Kisdomása

	Kisdomása (Malá Domaša)
; Kisdomása címere	; Kisdomása zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Varannói
Rang	község
Első írásos említés	1317
Polgármester	Jaroslav Makatúra
Irányítószám	094 02
Körzethívószám	057
Forgalmi rendszám	VT
	Népesség
Teljes népesség	639 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	80 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	137 m
Terület	5,66 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 58′ 11″, k. h. 21° 42′ 40″48.969722°N 21.711111°EKoordináták: é. sz. 48° 58′ 11″, k. h. 21° 42′ 40″48.969722°N 21.711111°E
	Kisdomása weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kisdomása témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Kisdomása (szlovákul: Malá Domaša) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Varannói járásában.

Fekvése

Varannótól 17 km-re északra, a Kisdomásai-víztározó délkeleti (külterülete a teljes keleti) partján fekszik.

Története

1317-ben említik először.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Domasa. Tót falu Zemplén Vármegyében, földes Ura Gróf Sztáray Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Ondova vize mellett, Varannótól más fél mértföldnyire, határja három nyomásbéli, ’s földgyei, ha trágyáztatnak tiszta búzát is teremnek, réttye hasznos fűvet hoz, és kétszer kaszáltatik, legelője elég, fája tűzre, és épűletre, alkalmatos eladása Stropkon és Homonnán, só alatt való fuhározással, és kapával való keresetre is jó módgyok lévén, első Osztálybéli.”^[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Domasa (Kis), Zemplén v. tót falu, Zsalobina fil. 272 romai, 48 gör. kath., 14 zsidó lak. 599 h. szántóföld. F. u. gr. Barkóczy. Ut. p. N.-Mihály.”^[3]

Borovszky Samu monográfiasorozatának Zemplén vármegyét tárgyaló része szerint: „Kisdomása, ondavamenti tót kisközség 49 házzal és 265 róm. kath. vallású lakossal. Postája Újszomotor, távírója Tavarna és vasúti állomása Varannó. 1370-ben már két Domása szerepel s ekkor a Micz bán örökösök birtoka. Majd a Czudar családé lesz, de 1414-ben már a Rozgonyiakat is itt találjuk. 1494-ben Erdődi Bakócz Miklós, 1548-ban Erdődy Péter a földesura. Egyébiránt a sztropkói uradalom tartozéka volt, melynek az újabb korban a báró Perényi, a gróf Sztáray, az Ibrányi, a Rolly, a Nedeczky s a Beőthy családok voltak az urai. Most egy társaságnak van itt nagyobb birtoka. 1778-ban és 79-ben földrengés okozott sok kárt e községben s a földrengés 1885-ben és 90-ben megismétlődött. Katholikus temploma 1724-ben épült. Az egyháznak 1638-ból származó úrasztali kelyhe van, melyet Barkóczy László készíttetett. Itt, ezen a tájon fekhetett 1370 körül Sztaczina, vagyis, mint az akkori források írják: Strachina nevű vámszedő-hely, mely szintén a Micz bán örököseinek birtoka volt.”^[4]

1920 előtt Zemplén vármegye Varannói járásához tartozott.

Népessége

1910-ben 266, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2001-ben 450 lakosából 448 szlovák volt.

2011-ben 451 lakosából 442 szlovák.

Nevezetességei

Szűz Mária tiszteletére szentelt, római katolikus temploma 1769-ben épült.
Nemesi kúriák.
Vastartalmú ásványvízforrás.
Kisdomásai-víztározó.

Jegyzetek

↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 16.)
↑ Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

További információk

Ez a szlovákiai Eperjesi kerület-beli településről szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle!

Földrajzportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1a51c02e0fdfeab92df411283c0efd8f3e0c312b-1] The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal

[2] Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.

[3] Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 16.)

[4] Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914. → elektronikus elérhetőség

[1]

[2]

[3]

[4]