Kökényesd
Kökényesd (románul Porumbesti) település Romániában, Szatmár megyében.
Kökényesd (Porumbești) | |
Közigazgatás | |
Ország | Románia |
Történelmi régió | Partium |
Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
Megye | Szatmár |
Község | Kökényesd |
Rang | községközpont |
Irányítószám | 447152 |
SIRUTA-kód | 137835 |
Népesség | |
Népesség | 1366 fő (2021. dec. 1.) |
Magyar lakosság | 1471 |
Földrajzi adatok | |
Tszf. magasság | 122 m |
Időzóna | EET, UTC+2 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469°N 22.979029°EKoordináták: é. sz. 47° 58′ 57″, k. h. 22° 58′ 45″47.982469°N 22.979029°E | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Fekvése
szerkesztésSzatmárnémetitől északkeletre fekvő település.
Nevének eredete
szerkesztésNeve növényi eredetű. A környék kökénybokrairól kapta.
Története
szerkesztésKökényesd és környéke már az őskorban is lakott hely volt. Területén bronzkori leletek kerültek napvilágra.
Árpád-kori település. Nevét 1274-ben, a Váradi regestrum említette először terra Kukynus, Kukenes, Kukunusd, Kukyn neveken, 1319-ben Kukenes, villa Kukynesd, Kukenesd, Kukunyesd, 1471-ben Kekenyesd, 1478-ban Kewkenyesd, Kekenyes, Kekeneyesd, Kewkewnesd, Kökönyösd' néven írták.
Az Árpád korban a Káta nemzetség birtokaihoz tartozott, melyet a Káta nemzetségbeli Gábor fia, Tamás kapott királyi adományként.
Az 1657 évi lengyel betörés alatt a lakosság megfogyatkozott.
A török hódoltság nem érintette ezt a területet, de betörések voltak.
Az 1700-as években, a Rákóczi-szabadságharc idején hol a kurucok, hol a labancok eltartása nehezedett a népre. A lakosság csökkenésének mély pontja az 1717. évi tatár betörést megelőzően és utána következik be. A tatárok augusztus 27-én Szatmár felől érkeztek és végigpusztították a falut, a lakosság nagy része a tatárok elől a környező erdőkbe menekült, a tatárok a házakat felgyújtották, a településről 57 jobbágyot vittek el, amelyből csak 32 tért vissza.
A megfogyatkozott lakosság pótlására rutén és tót családok telepedtek le a faluban, ők a település görögkatolikus lakosainak az ősei.
1770-ben 55 család élt a faluban. 1865-ben készült térképen már 131 ház állt itt.
A 20. század elején Ugocsa vármegye Tiszántúli járásához tartozott.
1910-ben 1405 lakosából 1399 magyar volt. Ebből 349 római katolikus, 856 görögkatolikus, 138 izraelita volt.
2011-es népszámlálás alapján 2516 lakosából 2068 magyar, 25 román és 418 cigány anyanyelvű (5 fő ismeretlen).[1]
Közlekedés
szerkesztésA települést érinti a Nagyvárad–Székelyhíd–Érmihályfalva–Nagykároly–Szatmárnémeti–Halmi–Királyháza-vasútvonal.
Nevezetességek
szerkesztés- Római katolikus templomát Szent Imre tiszteletére szentelték. 1767-ben báró Perényi Imre építtette újjá. 1833-ban építettek hozzá tornyot. Oltárképét 1879-ben Hofrichter János budapesti művész festette.
Híres emberek
szerkesztés- Jedrassik Jenő (Pest, 1860. okt. 30. – Kökényesd, 1919. dec. 25) festő itt halt meg a településen.
- Ráthonyi Ákos (1868. november 8. Kökényesd-1923 március 24 Nagyszőlős) színész-, operett- és népszínmű énekes itt született.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Archivált másolat. [2013. május 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. július 12.)
Források
szerkesztés- A Pallas nagy lexikona