Kovács Gyula (politikus)

(1874–1963) magyar politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. január 21.

Kovács Gyula, Strasser (Felsőireg, 1874. október 4.Ventura, Kalifornia, 1963. október 10.)[3] politikus, országgyűlési képviselő, Tisza István első (sikertelen) merénylője, Szunyog Mihály (1878–1971) bátyja.

Kovács Gyula
Született1874. október 4.[1]
Iregszemcse
Elhunyt1963. október 10. (89 évesen)[2]
Ventura
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztségemagyarországi parlamenti képviselő (1910. június 23. – 1913. június 2.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Gyula témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Életrajza

szerkesztés

A Tolna vármegyei, ma Iregszemcse egyik részét képező Felsőiregen született Strasser Henrik és Ney Regina fiaként. Középiskolai tanulmányait Pécsett végezte és itt is vonult be önkéntesen a honvédségbe. Önkéntesi éve lejártával tartalékos hadnagy lett a 44. ezrednél. Ezután Bécsben tanult az agrártudományi egyetemen (Hochschule für Bodenkultur), majd gazdasági tanulmányútra ment külföldre. Hazatérte után Tolna vármegyében intenzív gazdálkodásba kezdett és csakhamar a helyi gazdák szószólója lett. Agrárpolitikusként a Nagyatádi Szabó István vezette, 1909-ben alakult Országos 48-as Függetlenségi Gazdapárt színeiben az 1910-es választásokon jutott országgyűlési képviselői mandátumhoz a gyomai kerületben. A Gazdapártból azonban csakhamar átült a Justh Gyula vezette Függetlenségi és 48-as (Justh) Párt frakciójába.

1912. június 4-én az ellenzéki obstrukciót rendszeresen durván és erőszakosan letörő Tisza István házelnök a véderőtörvényt önkényesen elfogadtatta, a feldühödött ellenzéki képviselőket pedig karhatalommal kivezettette a parlament ülésterméből. Kovács, az elsők között kitiltottak egyike pár nappal később, június 7-én egy revolverrel a kezében hirtelen berontott az ellenzéktől mentes terembe és az újságírói karzatról leugorva a padsorok között rohanva, magából kikelve „Van még itten egy ellenzéki képviselő!” felkiáltással háromszor is rálőtt a házelnökre, aki a döbbenettől mozdulni sem tudott. Egyik lövés sem talált (a golyók nyoma ma is látszik a faburkolaton[4]). Mikor negyedszerre is meghúzta a ravaszt, már saját fejére célzott,[5] fegyvere gyenge lőerejének köszönhetően azonban tettét maradandó károsodás nélkül túlélte, a golyót is sikeresen kioperálták a koponyájából. Tisza az esetet követően folytatta az aznapi ülést.

Kovácsot ezt követően bíróság elé állították, ahol „mélyebb öntudatzavarra” hivatkozva végül is felmentették.[6] 1939-ben[7] Amerikába emigrált. 1963-ban, a kaliforniai Venturában halt meg.

  1. születési anyakönyv
  2. halotti anyakönyvi bizonyítvány
  3. "California Death Index, 1940-1997," database, FamilySearch, 26 November 2014), Julius Kovacs, 10 Oct 1963; Department of Public Health Services, Sacramento.
  4. Akár kergetőzhetnek is a képviselők a felújított patkóban. „a szónoki emelvény mögött a faburkolatban továbbra is meghagyták azokat a lyukakat, amit Kovács Gyula ellenzéki képviselő fegyverének golyói ütöttek 1912. június 7-én”
  5. Tisza, Katolikus lexikon, Budapest, 1933
  6. Pölöskei Ferenc: Tisza István (Gondolat Kiadó, Budapest, 1985, 160. old.)
  7. „Kovács Gyula, Tisza István merénylője, milliós adósság hátrahagyásával eltávozott Amerikába”, Déli Hírlap, 1939. szeptember 25. 
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovács Gyula (politikus) témájú médiaállományokat.

További információk

szerkesztés