Főmenü megnyitása

Kolosváry-Borcsa Mihály

Magyar katona, politikus, újságíró

Kolosváry-Borcsa Mihály (Kolozsvár, 1896. június 27.Budapest, 1946. december 6.) magyar újságíró, politikus, katona. A második világháború után mint háborús bűnöst kivégezték.

Kolosváry-Borcsa Mihály
1941-ben
1941-ben
Született 1896. június 27.
Kolozsvár
Elhunyt 1946. december 6. (50 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása újságíró, politikus, katona
Tisztség magyar országgyűlési képviselő
A Wikimédia Commons tartalmaz Kolosváry-Borcsa Mihály témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Még az első világháború előtt katonának jelentkezett, önkéntesként 1914 októberétől a háború végig a fronton harcolt, de katonai pályafutását 1920 után befejezte. Az összeomlás után belépett a Nemzeti Hadseregbe, ahol számos alkalommal látott el bizalmas feladatokat Horthy Miklós személyes felkérésének eleget téve, amelyért a kormányzó 1926-ban vitézzé avatta.[1]

1920 után újságíró lett, a Szózat című fajvédő lap belső munkatársa, később a Magyar Távirati Iroda vidéki osztályának helyettes vezetőjévé nevezték ki. 1922-től a Debreceni Újság - Hajdúföld című napilapot igazgatta. Később Gömbös Gyula híveként bekapcsolódott a politikai közéletbe is. Horthy kormányzótól 1935-ben miniszteri tanácsos kinevezést kapott, és a miniszterelnökség sajtóosztályára került. 1937 májusában megbízást kapott az erősen nacionalista hangú Függetlenség című napilap főszerkesztői állásának betöltésére. Korábban szerkesztésével készült Budapesten az Új Élet című ifjúsági lap.

1938-tól az Imrédy-kormány sajtóosztályát vezette. 1939-ben a Magyar Élet Pártja országgyűlési képviselője lett. 1939 júniusától már az Országos Magyar Sajtókamara elnöke volt. 1939-ben visszatért újságjához, és ismét a Függetlenség főszerkesztője lett. A Sztójay-kormány idején 1944. április 15-én Horthy Miklós kormányzó Sztójay Döme miniszterelnök előterjesztése alapján államtitkár-kormánybiztos hatáskörbe nevezte ki.[1]

Kinevezése gyakorlatilag korlátlan hatalmat jelentett a sajtó, a rádió, a könyvkiadás és a külföldi hírszolgálat működése felett. Feladata volt, hogy megakadályozza a zsidó írók műveinek megjelenését, valamint egy kézben összpontosítsa a hazai és a külföld felé irányuló híreket, vagyis a kormányzatnak megfelelően befolyásolja a közvéleményt. 1944. június 16-án elnökként részt vett meg a zsidó szerzők könyveinek nagyszabású megsemmisítési akcióján. „Hivatalos jelentések szerint a szertartáson 120 zsidó származású magyar és 130 külföldi szerző művét zúzták be. A propagandacéllal lefilmezett ünnepség során 447 627 könyvet, 22 teljesen megrakott tehervagon rakományát semmisítették meg.”[2]

A Lakatos-kormány idején felmentették hivatalából, de a nyilas hatalomátvételt követően újra ellátta ezeket a tisztségeket. Az általa irányított propagandagépezet elsődleges szempontja a háború további fenntartása, a német veszteségek eltussolása, a harcban álló katonák töretlen lelkesítése volt. 1945 elején a sajtókamara bevételével és irattárával együtt Németországba menekült a szovjetek elől, ahol azonban a Himler Márton vezette OSS egység fogságába került, amely kiadta Magyarországnak mint háborús bűnöst. Népbírósági perét Kassai-Schallmayer Ferencével együtt tartották, a vádak mindegyikében bűnösnek találták. Mindkettőjüket halálra ítélték, és kötél által kivégezték.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Vitéz Kolosváry-Borcsa Mihály dr. államtitkári kinevezése kapcsán közölt életrajza - Délibáb, 1944. április 29. 18. szám
  2. Randolph L. Braham. A népirtás politikája: a holocaust Magyarországon, ford. Zala Tamás és mások, Budapest: Belvárosi Kvk., 511. o. (1997). Hozzáférés ideje: 2014. február 1. 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Legát: Legát Tibor: Éberség és őrszolgálat: Az Országos Magyar Sajtókamara dicstelen története. Magyar Narancs, XXXI. évf. 20. sz. (2019. máj. 16.) 15. o. 0647 ISSN 1586 0647