Kovács Lajos (polgármester)

(1839–1915) magyar jogász, Miskolc polgármestere (1902)
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. július 23.

Kovács Lajos (Tállya, 1839. augusztus 11.Miskolc, 1915. január 16.[1]) jogász, Miskolc polgármestere, aki nem volt hivatalban.

Kovács Lajos
Született1839. augusztus 11.
Tállya
Elhunyt1915. január 16. (75 évesen)
Miskolc
Állampolgárságamagyar
TisztségeMiskolc polgármestere (1902. június 24. – 1902. december)
SablonWikidataSegítség

Kovács Lajos iskolai tanulmányait Sárospatakon végezte, majd az itteni Jogakadémián tanult 1861 és 1863 között. Jogi pályáját Egerben kezdte, majd 1867-ben költözött Miskolcra. A Hunyadi utcán lakott, később átköltözött a Kun József utcára (ma Kishunyad utca 6.). Az 1848-as függetlenségi eszmékben hitt, ezért is látogatta meg Kossuth Lajost Turinban, Mocsáry Lajos (1826–1916), Borsod vármegyei alispán társaságában. Később ő lett a Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt megyei elnöke. Elnöke volt a Miskolci Ügyvédi Kamarának, 1895-ben pedig Borsod vármegye tiszti főügyésze lett.

Soltész Nagy Kálmán után őt jelölték polgármesternek, de a jelölés hatalmas – jogi köntösbe bújtatott – politikai csatározásba torkollott. 1902. június 24-én a városi közgyűlés megválasztotta polgármesternek. Megtartotta programbeszédét, letette a hivatali esküt és átvette a város pecsétjét. A polgármesteri címre szintén pályázó dr. Németh Imre ügyvéd és támogatói azonban minden alkalmat kihasználtak a megbízatás ellehetetlenítésére. Jogi csatározásokba kezdtek, névleg a „tisztinyugdíj szabályzat” elveire hivatkozva, ami miatt Kovács Lajos nem tudta elfoglalni az előírás szerinti nyolc napon belül a polgármester székét, így lemondottnak számított. Kovács Lajos valóban lemondott úgy, hogy ténylegesen sohasem volt Miskolc gyakorló polgármestere. Új procedúra kezdődött, melynek során Szentpáli István lett a polgármester.

 
Kovács Lajos Hunyadi utcai lakóháza (ma Szent Teréz Leánykollégium)
 
Sírja a Deszkatemetőben

Kovács Lajos 1915-ben hunyt el, halála alkalmából a város érdekében végzett munkájáról jegyzőkönyvben emlékeztek meg: „… az elhunyt egy emberöltőn át volt tagja a törvényhatóságnak, bizottságnak, illetve előzően a képviselő testületnek. Ezen hosszú idő alatt … a városunknak politikai közjótékonysági társadalmi téren lelkes buzgalommal működő tagja volt. Az ő tiszteletreméltó emléke nem fog elmúlni a testi elmúlást jelentő halálával…”.

Előző
Soltész Nagy Kálmán
Miskolc polgármestere  
1902
Következő
Szentpáli István