Kristóffy József (diplomata)

(1890–1969) magyar diplomata

Csejtei Kristóffy József (Makó, 1890. július 17.Dánia, Bogø szigete, 1969. augusztus 22.[2]) magyar jogász, diplomata, volt moszkvai és koppenhágai nagykövetünk.

Kristóffy József
Született 1890. július 17.[1]
Makó
Elhunyt 1969. augusztus 22. (79 évesen)[1]
Bogø
Állampolgársága
SzüleiKristóffy József
Foglalkozása
Tisztség
  • magyar nagykövet a Szovjetunióban (1939–1941)
  • magyar nagykövet Dániában (1943–1944)

ÉleteSzerkesztés

Apja Kristóffy József politikus, a Fejérváry-kormány belügyminisztere volt.[3] Jogot végzett, majd 1911 és 1914 között a Pénzügyminisztériumban, majd a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott fogalmazó gyakornok és segédfogalmazó beosztásban. Az első világháborúban katona volt, 1916-tól mint huszárfőhadnagy. 1919 elejétől dolgozott a Külügyminisztériumban, ahol 1938-ig fokozatosan haladt a szamárlétrán: segédtitkár, titkár, osztálytanácsos, majd 1938-ban miniszteri tanácsos lett. 1937-ben került át a diplomáciai karba Hory András kezdeményezésére, ekkor került Magyarország varsói követségére Hory helyetteseként.[4]

1939 szeptemberében a második világháború kitörésekor - Lengyelország megszállásának kezdetekor - a magyar követség személyzetének menekülnie kellett. Kristóffy akkor családjával, két kisgyerekkel együtt volt kénytelen vállalkozni erre a kalandos útra, amiből tulajdonképpen Hory gesztusa mentette ki: míg a lengyel kormány Románia irányába menekült - és így velük együtt a magyar követség személyzete is - Hory Kristóffyt Budapestre küldte jelentéstételre. Ugyanebben az időben Magyarország és a Szovjetunió között nem volt diplomáciai kapcsolat, mivel hazánk 1939 elején csatlakozott az Antikomintern paktumhoz. A néhány nappal korábban, augusztus 23-án aláírt Molotov–Ribbentrop-paktum hatására azonban ezek a kapcsolatok újraéledtek, ismét megnyithattuk a moszkvai követségünket. A követi megbízást végül az épp ebben az időben hazaérkező Kristóffy kapta. Ezzel akaratlanul is kiváltotta Hory nemtetszését és sértettségét, hiszen a diplomáciai karban egy 1941 februárjából ránk marad rangsor szerint Hory a 3., Kristóffy - aki akkor már moszkvai követünk volt - a 36. helyen állt. Kristóffy 1939. szeptember 30-án kapta a moszkvai követség vezetésére vonatkozó megbízását,[5] és 1941. június 23-ig, a Szovjetunió lerohanását követő napig töltötte be tisztségét.[6]

Kristóffy Moszkvából hazatértét követően a minisztériumba került, majd Kolozsváron nemzetiségi ügyekkel foglalkozott. 1943. augusztus 18-án nevezték ki koppenhágai követnek, de csak 1944 elején érkezett meg állomáshelyére. Az ő feladata volt a követség felállítása (korábban nem volt követségünk Dániában), és a nyugattal való kapcsolatkeresés. Bekapcsolódott a németek elleni dániai ellenállási mozgalomba is. A Szálasi-puccsot követően Kristóffy a követség teljes személyzetével és irattárával együtt Stockholmba (más forrás szerint Malmöbe) menekült, emiatt távollétében 1944 decemberében halálra ítélték. 1945 májusában tért vissza Koppenhágába, ahol a Vöröskeresztnél dolgozva segítette Magyarországot mentőautók és gyógyszerek küldésével. 1946-ban hazatért, igazolták, majd nyugállományba helyezték. 1949-ben nyugdíját megvonták, 1951-ben kitelepítették. 1956 novemberében útlevéllel kivándorolt Dániába, ahol Koppenhágában telepedett le. 1969-ben hunyt el Bogø szigetén, a család tanyáján.[4]

Egyik gyermeke Kristóffy Judith (szül.: 1927) Svend Sandager Jeppese dán diplomatához ment feleségül, 2014-ben hunyt el.[3][7]

DíjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyarorszag-a-masodik-vilaghaboruban-lexikon-a-zs-F062E/k-F0A98/kristoffy-jozsef-F0B3E/
  2. Sipos Péter (főszerk.): Magyarország a második világháborúban • Lexikon A-ZS. Arcanum Digitális Tudománytár (1997) (Hozzáférés: 2019. nov. 5.) arch
  3. a b Csorba József: Magyar történetek, 64. Gondola (2007. dec. 26.) (Hozzáférés: 20109. nov. 5.) arch
  4. a b Sipos Levente: Kristóffy József moszkvai magyar követ. Rubicon (2011) (Hozzáférés: 2019. nov. 5.) arch
  5. Pritz Pál: A magyar külügyi szolgálat története: (1936—1941). Külpolitika, I. évf. 3–4. sz. (1995) 224–225. o.
  6. Temesvári Tibor: Utolsó követi jelentések Moszkvából 1941-ben. Történelmi emléklap (2010. márc.) (Hozzáférés: 2019. nov. 5.) arch
  7. Lærke Cramon: Et liv er forbi. Judith Sandager Jeppesen (1927 – 2014). Information (dánul) (2014. szept. 6.) (Hozzáférés: 2019. nov. 5.)