Koltay-Kastner Jenő

(1892-1985) irodalomtörténész, italianista, művelődéstörténész

Koltay-Kastner Jenő, 1935-ig Kastner Jenő (Magyardiószeg, 1892. február 15.Szeged, 1985. március 3.)[2] irodalomtörténész, filológus, történész, az irodalomtudomány kandidátusa (1952) és doktora (1956), a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1943). A 20. századi magyar italianisztika jeles képviselője, az olaszmagyar irodalom- és művelődéstörténeti kapcsolatok kiváló tudósa volt. Szintén jelentősek a két nép 19. századi diplomáciatörténetére, a Kossuth-emigrációra vonatkozó kutatásai. A nevéhez fűződik az első magyar–olasz, olasz–magyar nagyszótár összeállítása (1930–1934).

Koltay-Kastner Jenő
Arcképe a SZTE SZTE Klebelsberg Könyvtár gyűjteményéből
Arcképe a SZTE SZTE Klebelsberg Könyvtár gyűjteményéből
Született Kastner Jenő Mária Gusztáv Ede
1892. február 15.
Magyardiószeg
Elhunyt 1985. március 3. (93 évesen)
Szeged
Állampolgársága magyar
Házastársa Benacsek Izabella Sarolta Róza
(h. 1924–?)[1]
Foglalkozása
  • filológus
  • italianista
Iskolái
A Wikimédia Commons tartalmaz Koltay-Kastner Jenő témájú médiaállományokat.
Koltay-Kastner Jenő a Móra kollégiumban tanítványai között 1966-ban

Koltay Miklós (1925–1970) gyermekgyógyász, a szegedi egyetemi gyermekklinika orvosának apja.

ÉletútjaSzerkesztés

Kastner Eduárd és Laib Mária fiaként született. Középiskoláit Zsolnán és Kecskeméten végezte, majd 1909-ben beiratkozott a Budapesti Tudományegyetem magyar–francia szakára. Bölcsészdoktori oklevelét az Eötvös Kollégium tagjaként 1913-ban szerezte meg.[2] 1913–1914-ben ösztöndíjjal a párizsi Sorbonne-on folytatott tanulmányokat, majd katonaként részt vett az első világháború harcaiban. Három évig olasz hadifogságban volt.[2]

1919-ben magyar–olasz–francia szakos tanári oklevelet szerzett Budapesten, s 1923-ig az V. Kerületi Állami Bolyai János Reáliskola tanára volt. 1923-tól rövid ideig az olasz irodalom magántanáraként oktatott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen.[2] 1924-ben a pécsi Erzsébet Tudományegyetemre nevezték ki az olasz nyelv és irodalom nyilvános rendkívüli tanárává, ezzel egyidőben, 1924–1925-ben olaszországi tanulmányúton járt. 1928 és 1935 között már mint a pécsi egyetem nyilvános rendes tanára folytatta oktatótevékenységét.[2] 1927-től a Korvin Mátyás Társaság helyi szervezetének elnöke.[2] 1935-től 1940-ig a római La Sapienza Egyetem meghívott vendégtanára volt, egyidejűleg a Római Magyar Akadémia igazgatói tisztét is betöltötte.

1940-ben hazatért, és a szegedi Horthy Miklós Tudományegyetemen kapott katedrát mint az olasz nyelv és irodalom nyilvános rendes tanára. 1942–1943-ban a bölcsészettudományi kar dékánjaként, 1943–1944-ben, illetve 1950–1952-ben prodékánjaként tevékenykedett, 1944-ben pedig a tanintézet rektora is volt. 1951-től 1968. évi nyugdíjazásáig a román nyelvek és irodalmak tanszékvezető tanára volt az ekkor már József Attila nevét viselő szegedi egyetemen. A nyugati nyelvek oktatásának szüneteltetése idején (1950-es évek első fele) magyar- és világirodalmat tanított magyar szakos hallgatóknak.[3]

A szegedi Belvárosi temetőben nyugszik családi sírboltban.[4]

MunkásságaSzerkesztés

 
Koltay-Kastner Jenő (a kép jobb szélén) egyetemi vezetők társaságában a Móra Kollégium avatásán, 1966-ban

