Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)

(1806-1893) magyar politikus
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 14.

Id. magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (Pest, 1806. január 2.Székesfehérvár, 1893. november 19.) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos[4] tanácsos, az Aranygyapjas rend vitéze, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.

Szőgyény-Marich László
A Magyar Királyság Főrendiházának elnöke
Hivatali idő
1883. május 25. – 1884. december 7.
ElődMailáth György
UtódSennyey Pál
Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1888. február 27.[1] – 1893. november 19.
ElődSennyey Pál
UtódOrczy Béla

Született1806. január 2.[2][3]
Pest
Elhunyt1893. november 19. (87 évesen)[2][3]
Székesfehérvár
PártDeák-párt

SzüleiSzőgyény Zsigmond
GyermekeiSzőgyény-Marich László
Foglalkozáspolitikus

DíjakAranygyapjas rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőgyény-Marich László témájú médiaállományokat.
Az idősebb Szőgyény-Marich László portréja a Vasárnapi Ujságban

Szőgyény Zsigmond alkancellár és Pászthory Júlia fia. Tanulmányait a bécsi Theresianum Katonai Akadémia katonai főiskolán kezdte, majd bölcsészeti és jogi stúdiumokat a Pesti Egyetemen folytatott, ahol már 18 éves korában a bölcsészet doktorává avatták. Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, előbb tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző, 1841-től nádori ítélőmester, 1844-től a magyar királyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos, majd helytartósági tanácsos, a magyar tanulmányi bizottság elnöke és udvari kancellár lett. Ez utóbbi tisztségéről 1848-ban a magyar udvari kancellária feloszlása után lemondott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőr kapitány lett, de a harcokban nem vett részt.

1851-ben alakult birodalmi tanácsban kapott tisztséget, ahol a régi magyar alkotmány visszaállítása érdekében tevékenykedett. 1859-ben a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt; ekkor többekkel együtt a magyar alkotmány visszaállítása mellett erélyesen küzdött. 1860. október 20-án a magyar udvari kancelláriának újabb visszaállításával második magyar királyi udvari kancellárrá nevezték ki, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat következtében önként lemondott.

1855-től a Magyar Tudományos Akadémiának is igazgatósági tagja volt. 1865. szeptemberében Fejér vármegyei főispánná nevezték ki, ezen hivatalát 16 évig viselte, részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1875-tól a főrendiház másodelnöke, utóbb, 1883-tól elnöke volt, ekkor mondott le főispáni hivatásáról. 1885-ben vonult vissza főrendiházi elnökségétől. 1873-tól főkamarásmester, 1884-től tárnokmester, 1888-tól országbíró lett. Az Aranygyapjas rend (1885), a Lipót-rend (1875. január 5.) nagy-, a Szent István-rend középkeresztes (1854. április 22.) vitéze.

Felesége Marich Mária (1815. – 1890. február 8.),[5] szolgaegyházi Marich István Dávid és báró krajovai és topolyai Kray Franciskának egyetlen leánya, csillagkeresztes hölgy volt. Feleségét 1841. január 1-jén fiúsították, minek következtében Szőgyény 1854. július 31-én, majd 1862. január 22-én kelt királyi magyar oklevélben engedélyt kapott a két család nevének és címerének egyesítésére. Ennek értelmében minden leszármazója – legyen az férfi vagy nő – jogosult a magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich név viselésére. Házasságukból a következő gyermekek születtek:

  • László (Bécs, 1840. november 12. – Csór, 1916. június 11.)
  • Róza (Bécs, 1843. jún. 7. – ?)
  • Gyula (Buda, 1846. okt. 16. – Bécs, 1862. febr. 19.)
  • Géza (Bécs, 1847. dec. 25. – Csór, 1927. július 9.),[6] császári és királyi kamarás (1878), tárnokmester. Jogi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, majd két évig a Hohenheimi és Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. 1868-tól Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1872-től szolgabirája, 1884–1887 Székesfehérvár szabad király város országgyűlési képviselője, a Szabadelvű Párt tagjaként.
  • Júlia (Bécs, 1853. ápr. 26. – ?), a brünni nemesi alapítvány hölgye, a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet[7] védnöke, a székesfehérvári oltáregylet elnöke, Székesfehérvári Katholikus Nő védőegyesület[8] elnöke, az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye.
  • Fanny (Csoór, 1856. aug. 12. – ?), férje, Henze Viktor, császári és királyi huszárkapitány.
  • Mária (Bécs, 1859. febr. 10. – ?), csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Zichy István, császári és királyi kamarás és huszárfőhadnagy
  • Ferenc (Bécs, 1860. dec. 9. – Celldömölk, 1908. augusztus[9]), császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy. Neje, gróf Gorcey-Longuyon Paulina
  • Idősb Szőgyény-Marich László országbíró emlékiratai, Első kötet: 1836–1848. december 2., Második kötet: 1848-1859., harmadik kötet: 1860-61. Kiadják fiai, Budapest, 1903-1918., (Színes arcképpel, fényképmellékletekkel és okleveles függelékkel), Az első kötet online elérése
  1. https://uni-eszterhazy.hu/api/media/file/4a0f6437903649929bf56bfe0e4403cd7d2f56b2
  2. a b CERL Thesaurus (angol nyelven). Consortium of European Research Libraries. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. a b BnF források (francia nyelven)
  4. (val. b. t.)
  5. https://www.geni.com/people/M%C3%A1ria-Anna-Borb%C3%A1la-Franciska-Marich-de-Szolgaegyh%C3%A1za/6000000016515134089
  6. [1], 62. o.
  7. alapítva 1867-ben
  8. mtdaportal.extra.hu/books/a_fiatalkoruak_tamogatasara_hivatott_ jotekonycelu_intezmenyek.pdf
  9. Vasárnapi Újság 1908/35

További információk

szerkesztés