Kelembér

község Szlovákiában
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. december 27.

Kelembér (1899-ig Klembérk, szlovákul: Klenov) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.

Kelembér (Klenov)
Kelembér látképe
Kelembér látképe
Kelembér címere
Kelembér címere
Kelembér zászlaja
Kelembér zászlaja
Közigazgatás
Ország Szlovákia
KerületEperjesi
JárásEperjesi
Rangközség
Első írásos említés1330
PolgármesterKamila Bogdaňová
Irányítószám082 44
Körzethívószám051
Forgalmi rendszámPO
Népesség
Teljes népesség239 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség14 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság550 m
Terület15,38 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 48° 55′ 43″, k. h. 21° 03′ 20″48.928611°N 21.055556°EKoordináták: é. sz. 48° 55′ 43″, k. h. 21° 03′ 20″48.928611°N 21.055556°E
Kelembér weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Kelembér témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Eperjestől 21 km-re délnyugatra, a Hernádtól északra fekszik.

Története

szerkesztés

A falu a tatárjárás után keletkezhetett, első írásos említése 1330-ból való, amikor „Clencberk” néven említik.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „KLEMBERG. Orosz falu Sáros Várm. földes Ura Rholy Uraság, lakosai többnyire ó hitűek, fekszik Szedliczéhez nem meszsze, mellynek filiája, földgye közép termékenységű, réttye, legelője, és mind a’ két féle fája vagyon.[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Klemberg, Sáros vm. orosz falu, Szedlicze fil., 45 romai, 500 g. kath. lak., paroch. templommal. Hegyes, erdős, sovány határ. F. u. Roll. Van itt egy jeles Gall gőz-égetési készitvényekkel dolgozó pálinkaház. Ut. p. Eperjes.[3]

1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.

Népessége

szerkesztés

1910-ben 455, többségben ruszin anyanyelvű lakosa volt, jelentős szlovák kisebbséggel.

2001-ben 215 lakosából 205 szlovák volt.

2011-ben 217 lakosából 203 szlovák.

Nevezetességei

szerkesztés
  • Görögkatolikus kápolnája 14. századi kora gótikus eredetű, a 16. és 18. században valamint 1913-ban megújították.
  • A fa harangláb 1742-ben épült.

További információk

szerkesztés