Filológiai, irodalom- és művelődéstörténeti kutatásai középpontjában az itáliai humanizmus és reneszánsz, illetve az olasz és magyar irodalmi, kulturális kapcsolódási pontok, kölcsönhatások álltak. Filológiai kutatásai során vizsgálta a 13–16. századi Itália több jeles alakjának – Dante Alighieri, Cola di Rienzo, Pietro Aretino, Torquato Tasso, Giordano Bruno és mások – életművét, illetve hatását a korabeli magyar műveltségre. Szélesebb körű kitekintéssel tanulmányozta az itáliai hagyományú magyarországi humanizmus eszmeáramlatait és művészetének jellemzőit. A késő középkori, újkori magyar íráskultúra és műveltség egyéb kérdései is foglalkoztatták: jelentősek a magyarországi kódexirodalomra, a költő Zrínyi Miklós és Faludi Ferenc munkásságára, valamint a kálvinizmusból kiinduló teológiai irányzatra, a 17–18. században Magyarországon is elterjedt coccejanizmusra vonatkozó tanulmányai. Tudományos érdeklődéssel fordult az újkori és kortárs olasz irodalom áramlatai (pl. Giacomo Leopardi, Ugo Foscolo munkássága), az olasz esztétika története, illetve a francia irodalomtörténet egyes kérdései felé is.

Italianisztikai munkásságának egyik – a magyar szótárírás múltjában is jelentős – eredménye az 1930–1934-ben megjelent, általa összeállított első olasz–magyar, illetve magyar–olasz nagyszótár. Ez 1992-ig – bővítve és némileg átdolgozva – további négy kiadást ért meg, de a legújabb, 2002-ben megjelent, Juhász Zsuzsanna által átdolgozott olasz nagyszótár is Koltay-Kastner gyűjtésén alapul.

Az eseménytörténet iránti tudományos érdeklődését a Risorgimento, azaz a 19. század Itáliájának az egységes Olaszország felé mutató politikai törekvései és forradalmai, illetve ezek magyar vonatkozásai határozták meg. Behatóan foglalkozott a korszak olasz–magyar diplomáciai kapcsolatainak történelmével, a Garibaldi-féle felkelésben részt vevő magyarok (pl. Türr István, Tüköry Lajos) szerepével, de életművének eme vonulatán belül a legjelentősebbek a torinói Kossuth-emigrációra vonatkozó kutatásai. Ő rendezte sajtó alá az olasz államférfi, Giuseppe Mazzini és Kossuth levelezését, illetve adta ki a „turini remete” 1861–1867 közötti titkára, Tanárky Gyula naplóját.

Több magyar és olasz nyelvű kötet szerzője, olasz nyelvű közleményei Eugenio Koltay-Kastner név alatt jelentek meg. Rövidebb tanulmányait rendszerint az Irodalomtörténeti Közlemények, az Egyetemes Philologiai Közlöny, majd az 1950-es évek közepétől a Filológiai Közlöny című szaklapokban adta közre. 1935–1937 között a pécsi Pannonia című folyóirat, 1936–1939 között a Rómában megjelenő Annuario dell’Accademia d’Ungheria di Roma című évkönyv, a Biblioteca dell’Accademia d’Ungheria és a Studi e Documenti Italo-Ungheresi della R. Accademia d’Ungheria di Roma című kiadványsorozat szerkesztője volt. Hazatérését követően, 1941–1942-ben bekapcsolódott a Délvidéki Szemle szerkesztőbizottsági munkájába, később, 1959-ben pedig Szegeden az Irodalom című lap, 1959-től és az Acta Romanica et Germanica társszerkesztője volt.

Pedagógusi hatása szintén jelentős. Az idős professzornak nyugdíjaskorában is fenntartottak egy kis dolgozószobát az egyetemen, szellemileg friss maradt, követte a szakmai történéseket. Sok jeles tanítványa közé tartozott Kaposi Márton (1936) filozófus, esztéta, Kelemen János (1943) nyelvfilozófus, Szabó Tibor (1945), a 20. századi magyar és olasz filozófiatörténet kutatója.[5]

Társasági tagságai és elismeréseiSzerkesztés

 
Koltay-Kastner Jenő tanítványai körében a Móra Kollégium avatásának napján, 1966. április 30-án

Tudományos eredményei elismeréseként 1943-ban a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották, de az Akadémia 1949. évi átszervezésekor tanácskozó taggá minősítették. Levelező tagságát 1989-ben – posztumusz – állították vissza. 1934-től a Szent István Akadémia rendes, 1965-től a római székhelyű, Istituto per la storia del Risorgimento tiszteletbeli tagja volt. 1982-ben a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki.

