Kissáros
Kissáros (szlovákul: Malý Šariš, németül: Klein-Scharosch) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Eperjesi járásában.
| Kissáros (Malý Šariš) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Eperjesi |
| Járás | Eperjesi |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1248 |
| Polgármester | Miroslav Palenčár |
| Irányítószám | 080 01 |
| Körzethívószám | 051 |
| Forgalmi rendszám | PO |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1746 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 182 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 295 m |
| Terület | 8,16 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 00′ 30″, k. h. 21° 11′ 00″Koordináták: é. sz. 49° 00′ 30″, k. h. 21° 11′ 00″ | |
| Kissáros weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kissáros témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Eperjestől 4 km-re nyugatra, a Szinye-patak és a Tarca között fekszik.
Története szerkesztés
A régészeti leletek tanúsága szerint területén az újkőkor végén és a bronzkor elején éltek már emberek.
A mai települést 1248-ban „Kis Sarus” alakban említik először, ekkor Sáros várának tartozéka volt. 1427-ben 56 portája adózott. A 16. századtól a Sós család és más nemes családok birtoka volt. 1787-ben 71 házában 496 lakos élt, ebben az évben egy tűzvészben az egész falu leégett.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „Kis Sáros. Tót falu Sáros Várm. földes Ura Péchy Uraság, fekszik Zsebfaluhoz közel, mellynek filiája; határbéli földgye középszerű, fája, legelője van, piatza nem meszsze.”[2]
1828-ban 68 háza volt 521 lakossal.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Kis-Sáros, tót falu, Sáros vgyében, Eperjeshez nyugotra 1/2 mfd., 478 kath., 89 evang., 10 zsidó lak. Szántóföldje meglehetős; erdeje igen nagy. A faluhoz délre 1 1/2 órányira van a hires kis-sárosi savanyuviz. Ebben igen sok szénsavany, kénkősavany-szesz és vas találtatik; mellyre nézve felette erős és ingerlő kigőzölgése a kisebb madarakat vagy állatokat megszéditi. Használ a bőr betegségekben, fekélyben és petyhedt sebekben, csúzban. F. u. többen.”[3]
1920 előtt Sáros vármegye Eperjesi járásához tartozott.
Népessége szerkesztés
1910-ben 698, túlnyomórészt szlovák anyanyelvű lakosa volt.
2001-ben 1303 lakosából 1273 szlovák volt.
2011-ben 1485 lakosából 1405 szlovák.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született Meliórisz Béla (1875-1901) ügyvéd, evangélikus jogakadémiai rendkívüli tanár.
- Itt tanult[forrás?] Lukas Graffius (1667-1736) ág. ev. szuperintendens.
- Itt tanult[forrás?] Petrichevich-Horváth Boldizsár (1714-1777) erdélyi nagybirtokos, táblabíró, országgyűlési követ és királyi biztos. 1753-tól haláláig az unitárius egyház főgondnoka.
Nevezetességei szerkesztés
- Krisztus Király tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. század végén épült.
- Három klasszicista kúriája a 19. század első felében épült.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Magyarország geográfiai szótára – Fényes Elek | Kézikönyvtár. www.arcanum.hu. (Hozzáférés: 2020. április 1.)
