Főmenü megnyitása

Kardos György (eredetileg Kastreiner György, (Budapest, 1918. október 20. – Budapest, 1985. december 27.) újságíró, a Katonapolitikai Osztály, majd az ÁVH alezredese, 1956 után a HM határon túli katonai hírszerzésének ezredese, vállalati igazgató.

Kardos György
Született Kastreiner György
1918. október 20.
Budapest
Elhunyt 1985. december 27. (67 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar[1]
Foglalkozása újságíró,
hírszerző ezredes,
vállalati igazgató

Tartalomjegyzék

Fiatalkori éveiSzerkesztés

Kispolgári családból származott, apja, Kastreiner Vilmos színházi szabó volt, később egy kis, jelmezkölcsönző boltot nyitott.

Kardos György a Berzsenyi Gimnáziumba járt, ahol belépett a Szociáldemokrata Párt ifjúsági tagozatába, majd az azon belül illegálisan működő kommunista sejtbe. A KIMSZ akcióiban való részvételéről a rendőrség értesítette az iskolát, ezért még az érettségi előtt kicsapták. Kereskedősegédként helyezkedett el, mellékállásban 1938-ig a Magyar Hétfő című lap újságírójaként dolgozott. Szélsőbaloldali tevékenységéért többször letartóztatták, megjárta a Horthy-korszak börtöneit.

Zsidó származása miatt 1940-42 között munkaszolgálatos volt. 1943-ban újra behívót kapott, a második világháború végét a theresienstadti koncentrációs táborban érte meg.

Élete a háború utánSzerkesztés

1945 májusának végén tért vissza Magyarországra. Rögtön belépett az MKP-ba, de érdemeire való tekintettel párttagságát 1938-tól eredeztették. A VI. kerületi pártbizottságon helyezkedett el adminisztrátorként. 1945. augusztusától Pálffy György személyes felkérésére a Honvédelmi Minisztérium (HM) Katonapolitikai Osztályán polgári alkalmazott nyomozóként dolgozott. 1946. januártól augusztusig a székesfehérvári ezrednél a nyomozócsoport vezetőjeként megszervezte a defenzív osztályt. 1946-47-ben Magyar Közösség perére alakult nyomozócsoport vezetője, a koncepció egyik kidolgozója és kivitelezője. 1947-ben került hivatásos állományba, előbb századosi, majd őrnagyi rendfokozatot kapott. 1948. október 1-jén alezredessé léptették elő.

Barátja és példaképe, Pálffy altábornagy letartóztatásakor nem kételkedett annak ártatlanságában, ugyanakkor azt hitte, hogy Farkas Mihály és Péter Gábor Rákosi és a szovjet vezetés tudta és beleegyezése nélkül folytatták üzelmeiket. Kardos rendszeresen meglátogatta a fogságban levő Pálffy feleségét, anyagilag is segítette a családot.

1949 végétől alezredesi rendfokozatban az Államvédelmi Hatóságnál (ÁVH) a katonai elhárítás főosztályvezetőjének helyettese lett, de Pálffy Györgyhöz fűződő kapcsolata miatt 1950 tavaszán eltávolították a testülettől. A Friss Újságnál talált állást olvasószerkesztőként. 1950. október 3-án letartóztatták, s az Andrássy út 60. alatti épületbe vitték. Az első kihallgatások után a váci fegyház „fegyelmi osztályára” került, ahol – hogy beismerő vallomást kényszerítsenek ki belőle – többször megkínozták, gumibottal verték a talpát és a tenyerét, a heréit ököllel ütötték. Néhány hónappal később volt beosztottjával, Berkesi Andrással együtt a Gyorskocsi utcába, a politikai rendőrség vizsgálati osztályára szállították. A katonai bíróság Andó tanácsvezető és Béres ügyész részvételével 1951. márciusában feljelentési kötelezettség elmulasztása és szolgálati titoksértés miatt a kiszabható maximális, hét és fél éves börtönbüntetésre ítélte. Az ítélet kihirdetése után Kardos Györgyöt visszaszállították Vácra, ahonnan csak később került a Kozma utcai Gyűjtőfogházba. Beosztásából eredő hatalmát használva feltehetőleg megmentette az ugyancsak ott raboskodó Aczél György, a volt Baranya megyei első titkár életét.[j 1]

A Katonai Felsőbíróság 1954. október 28-án hozott, KATF 00187/954 jelű határozatában bűncselekmény hiányában minden korábbi vád alól felmentette. Polgári jogait helyreállították, visszakapta katonai rendfokozatát és párttagsági könyvét. Először az Egyesült Izzóban betanított marósként, majd a vendéglátóiparban helyezkedett el.

1956-ban Kardos igent mondott egy reaktiválási ajánlatra, és visszament az önállóságától 1953-ban megfosztott, és a Belügyminisztériumba beolvasztott Államvédelmi Hatósághoz.

1956 októberének végétől, 2-300 fős csapatával a Belügyminisztérium József Attila utcai szárnyát védte a felkelők ellen, ezért később megkapta a Szocialista Hazáért érdemrendet.

1956 után ezredesként, a HM határon túli katonai hírszerzés osztályán szolgált. 1959-től többször kérelmezte szolgálati állományon kívül helyeztetését.

1961-ben néhány hónapig a Medicina Kiadó, majd október 6-ától a Magvető Könyvkiadó igazgatója volt. A Magvető pár éven belül a kor legsikeresebb magyar vállalatainak egyikévé nőtte ki magát, olyan magyar íróknak biztosított rendszeres megjelenési lehetőséget, mint Berkesi András, Csurka István, Gyurkó László, Moldova György, Szabó Magda. Kertész Imre regényének, a Sorstalanságnak kiadását azonban visszautasította.

Kardos Györgynek érelmeszesedése volt, utolsó éveiben több, súlyos műtéten esett át. 1985. december 27-én hátsófali infarktust kapott, a Kútvölgyi úti kórházban órákon át küzdöttek az életéért, de már nem tudták megmenteni.

MűveiSzerkesztés

  • Kopjások (Berkesi Andrással, Bp., 1959)

IrodalomSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. general catalog of BnF. (Hozzáférés: 2017. március 25.)
  1. "Kardos beosztása előnyeit élvezve védte és segítette a társait, mindenekelőtt Aczél Györgyöt, az egykori Baranya megyei első titkárt, valószínűleg az életét mentette meg a patronálással. Aczélt 1949. július 6-án tartóztatták le, rögtön az első napokban „kezelésbe vették”. Egy pofon beszakította a dobhártyáját, ennek következtében a bal fülére egész életében nagyot hallott. Kiverték a fogait, rendszeresen ütlegelték gumibottal a talpát, a heréjét. A húgycsövébe tintaceruzát dugtak fel, a jéghideg cellában egy szál ingben tartották, napokig nem engedték aludni, egy ízben ki is kötötték. Nyilas fogolytársai, mindenekelőtt a Csomós testvérek rendszeresen verték őt a fegyőrök hallgatólagos beleegyezésével. Aczél negyven kilóra fogyott le, a fizikai összeomlás szélére került. Kardos élelmet küldött neki és különböző fenyegetésekkel leállította a Csomós testvérek akcióit is. Itt a börtönben alapozódott meg Aczél és Kardos barátsága, mely egészen a halálukig tartott."Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis, 78–79. o. (2001) 

ForrásSzerkesztés