Kubai ara

Kubai ara
	Természetvédelmi státusz
	Kihalt; Kihalás ideje: 1885;
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Papagájalakúak (Psittaciformes);
Öregcsalád:	Papagájszerűek (Psittacoidea);
Család:	Papagájfélék (Psittacidae);
Alcsalád:	Araformák (Arinae);
Nemzetség:	Ararokonúak (Arini);
Nem:	Ara;
Faj:	A. tricolor;
Tudományos név
	Ara tricolor; Bechstein, 1811
Szinonimák
	Ara cubensis
Elterjedés
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Kubai ara témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Kubai ara témájú médiaállományokat és Kubai ara témájú kategóriát.

A kubai ara (Ara tricolor) a madarak osztályának papagájalakúak (Psittaciformes) rendjébe és a papagájfélék (Psittacidae) családjába tartozó kihalt faj.^[1]^[2]^[3]

Rendszerezése szerkesztés

A fajt Johann Matthäus Bechstein amerikai ornitológus írta le 1811-ben.^[4]

Előfordulása szerkesztés

1800 körül még gyakori madár volt az elterjedési területén Kuba, Hispaniola és szomszédos Isla de Pinos szigetén, bár egyesek szerint Jamaicán is élt. Természetes élőhelyeik a szubtrópusi és trópusi mocsári erdők, síkvidéki és hegyi esőerdők voltak. Állandó, nem vonuló faj volt.^[5]

Megjelenése szerkesztés

Testhossza 50-60 centiméter. Színezete élénkpiros, tarkója sárgászöld, evezőtollai kékek.

Életmódja szerkesztés

Párokban, családokban, kisebb kolóniákban élő faj volt.

Kipusztulása szerkesztés

Az arák nemének utolsó élő képviselője volt a Karib-térségben. Néhány korábban itt élő rokonát már az európaik megérkezése előtt kiirtottak az őshonos indiánok (ezek csak szubfosszilis állapotban maradtak fenn), a többi fajjal a korai európai gyarmatosítók végeztek. Ezekről a fajokról is főleg csak leírásokból és rajzokból tudunk, nagyon kevés élő képviselőjük jutott el Európába és alig maradt fenn preparált példány közülük.

A kubai ara volt az egyetlen faj, amelyik megérte a 19. századot és jóval ismertebb madár, mint a többi ebben a térségben korábban élt rokona. Korában kedvelt kalitkamadár is volt, és különösen miután megritkult állománya nagy kereslet támadt iránta. A jámbor madár könnyű zsákmánya volt a vadászoknak. Fiókáit még kirepülésük előtt fogták össze, egyszerűen úgy, hogy az odújukat rejtő pálmafát kivágták. Kipusztulását a vadászat és a mértéktelen befogás és a terület erőteljes mezőgazdasági művelésbe fogása, főleg a nagyarányú erdőirtás okozta. Az utolsó ismert példányát 1864-ben lőtték Kubában, La Vega-nál, a Zapata-mocsár szomszédságában. Elképzelhető, hogy a faj élt még ezután vagy 20 évet, és 1885 körül pusztult ki véglegesen. A faj legutolsó, fogságban élő képviselője 1885-ben pusztult el.

Több természettudományi múzeumban őrzik 14 preparált egyedét, 5 példányt az USA-ban, 9-et pedig Európában (így Berlinben és Drezdában). Az 1760-as években egy párt tartottak a bécsi Schönbrunn kastélyban is.