Főbb műveiSzerkesztés

  • A Karthausi helye a szentimentális regényirodalomban: Eötvös és Sainte-Beuve. Budapest, Németh, 1913, 36 p.
  • Mazzini e Kossuth: Lettere e documenti inediti. Firenze, Le Monnier, 1929, 244 p.
  • Etienne Türr en 1860: D’après des memoires italiens. Budapest, Athenaeum, 1929, 46 p.
  • Együgyű lelkek tüköre: Egy középkori legenda életrajza. in: Minerva VIII. 1929. 245–253.
  • Olasz–magyar iskolai szótár. Pécs, Danubia, 1930, 426 p.
  • Magyar–olasz szótár. Pécs, Danubia, 1934, 428 p.
  • Dizionario italiano-ungherese, ungherese-italiano. Pécs, Danubia, 1934, 422 p.
  • A Jókai-kódex és az obszerváns kódexirodalom. in: Egyetemes Philologiai Közlöny 1932. 203–211., 1933. 58–66.
  • Garibaldi e la questione ungherese. Budapest, Franklin, 1933, 15 p.
  • Il contributo ungherese nella guerra del 1859: Storia e documenti. Firenze, Le Monnier, 1934, 354 p.
  • Pázmány Péter gráci évei. in: Katholikus Szemle XLIX. 1935. 1. sz. 9–17., 2. sz. 95–99.
  • La fortuna di Leopardi in Ungheria. Roma, 1938.
  • L’umanesimo italiano in Ungheria. Firenze, 1939.
  • Olasz–magyar művelődési kapcsolatok. Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1941, 80 p. = Kincsestár, 132.
  • Cola di Rienzo élete: XIV. századi krónikákból. Budapest, Istituto Italiano di Cultura, 1942, 48 p.
  • Cola di Rienzo és a magyar renaissance kezdetei. Budapest, Egyetemi ny., 1942, 20 p.
  • Az új olasz irodalom főirányai. Budapest, Stephaneum ny., 1942, 20 p.
  • Leopardi: Összehasonlító irodalomtörténeti tanulmány. Szeged, Universitas Szegediensis, 1948, 146 p.
  • Cola di Rienzo. Szeged, 1949, 106 p.
  • Iratok a Kossuth-emigráció történetéhez, 1859. Szeged, 1949, 280 p.
  • Amici, nemici e studiosi di Giordano Bruno in Ungheria. Torino, Comunita, 1951, 19 p.
  • Pietro Aretino válogatott írásai. Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Budapest, Gondolat, 1959, 267 p.
  • A Kossuth-emigráció Olaszországban. Budapest, Akadémiai, 1960, 315 p.
  • A Kossuth-emigráció szolgálatában: Tanárky Gyula naplója (1849–1866). Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Budapest, Szépirodalmi, 1961, 489 p. = Magyar Századok.
  • Magyar–olasz szótár. Budapest, Akadémiai, 1963, 1520 p.
  • Az olasz irodalom Foscolotól Carducciig. Budapest, Tankönyvkiadó, 1968, 139 p.
  • Az olasz reneszánsz irodalomelmélete. Szerk. Koltay-Kastner Jenő. Budapest, Akadémiai, 1970, 484 p.

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • Magyar Népköztársaság Zászlórendje (1982)[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. Házasságkötési bejegyzése a veszprémi polgári házassági akv. 114/1924. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2022. január 29.)
  2. a b c d e f g Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 413. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  3. Hollósi Zsolt interjúja Ilia Mihály irodalomtörténésszel, 1998
  4. X. kriptasor 20. Lásd Tóth Tamás: Csongrád megye temetőiben nyugvó jeles személyek adattára. Szeged, 2008, 16. p.
  5. Szegedi egyetemi almanach 1921–1995. 1. köt. (1996). 141, 144, 197. p.

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Szegedi Egyetemi Almanach: 1921-1970. Szeged, 1971, kiad. Márta Ferenc. Koltay-Kastner lásd 83. p.
  • Neményi Kázmér: Koltay-Kastner Jenő 1892–1985. in: Irodalomtörténet XVII. 1985. 3. sz. 767–768.
  • Koltay-Kastner Jenő szellemi hagyatékából. Szerk. Vígh Éva. Szeged, JATEPress, 1994, 102 p.
  • Ideali del Rinascimento; szerk. Vígh Éva; JATE, Szeged, 1986 (Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae)
  • Koltay-Kastner Jenő szellemi hagyatékából; szerk. Vígh Éva; JATEPress, Szeged, 1995
  • Szegedi Egyetemi Almanach: 1921-1995. I. köt. Szeged, 1996, kiad. Mészáros Rezső. Koltay-Kastner lásd 150. p.
  • Kaposi Márton: Filozófusok és filológusok. Válogatott tanulmányok; Veszprémi Humán Tudományokért Alapítvány, Veszprém, 1999 (Carmen saeculare)
  • Koltay-Kastner Jenő. Pécsi Egyetemi Almanach 1367–1999 (Hozzáférés: 2022. jan. 29.)