Kubai ara

papagájféle kihalt madárfaj

A kubai ara (Ara tricolor) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó kihalt faj.[1][2][3]

Kubai ara
Természetvédelmi státusz
Kihalt
Kihalás ideje: 1885
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Papagájalakúak (Psittaciformes)
Öregcsalád: Papagájszerűek (Psittacoidea)
Család: Papagájfélék (Psittacidae)
Alcsalád: Araformák (Arinae)
Nemzetség: Ararokonúak (Arini)
Nem: Ara
Faj: A. tricolor
Tudományos név
Ara tricolor
Bechstein, 1811
Szinonimák

Ara cubensis

Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kubai ara témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kubai ara témájú médiaállományokat és Kubai ara témájú kategóriát.

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Matthäus Bechstein amerikai ornitológus írta le 1811-ben.[4]

Előfordulása szerkesztés

1800 körül még gyakori madár volt az elterjedési területén Kuba, Hispaniola és szomszédos Isla de Pinos szigetén, bár egyesek szerint Jamaicán is élt. Természetes élőhelyeik a szubtrópusi és trópusi mocsári erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők voltak. Állandó, nem vonuló faj volt.[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 50-60 centiméter. Színezete élénkpiros, tarkója sárgászöld, evezőtollai kékek.

Életmódja szerkesztés

Párokban, családokban, kisebb kolóniákban élő faj volt.

Kipusztulása szerkesztés

Az arák nemének utolsó élő képviselője volt a Karib-térségben. Néhány korábban itt élő rokonát már az európaik megérkezése előtt kiirtottak az őshonos indiánok (ezek csak szubfosszilis állapotban maradtak fenn), a többi fajjal a korai európai gyarmatosítók végeztek. Ezekről a fajokról is főleg csak leírásokból és rajzokból tudunk, nagyon kevés élő képviselőjük jutott el Európába és alig maradt fenn preparált példány közülük.

A kubai ara volt az egyetlen faj, amelyik megérte a 19. századot és jóval ismertebb madár, mint a többi ebben a térségben korábban élt rokona. Korában kedvelt kalitkamadár is volt, és különösen miután megritkult állománya nagy kereslet támadt iránta. A jámbor madár könnyű zsákmánya volt a vadászoknak. Fiókáit még kirepülésük előtt fogták össze, egyszerűen úgy, hogy az odújukat rejtő pálmafát kivágták. Kipusztulását a vadászat és a mértéktelen befogás és a terület erőteljes mezőgazdasági művelésbe fogása, főleg a nagyarányú erdőirtás okozta. Az utolsó ismert példányát 1864-ben lőtték Kubában, La Vega-nál, a Zapata-mocsár szomszédságában. Elképzelhető, hogy a faj élt még ezután vagy 20 évet, és 1885 körül pusztult ki véglegesen. A faj legutolsó, fogságban élő képviselője 1885-ben pusztult el.

Több természettudományi múzeumban őrzik 14 preparált egyedét, 5 példányt az USA-ban, 9-et pedig Európában (így Berlinben és Drezdában). Az 1760-as években egy párt tartottak a bécsi Schönbrunn kastélyban is.

Jegyzetek szerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  3. Oláh György, Bankovics Attila (2022). „A papagájalakúak (Psittaciformes) rendjéhez tartozó fajok magyar nevei”. Állattani Közlemények 107 (1-2), 109–174. o. DOI:10.20331/AllKoz.2022.107.1-2.5.  
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2021. december 24.)
  5. A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2021. december 24.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés