lipicai az istállóban). Olaj, vászon. 1882.[99]
  • Zarif-I arab törzsmén. Év n. (1880-as évek.)[100]
  • Nonius senior, a mezőhegyesi nonius fajtaalapító ménje. 1889 körül (Kozma Ferenc megbízásából festette).
  • Kincsem, mint anya, 1884. (Jankovich József gróf birtokában).
  • Lipicai lóképek sorozata (az 1885. évi budapesti általános országos kiállításon díjat nyert lovak). 1885. (Jankovich József gróf megrendelése).
  • Amber, ügető mén, 1885. (A ló tulajdonosa és a kép megrendelője Mr. Smith).
  • Matchbox, angol telivér mén, 1890. Hatschein állami méntelep.
  • Stute Brute im Stall. Olaj, vászon. 1893.[101]
  • A Bay horse in a stable. (Egy pej ló az istállóban). Olaj, vászon. 1894.[102] és ugyanaz Hungarian thouroughbred. (Magyar telivér). Olaj, vászon. 1894.[103]
  • Sultan, riding horse of Emperor Franz Joseph I, from Ireland. Olaj, vászon. (Szultán, I. Ferenc József ír–angol telivér hátaslova. 1895.[104]
  • Brauner im Stall. Olaj, vászon. (Pej ló az istállóban). 1895.[105]
  • Turul, 1898 körül. Olaj, vászon.[106]
  • Un étalon noir à Kisbér. (Egy kisbéri fekete mén.) Olaj, vászon, 1901.[107]
  • Tokio, Év nélk. Olaj, vászon.[108]
  • Versenyló, (Olaj, vászon, szignált). 1910.[109]
  • Schwarzes Pferd. (Fekete ló). Olaj, vászon. Év nélk.[110]
  • Chestnut in the Stable. (Sárga ló az istállóban). Olaj, vászon. Év nélk.[111]
  • Portrait of a horse in a loose box. (Portré egy lóról egy istálló-boxban.) Olaj. vászon. Év nélk.[112]
  • A chestnut in a loose box. (Egy sárga egy istálló-boxban.) Olaj, vászon. Év nélk.[113]
Allegorie auf die Jagd (A vadászat allegórája)
 
A vadászat allegóriája, Év n.

Emlékezete szerkesztés

  • 1922. évi halálát követően Arpad Weixlgärtner(wd) a bécsi Künstlerhausban emlékkiállítást rendezett műveiből.[114]
  • A bécsi Dorotheum(wd) aukciós ház 2011-ben a Blaas család alkotóinak műveiből gyűjteményes kiállítást rendezett „150 év az osztrák festészetben: Carl, Julius, Eugen, Carl Theodor and Helene von Blaas” címmel.

Képgaléria szerkesztés

  •  
    I. Ferenc József és Erzsébet királyné lovas képe, Év n.
  •  
    I. Ferenc József császár, 1890
  •  
    I. Ferenc József császár, 1900
  •  
    I. Ferenc József császár idős korában, osztrák uniformisban, 1916 körül
  •  
    Az ellenség felfedezése, 1888
  •  
    Falkavadászat, 1890 körül
  •  
    Fürstenberg hercegi család lovagol a Donauriedben, 1906
  •  
    Éjszakai jelenet, 1913
  •  
    Kocsikázáson, Év n. (1920 k.)
  •  
    Gödöllőn, Vasárnapi Ujság, 1882. október 8.
  •  
    Ferenc Ferdinánd főherceg, 1892. Vasárnapi Ujság füzetekben, 17. kötet, 1895[115]
  •  
    Ottó főherceg huszárjai élén, Ország-Világ, 1896. szeptember 6.
  •  
    Custozzai csata, 1866. június 24-én, 1905.

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. május 14.)
  2. ↑ Julius von Blaas (holland nyelven)
  3. ↑ Julius von Blaas (angol nyelven). Oxford University Press, 2006
  4. ↑ Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009
  5. ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
  6. ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2018. február 16.)
  7. ↑ „Idősebb” jelzőjét Eugene de Blaas festővé vált fia – tehát Julius unokaöccse –, Giulio „Lulo” de Blaas (1888–1934) miatt kapta
  8. ↑ Egyes forrásokban halála napja augusztus 2. vagy 11.
  9. ↑ Wiener_Zentralfriedhof_Julius von Blaas sírja, 15. csoport, H.
  10. ↑ Database of Scientific Illustrators (DSI) 1450–1950, Universität of Stuttgart
  11. ↑ FamilySearch oldala
  12. ↑ A két gyermekről kedves festménye: Julius Ritter von Blaas, Porträt eines besonderen Pferdes im Stall, 1895. Olaj, fa. Magántulajdon. (A háttérben a 11 éves Ludwig és a 9 éves Carl Theodor von Blaas, Julius von Blaas fiai.) Dr. Helmut Oehler: Malerfamilie Ritter von Blaas
  13. ↑ Karl von Blaas: Selbstbibliografie, 1876, latin betűs átirat
  14. ↑ a b c Maria Antonella Bellin: I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di dottorato, 2015/2016. 86–87. oldalak
  15. ↑ A kép az Ermitázs gyűjteményében.
  16. ↑ Maria Antonella Bellin: I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di dottorato, 2015/2016. 18–19. oldalak
  17. ↑ Arpad Weixlgärtner, Gedachtnis Austellung Julius Blaas, Wien, Christoph Reisser’s Sohne, 1923, 8. oldal. – Idézve Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 18. oldal]
  18. ↑ Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 337–345. oldal
  19. ↑ Pesti Napló, 1892. december 29. 366. szám
  20. ↑ Első kötetének rajzai online elérhetők:Tagebuchblätter von einer Reise nach Ostasien, 1873-1874: Von Trieste bis „Point de Galle” und Bombay. W. Köhler in Wien, 1875. Képek: Blaas és Doblhoff a Tigre hajó korlátjánál. (Címlap előtt); Nubischer Reit-Esel mit Treiber (Nyerges szamár núbiai vezetőjével). Kairó, 1873. november (64–65. oldal között); Nubisch-arabischer Mischling (aus Bássorah), (Núbiai–arab félvér El-Baszrából), kazánfűtő a Tiger hajón (152–153. oldal között); Somauli Neger v. d. Ostküste Afrika’s, (Szomáli néger Afrika keleti partjáról), gépész a Tiger hajón (154–155. oldal között); Neger v. d. Antillen, (Néger férfi az Antillákról), matróz a Tiger hajón (160–161. oldal között); Halbblut – Singhalese, (Félvér szingaléz Ceylonban), Ceylon, 1873. december (248–249. oldal között); Hindu kuli, Bombay, 1873. december (256–257. oldal között); „Unser Private-Boy in Bombay”, (A mi magánszolgánk Bombay-ben), hindu, turbános arckép (308–309. oldal között); Hindu kuli, Bombay, 1873. december (352–353. oldal között); „Mohammed” Sirázból, a Beycullah Hotel kocsisa, Bombay, 1873. december (360–361. oldal között). Lásd még a bombayi hindu kuli színes képét!
  21. ↑ Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 346–356. oldalak.
  22. ↑ Képek az Artnet lezárt aukciója oldalán [1] ; [2] ; [3] ; [4] ; [5] ; [6]
  23. ↑ Odescalchi Livius (1805–1885).[7] és [8]
  24. ↑ A L'Illustrazione Italiana című lap 1878. december 12-i borítóján ez a mű szerepelt.
  25. ↑ Paolo Antonacci: Nobili Romani alla Caccia alla Volpe
  26. ↑ Alekszandr Konsztantinovics Benkendorf (1846–1917)(wd)
  27. ↑ A Caccia alla volpe nella campagna Romana, 1876 festmény részletrajzai
  28. ↑ Fővárosi Lapok 1880. április 6. 78. szám
  29. ↑ Pesti Hírlap, 1880. november 24. 325. szám
  30. ↑ Fővárosi Lapok 1884. szeptember 17. 218. szám
  31. ↑ A festmény képe az Artnet oldalán
  32. ↑ Pesti Hírlap, 1896. május 15. 134. szám
  33. ↑ Kövesdi Mónika: Az első és az utolsó tatai falkavadászat. Új Forrás, 1998. 5. szám
  34. ↑ Sisa József: Kastélyépítészet és kastélykultúra Magyarországon a historizmus korában. Akadémiai doktori értekezés. Budapest, 2004. 187–188. oldalak
  35. ↑ „Úgy tűnik, hogy Blaas munkája nagyon közel áll Von Stuck 1909-ben Velence város VIII. Nemzetközi művészeti kiállítása alkalmából Velencében kiállított La guerra (A háború) című festményéhez”. Lásd: Archivio Storico dell’Arte Contemporanea (d’ora in poi ASAC), 8. Esposizione Internazionale d’Arte della Città di Venezia, Mostra individuale di Franz Von Stuck, Venezia, 1909, sale 10-11. (Kortárs Művészeti Történeti Archívum (ASAC), 8. Velence városának nemzetközi művészeti kiállítása, Franz Von Stuck egyéni kiállítása, Velence, 1909., 10–11. szoba). Maria Antonella Bellin: I De Blaas, i.m. 18. oldal.
  36. ↑ Világ, 1922. augusztus 4. (13. évf.), 175. szám, 8. oldal
  37. ↑ A Hon, 1871. április 28. 98. szám. Képe:[9]
  38. ↑ Régi Műcsarnok, ma Magyar Képzőművészeti Egyetem, Andrássy út 69.
  39. ↑ „Az egyik »Doucourt« sárga mént az istállóban tünteti föl, a mint előtte a szalmán játszó két kutyától megijed. ... És »Frolik« anya-kanczának és csikójának képmása. A két kisebb kép egy sárga és egy fekete paripa.” Prém József, III. Képzőművészeti szemle. (A műcsarnok őszi kiállítása.) Havi Szemle, 1878. I. füzet, 119–120. oldalak. [10]
  40. ↑ Julius von Blaas festmény-nyomatai.
  41. ↑ Frigyes kir. herczeg Albrecht főherczeg emlékezetének. Pécsi Napló, 1904. január 23. (13. évfolyam) 18. szám.
  42. ↑ Albrecht főherceg tábornagy a custozzai csata után kép a Dorotheum aukciós oldalán (német nyelven). www.dorotheum.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  43. ↑ Vadász- és Versenylap 29. évfolyam, 1885. november 19. 48. szám, 502. oldal
  44. ↑ Vasárnapi Ujság, 1889. szeptember 29. 626–627. oldalak
  45. ↑ Képeik
  46. ↑ Az elfeledett szalánci gróf. „Ami Kassa” – Információs Portál., 2019. szeptember 9. [2021. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. május 25.)
  47. ↑ Fővárosi Lapok 1880. szeptember 26. 221. szám.
  48. ↑ Pesti Hírlap, 1895. január 6. 6. szám
  49. ↑ Károly Lajos főherceg arany érmei, melyeket az idei jubiláris műtárlatra kitűzött, a napokban kerültek kiosztásra. … Az osztrák művészeknek szánt két díjra a bécsi Blaas Gyula »Bischofshofeni lóvásár«-át és Friedländer Frigyes(wd) »Négy temperamentum«-át szavazták meg. Károly Lajos főherceg arany érmei. Fővárosi Lapok 1888. május 18. 138. szám
  50. ↑ Künstlerhaus-Preise (2) Erzherzog-Carl-Ludwig-Medaille. Wien geschichte Wiki
  51. ↑ Julius von Blaas. Wien geschichte Wiki
  52. ↑ Julius von Blaas (1845–1922) művei közül a múzeum birtokában lévő 33 olajfestményének nagy része 1954 és 1957 közt leltározott »régi múzeumi anyag«. Feltehetőleg a 19–20. század fordulóján kerültek a múzeum birtokába. Blaas bécsi akadémiai tanár és udvari arcképfestő, korának talán leghíresebb ló- és lovasképfestője volt. A magyar királyi állami ménesek jeles törzsménjeiről és kancáiról az 1870–1880-as években készült képei fontos, máshonnan be nem szerezhető adatokat szolgáltatnak a magyar lófajták korai tenyésztéstörténetének megismeréséhez. 1983-ban, az Országos Lótenyésztési Felügyelőség megszűnésekor, további 5 darab Julius von Blaas-kép került a múzeum tulajdonába. Szőllősy Gábor: A Képzőművészeti Gyűjtemény története. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 2005–2007. (Szerk. Estók János), Budapest, 2007. 265. oldal]
  53. ↑ Ermitázs
  54. ↑ A festmény a Belvedere gyűjteményében.
  55. ↑ Maria Antonella Bellin: 'I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di Dottorato, 2015/2016. 212. oldal
  56. ↑ Képe az Artnet lejárt aukcióján. www.artnet.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)]
  57. ↑ a b c d e Maria Antonella Bellin: 'I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di Dottorato, 2015/2016. 353–356. oldalak
  58. ↑ Maria Antonella Bellin: 'I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di Dottorato, 2015/2016. 280. oldal
  59. ↑ Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 64. oldal
  60. ↑ Kozma Ferenc képe
  61. ↑ a b c Maria Antonella Bellin: 'I De Blaas. Una dinastia di pittori tra Vienna e Venezia. Tesi di Dottorato, 2015/2016. 390–394. oldalak
  62. ↑ Blaas Gyula ... őszi kiállításon oly nagy feltűnést keltett festményét, mely a királyné tulajdona, a jövő héten szállítják át a budai várkastélyba, ahol a kép állandóan megmarad.(A műcsarnokból.) Pesti Hírlap, 1881. január 8. 7. szám
  63. ↑ A gödingi parforce vadászat képe a Dorotheum aukciós oldalán (német nyelven). www.dorotheum.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  64. ↑ Mária Terézia főhercegnő képe az Artnet korábbi aukcióiról (német nyelven). www.artnet.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  65. ↑ Falkavadászat a római vidéken festmény képe a Paolo Antonacci Galéria oldalán.. [2020. szeptember 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 16.)
  66. ↑ Lóvásár Magyarországon képe az Artnet lejárt aukcióján (német nyelven). www.artnet.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  67. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  68. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  69. ↑ Europeana Julius von Blaas (der Ältere)
  70. ↑ Wien geschichte Wiki, Julius von Blaas
  71. ↑ A király budai várban lévő lakosztálya dolgozószobájában a dívány fölötti nagyobbik kép. „A fölötte levő nagyobbik képet Blaas, a híres osztrák festő festette s egy gödöllői vadászjelenetet örökít meg. A háttérben a gödöllői kastély látszik s a parkban épen rókavadászatra indulnak lovon ülve a király, királyné, Rudolf trónörökös és Thurn Taxis herczeg volt főlovászmester. A kép becsét emeli, hogy az egyes alakok igen hűek és arczvonásaik kitűnően el vannak találva.” Vasárnapi Ujság, 1892. június 26. – Szvoboda Dománszky Gabriella: Az újkori budavári palota belső díszítése. Függelékében Dávid Ferenc gyűjtése a múzeumi gyűjteményekben azonosított képekről. In: Tanulmányok Budapest Múltjából 29. kötet (2001.) 411–456. oldalak
  72. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  73. ↑ A háború allegórája kép az Artnet korábbi aukcióiról (német nyelven). www.artnet.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  74. ↑ A kép jobb oldalán a közönség körébe magát, feleségét és két kisfiát is lefestette. Antlassritt in Tirol, 1899. (német nyelven). www.ebay.at. [2020. október 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. október 4.)
  75. ↑ Allgemeines Lexikon der bildenden Künstler von der Antike bis zur Gegenwart : unter Mitwirkung von 300 Fachgelehrten des In- und Auslandes, Lipcse, 4. kötet, 1910. 77. oldal
  76. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  77. ↑ Albrecht főherceg tábornagy a custozzai csata után kép a Dorotheum aukciós oldalán (német nyelven). www.dorotheum.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  78. ↑ Az 1878. augusztusi livnói roham képe.
  79. ↑ Rainer főherceg Blaas Gyula bécsi festőnél az egyik osztrák honvéd „ezred tiszti étkezdéje részére festményt rendelt meg, mely azon jelenetet örökíti meg, amint a lövész század Mitrovics őrnagy, most vezérőrnagy vezetésével Valiké Vrstac Lipnónál támadást intéz az ellenség ellen, mely ezen dalmát ezrednek legszebb hősi tette volt a bosnyák okkupáció alatt. ... tegnap Blaas műtermében megtekintette a festményt, mely művészi alkotás, és így az osztrák honvéd ezrednek mindenkor becses ereklyéje lesz.” Pécsi Napló, Festmény a bosnyák okkupáció idejéből. 1907. november 8. (16. évfolyam), 256. szám
  80. ↑ Egy stájerországi lóvásár képe az Artnet lejárt aukcióján (német nyelven). www.artnet.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  81. ↑ Lovak az itatóvályúnál, 1910. a sphinxfineart.com oldalán. sphinxfineart.com. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  82. ↑ Pesti Hírlap, 1913. október 28. 255. szám
  83. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  84. ↑ I. Ferenc József osztrák császár és magyar király uniformisban
  85. ↑ Tenyészmén képe az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  86. ↑ Pej ló az istállóban című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  87. ↑ Pej ló az istállónál című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  88. ↑ Lovas szótár, Lovasok.hu oldal Megtekintve 2020-09-07
  89. ↑ Magyar Nemzeti Galéria Adattárának Művészeti Reprodukciós Gyűjteménye
  90. ↑ Magyarországi istálló lehet, mert a forrás megjegyzése szerint „hátlapján magyar nyelvű cédulákkal”.Pej ló az istállóban kép a Dorotheum aukciós ház honlapján (német nyelven). www.dorotheum.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  91. ↑ A furioso-north star fajtaalapító ménje. Julius Blaas festette az 1870-es években nyilván elmondás vagy más adatok alapján, hiszen a mén már nem élt, ennek ellenére a leírásokhoz hű az alkotás. 27. oldal. Bodó Imre–Domokos Gábor: A mezőhegyesi félvér – Furioso-north star. Kiad. Magyar Lótenyésztők Országos Szövetsége, 2016 körül (magyar nyelven) (pdf) pp. 291. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  92. ↑ Bedő Sándor, Boda Imre, Bodó Imre et al.: Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló. Melléklet. – 37. kép. Abdul Aziz, eredeti arab mén; Szül.: 1863. Törzsmén volt Bábolnán 1871–72-ben, Mezőhegyesen 1873–76-ban. Nemessége, kiváló alkata mellett kiváló hátasló volt, és ezeket a tulajdonságait hűen örökítette (Julius von Blaas festménye, Alapfy Attila felvétele)]
  93. ↑ Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. (Julius von Blaas festménye: 174. oldal)
  94. ↑ Bedő Sándor, Boda Imre, Bodó Imre et al.: Állattenyésztés 1. Szarvasmarha, juh, ló. Melléklet. – 38. kép. Shagya X. szürke mén. Szül.: 1855-ben, Mezőhegyesen. Apja Shagya IV., anyja 307 Samhan, 1859-től 1874-ig, négyéves korától haláláig volt törzsmén Mezőhegyesen, fiai vitték tovább a törzset Bábolnán és Radautzban. Döntő szerepe volt abban, hogy a törzs a mai napig fennmaradt. 12 törzsmén fia volt. A Bábolnai arab fajta ma ennek a törzsnek a nevét viseli. (Julius von Blaas festménye, Alapfy Attila felvétele)]
  95. ↑ Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 67., 214. (Julius von Blaas festménye: 274. oldal
  96. ↑ Született 1862-ben Bábolnán, apja El Delemi eredeti arab, anyja 60. Aga. Törzsmén Bábolnán 1867–1871; Mezőhegyesen 1872–1875.Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 43. oldal.
  97. ↑ Szül. Kisbéren 1862-ben, apja: Aghil Aga arab telivér mén, anyja: 30 Maria, angol telivér kanca. Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 240. oldal
  98. ↑ Szőllősy Gábor: Ifj. Vastagh György állatszobrai. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum tárgykatalógusai 1. (Budapest, 2009.) 11. oldal.
  99. ↑ Lipicai az istállóban című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  100. ↑ Született 1877, apja: Zarif eredeti arab, anyja: 50. Gidran XXXII. törzsmén 1880–1887. Dr. Hecker Walter A Bábolnai Arab Ménes. Magyarországi Arablótenyésztők Egyesülete, 2014. 37. oldal.
  101. ↑ Kanca az istállóban című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  102. ↑ Egy pej ló az istállóban című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  103. ↑ Magyar telivér című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  104. ↑ I. Ferenc József ír telivér hátaslova, 1895. Bécsi Császári Kocsimúzeum.
  105. ↑ Pej ló az istállóban című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  106. ↑ „Turul” című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  107. ↑ Egy kisbéri fekete mén című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  108. ↑ „Tokio” című kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  109. ↑ Versenyló festménye a Kieselbach Galéria oldalán (magyar nyelven). www.kieselbach.hu. [2020. szeptember 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 19.)
  110. ↑ Fekete ló festménye az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  111. ↑ Sárga ló az istállóban kép az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  112. ↑ Portré egy lóról egy istálló-boxban az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  113. ↑ Egy sárga egy istálló-boxban az Artnet aukciós oldalán. www.artnet.com. [2020. szeptember 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2020. szeptember 20.)
  114. ↑ Arpad Weixlgärtner, Gedächtnis Austellung Julius Blaas, Wien, Christoph Reisser’s Sohne, 1923.
  115. ↑ „A lovas kép 1892. évből való, mikor a főherczeg, mint a gr. Nádasdy-féle 9. számú huszárezred parancsnokló ezredese Sopronban tartózkodott. A kép azonban nem Sopronban, hanem Bécsben készült. Blaas Gyula, a lovas arczképek hirneves festője vette föl, azt a jelenetet ábrázolva, mikor a főherczeg, mint vezénylő parancsnok, ezredét vezetve kivont karddal lovagol. Lovas és ló kiváló sikerrel van ábrázolva, úgy szintén a kiséret, melyből a főherczeg után három alak válik ki élesebben: a szárnysegéd, az első század kapitánya és egy trombitás. A kép egyike Blaas Gyula legjobb e nemű festményeinek.” Képes Folyóirat - A Vasárnapi Ujság füzetekben 17. kötet (Budapest,1895) 533. oldal

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Julius von Blaas című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Julius_von_Blaas&oldid=26783877”