Kubicza Pál

(1816–1893) belső titkos tanácsos, Trencsén vármegye főispánja, főrendiházi tag.

Nemeskürthi Kubicza Pál (Alsószernye, 1816. október 25.Ivánháza, 1893. május 30.) valóságos belső titkos tanácsos, Trencsén vármegye főispánja, főrendiházi tag.

Kubicza Pál
Született1816. október 25.
Alsószernye
Elhunyt1893. május 30. (76 évesen)
Ivánháza
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyar országgyűlési követ (1847–1848)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1848. július 7. – 1849. augusztus 13.)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1865. december 14. – 1867. április 5.)
  • főispán (1867 – 1890. december, Trencsén vármegye)
  • a magyar főrendiház tagja (1885. május 15. – 1893. május 30.)
A Wikimédia Commons tartalmaz Kubicza Pál témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete szerkesztés

Apja Kubicza István (1783–1850) földbirtokos, az Erdődy grófi család ügyésze, táblabíró, édesanyja kis-zsirai Sirchich Krisztina (1794–1862). Testvérei nem születtek.

A Nyitrai Piarista Gimnáziumban tanult, majd Trencsénben és a Pozsonyi Királyi Jogakadémián végzett. 1837-ben Komárom vármegye alispánja mellett volt gyakorlaton, majd a pesti Királyi Táblán Szőgyény László nádori főjegyző oldalán is jurátuskodott. 1838. augusztus 18-án ügyvédi oklevelet szerzett. Trencsénben két évig mint tiszteletbeli vármegyei-, azután valóságos aljegyző, később főjegyző működött. 1847-ben Trencsén vármegye ellenzéki követe az utolsó rendi országgyűlésen Pozsonyban, ahol felszólalt a magyar nemzeti színek mellett.[1]

1848 áprilisától másodalispán, majd 1848. június 20-tól mint Trencsén város és kerület képviselője Budapestre került a képviselőházba, melyet Debrecenbe is követett. A világosi fegyverletétel után bujdosott és 1850. július 20-án jelentkezett a pesti haditörvényszék előtt, melynek keresetét 1850-ben a király megszüntette. Egy ideig visszavonultan a birtokain gazdálkodott.

1861-től első alispán, 1865-től újból képviselő. 1867-ben Trencsén vármegye főispánja lett, mely állást 1890 decemberéig töltötte be. Főispánként a főrendiház választott tagja volt, s 1869–1872 között annak jegyzői hivatalát is viselte.[2]

Józan hazafi, a magyarság buzgó előmozdítója volt. Nem nősült meg. 1893. június 2-án temették Ivánházán, ahol a szertartást Pongrácz Adolf prépost végezte.[3]

Elismerései szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

További információk szerkesztés