Karvakrol
| Karvakrol | |||
 Karvakrol | |||
| IUPAC-név | 2-metil-5-(1-metiletil)fenol | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 499-75-2 | ||
| |||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | C10H14O | ||
| Moláris tömeg | 150,22 g/mol | ||
| Sűrűség | 0,9772 g/cm³ 20 °C-on | ||
| Olvadáspont | ~0 °C | ||
| Forráspont | 236-237 °C | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Ártalmas (Xn)[1] | ||
| R mondatok | R22, R36/38[1] | ||
| S mondatok | S26[1] | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A karvakrol (angolul carvacrol vagy cymophenol), C6H3CH3(OH)(C3H7) terpénvegyület, fenolszármazék, szerkezete a cimol szerkezetéből levezethető. A timol konstitúciós izomerje. 1841-ben fedezték fel a karvon izomerizálása során.
ElőfordulásaSzerkesztés
A természetben az oregánó vagy szurokfű (Origanum vulgare) illóolajában található nagy mennyiségben. A szurokfű 2–5%-ban, az oregánóolaj 40–70%-ban tartalmazhat karvakrolt.[forrás?] Előfordul még a kakukkfűolajban, a majoránnaolajban, a bergamottolajban[forrás?] és a fűszerkömény (Carum carvi) illóolajában is (a növény latin nevéből származik a karvakrol név).
TulajdonságaiSzerkesztés
Tisztán és standardállapotban színtelen, a timolra emlékeztetően fűszeres illatú, csípős ízű folyadék. A levegővel érintkezve könnyen megsárgul és gyantásodik, mivel autooxidálódik és polimerizálódik. Vízben nem, de alkoholban és éterben jól oldódik. Erős antimikrobiális tulajdonságokkal rendelkezik.
FelhasználásaSzerkesztés
Szerves kémiai szintézisekben kiindulási anyagként, valamint fertőtlenítőszerként használják. A fenolnál hatékonyabb fertőtlenítőszer, és kevésbé mérgező a hatása az emberi szervezetre.
ElőállításaSzerkesztés
A cimolból előállítható.
ForrásokSzerkesztés
- ↑ a b c Biztonsági adatlap (Merck) (németül)
- Karvakrol. In Dr. Otto-Albrecht Neumüller: Römpp vegyészeti lexikon 2: F–K. (2. kötet) A magyar kiadás főszerkesztője: Dr. Polinszky Károly. Budapest: Műszaki Könyvkiadó. 1982. 759. o. ISBN 963 10 3813 0
- Magyar nagylexikon X. (Ir–Kip). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2000. 621–622. o. ISBN 963-9257-02-8
