Főmenü megnyitása

Theresienstadt (ma Terezín) csehországi település volt a Habsburg Birodalomban. II. József építtette 1780-ban az Ohře két partján, annak elbai torkolatánál álló erődöt, amely Bohemia északi részének védelmét szolgálta Poroszországgal szemben. Biztosította az Elba túlpartján fekvő Litoměřice várost. A várost az alapítója saját anyjáról, Mária Terézia magyar királynőről nevezte el.

Theresienstadt
Terezín
Theresienstadt erődjének korabeli alaprajza
Theresienstadt erődjének korabeli alaprajza

Alapítás1780
Alapító II. József
Lakói osztrákok, csehek, németek
Földrajzi adatok
Tszf. magasság150 m
Terület0,067 km²
Elhelyezkedése
Theresienstadt (Csehország)
Theresienstadt
Theresienstadt
Pozíció Csehország térképén
é. sz. 50° 30′ 40″, k. h. 14° 09′ 02″Koordináták: é. sz. 50° 30′ 40″, k. h. 14° 09′ 02″
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Theresienstadt témájú médiaállományokat.
A település második világháborús beosztása

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

ÉpítéseSzerkesztés

1780. január 10-én kelt a rendelet az erőd építésére. Tíz hónappal később, október 10-én tették le az alapkövét. Az első épület az „építési felügyelet” szálláshelye volt, akik a továbbiakban az építést szervezték. A tervek alapján szimmetrikus, párhuzamos és merőleges vonalakból álló épületegyüttes lett, az utcák egyenesek és derékszögben metszik egymást. 1781 és 1785 között egy belső sánccal bővítették, majd a laktanya, a fegyverraktár, a kórház és a raktárak építése folyt. 1782. december 9-én már városi rangot kapott, a szabad királyi városok közé emelkedett. 1784-ben a külső sánc, 1786-ban a várárok készült el. Az első polgári ház 1783-ban épült az erőd déli részén. 1790. júniusában nyilvánították hadrafoghatónak. A teljes terület 67 hektár a falak között, amihez több mint 158 hektáros külterület tartozott.

Az erőd egy végvárrendszer része lett volna, de ennek kiépítése sohasem fejeződött be. 1800-ra elavult az erődítmény, a 19. században hírhedt politikai börtön volt.[1] Körülbelül 3–4 ezer katona és 3–4 ezer civil lakott itt.

19. századSzerkesztés

Theresienstadt soha nem vett részt háborúban, a porosz–osztrák összetűzések más térségekben zajlottak le. Így a következő évtizedekben a polgári létesítményeket bővítették. 1805 és 1810 között helyőrségi templom épült, ez az egyetlen épület, amely magasabb, mint a várost övező falak. 1812-től heti piac tartására kapott jogot. 1830-ban nevezték ki első saját bíráját. A független egyházi közigazgatás 1842-től működött. 1846. december 5-én címert és pecsétet kapott a Városháza. 1861-ben a városi tanács cseh–német állami iskolát alapított. Ebben az időszakban itt raboskodott egy ideig Rózsa Sándor is.[2]

1882-től a települést mentesítették az erődítményből adódó katonai jelleg és kötelezettségek alól. A városban egy kis helyőrség maradt. A következő években a két várkaput lerombolták, további polgári épületeket emeltek: a klubházat (ma Művelődési Ház) 18891890-ben és egy új postaépületet 1910-ben.

A déli „kis erődben”, az Ohře-patak kisebb ágán túl már nem sokkal az építkezés befejezését követően katonai börtön működött, de hamarosan politikai foglyokat is tartottak benne. A görög szabadságharc miatt Aléxandrosz Ipszilándisz (Αλέξανδρος Υψηλάντης), a görögök vezetője is itt raboskodott. 1865-ben Anna Rosicka halt meg itt, a lengyel lázadó. Hadzsi Loja, az 1878-as bosnyák felkelés vezetője is ide került. A leghíresebb fogoly a kis erődben a szarajevói gyilkos, Gavrilo Princip és két társa, Nedeljko Čabrinović és Trifun Grabez. Az első világháború második évétől ezernél több oroszokkal szimpatizáló ruszint is fogva tartottak.

Két világháború közöttSzerkesztés

A „hosszú 19. századot” az első világháború zárta. Theresienstadt Terezín néven az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama, Csehszlovákia része lett, az új csehszlovák hadsereg helyőrségi városaként funkcionált.

Második világháborúSzerkesztés

1939 márciusában a Harmadik Birodalom megszállta Csehszlovákia egy részét, a Szudétavidéket Németországhoz csatolták, Csehország Cseh–Morva Protektorátus néven bábállamként működött tovább. 1940-ben a Gestapo átépítette a kis várat – Kleine Festung – és ismét börtönként hasznosították. A város (Nagy vár) zsidó gettó lett. Itt akarták összegyűjteni a mintegy 80 000 csehországi zsidót. Válogatott művészekből egy mintavárost (Mustersiedlung) akartak létrehozni, amely a világ közvéleménye előtt bizonyítja, milyen humánusan bánnak a zsidókkal. A háború végéig ez az abszurd kettősség jellemezte a várost: az embertelen bánásmód és a kedvezmények.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés