Főmenü megnyitása
Keresztút (Jiřetín pod Jedlovou, Csehország)

A keresztút (lat. via crucis, via dolorosa) eredetileg az a kb. 0,5 km-es útvonal,[1] melyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól (Gabbata) kiment a Golgotára. Ma olyan ájtatosság, aminek segítségével a keresztény hívek Jézus szenvedésein és keresztre feszítésének eseményein elmélkedhetnek. Ennek gyakorlásához zárt térben (általában templomban) vagy szabadban (általában hegyen) elhelyeznek 14 állomást (stációt). Protestáns felekezetek nem gyakorolják.

TörténeteSzerkesztés

Jézus keresztútjának néhány állomását nagyon korán kővel vagy kápolnával jelölték meg. A hagyomány szerint Jézus anyja és egy-egy tanítvány a föltámadás után naponta végigjárta az úgynevezett szent körutat:

A 14. századtól a ferencesek által vezetett zarándokok vagy ugyanezt az útvonalat, vagy a Praetorium-Szentsír közti 14 emlékhelyet (nem egészen azonosak a maiakkal) járták keresztútként. A stációk száma változó volt (7, 12, 14). Varallóban (Itália) 1520 körül 43 stációig bővítették a keresztutat. A 14 stációs keresztút világméretű elterjedése Porto Maurizio-i Szent Lénárdhoz fűződik: 1731-ben és 1742-ben a búcsúk kongregációja az általa meghatározott formát fogadta el. Ehhez később egy 15. állomást is (Jézus feltámad a halálból) csatoltak sok helyen.

A ferences rend volt a legbuzgóbb terjesztője a keresztúti ájtatosságnak, akik „szent circulus”-nak, azaz szent körjáratnak nevezték. Különösen a Porto Maurizio-i Szent Lénárd római ferences tűnt ki a keresztúti ájtatosság terjesztésében és tulajdonképpen ő volt az, aki ezt az ájtatosságot rendszeresítette. Ő maga 576 keresztutat állított fel. (Itália „apostolának” is nevezték.) (1676-1751) Negyvenéves missziós működése idején 326 népmissziót tartott Észak- és Közép-Itáliában. 1867-ben avatták szentté, 1923-ban pedig a népmissziók védőszentje lett.[2] Épp ezért a pápák a keresztutak felállításának jogát kizárólag a ferenceseke ruházták, akik esetleg másokat is felruházhatnak e hatalommal. Megjegyzendő azonban, ahhoz hogy a keresztút érvényes legyen, feltétlenül szükséges, hogy mind a 14 állomáson egy-egy fakereszt legyen. A keresztút egyes jeleneteit ábrázoló képek nem szükségesek. A történelmi Magyarországon a legszebb kálvária a selmecbányai. Franciaországban és Németországban több művészi kivitelű kálvária maradt reánk, mint pl. a frankfurti, lübecki, nürnbergi (ez utóbbi stációinak reliefjeit Adam Kraft készítette).

Állomásai (stációk)Szerkesztés

A keresztútnak az idők folyamán kiformálódott 14 állomása:

  1. Jézust halálra ítélik
  2. Jézus vállára veszi a keresztet
  3. Jézus először esik el a kereszttel
  4. Jézus anyjával találkozik a keresztúton
  5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
  6. Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát
  7. Jézus másodszor esik el a kereszttel
  8. Jézus beszél a síró asszonyokhoz (vagy Jézus vigasztalja a síró asszonyokat)
  9. Jézus harmadszor esik el a kereszttel
  10. Jézust megfosztják ruhájától
  11. Jézust a keresztre szegezik
  12. Jézus meghal a kereszten
  13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe helyezik)
  14. Jézust eltemetik

Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a 14 stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt. A szabadban (hegyen) emelt keresztút 14 stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet. Különösen a nagyböjt idején gyakorolják. Folytatásának tekinthető az általában húsvét és pünkösd közötti időszakban gyakorolt ájtatosság, az ún. örömút.

Régebben egyes helyeken létezett még egy 15. állomás is, Krisztus feltámadása, ami a hivatalos Keresztútnak nem része.

A keresztút állomásai; München, Bürgersaal:

HivatkozásokSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Keresztút témájú médiaállományokat.

ForrásokSzerkesztés