Főmenü megnyitása

Szőgyény-Marich László (jogász, 1806–1893)

magyar politikus

Id. magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich László (Pest, 1806. január 2.Székesfehérvár, 1893. november 19.) császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos[2] tanácsos, az Aranygyapjas rend vitéze, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja.

Szőgyény-Marich László
Szőgyény-Marich László, idősebb.jpg
Magyar Királyság országbírója
Hivatali idő
1888 1893. november 19.
Előd Sennyey Pál
Utód Orczy Béla

Született 1806. január 2.[1]
Pest
Elhunyt1893. november 19. (87 évesen)[1]
Székesfehérvár
Párt Deák-párt

Foglalkozás politikus

Díjak Aranygyapjas rend lovagja
A Wikimédia Commons tartalmaz Szőgyény-Marich László témájú médiaállományokat.
Az idősebb Szőgyény-Marich László portréja a Vasárnapi Ujságban

ÉleteSzerkesztés

Szőgyény Zsigmond alkancellár és Pászthory Júlia fia. Tanulmányait a bécsi Theresianum Katonai Akadémia katonai főiskolán kezdte, majd bölcsészeti és jogi stúdiumokat a Pesti Egyetemen folytatott, ahol már 18 éves korában a bölcsészet doktorává avatták. Pest megyénél kezdett hivatalos pályáján haladva, előbb tiszteletbeli aljegyző, majd tiszteletbeli főjegyző, 1841-től nádori ítélőmester, 1844-től a magyar királyi udvari kancelláriánál előadó tanácsos, majd helytartósági tanácsos, a magyar tanulmányi bizottság elnöke és udvari kancellár lett. Ez utóbbi tisztségéről 1848-ban a magyar udvari kancellária feloszlása után lemondott. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nemzetőr kapitány lett, de a harcokban nem vett részt.

1851-ben alakult birodalmi tanácsban kapott tisztséget, ahol a régi magyar alkotmány visszaállítása érdekében tevékenykedett. 1859-ben a megerősített birodalmi tanácsnak alelnöke volt; ekkor többekkel együtt a magyar alkotmány visszaállítása mellett erélyesen küzdött. 1860. október 20-án a magyar udvari kancelláriának újabb visszaállításával második magyar királyi udvari kancellárrá nevezték ki, mely állásról azonban utóbb az országgyűlést feloszlató legfelsőbb leirat következtében önként lemondott.

1855-től a Magyar Tudományos Akadémiának is igazgatósági tagja volt. 1865. szeptemberében fejér vármegyei főispánná nevezték ki, ezen hivatalát 16 évig viselte, részt vett a főrendiház tanácskozásaiban. 1875-tól a főrendiház másodelnöke, utóbb, 1883-tól elnöke volt, ekkor mondott le főispáni hivatásáról. 1885-ben vonult vissza főrendiházi elnökségétől. 1873-tól főkamarásmester, 1884-től tárnokmester, 1888-tól országbíró lett. Az Aranygyapjas rend (1885), a Lipót-rend (1875. január 5.) nagy-, a Szent István-rend középkeresztes (1854. április 22.) vitéze.

CsaládjaSzerkesztés

Felesége Marich Mária, szolgaegyházi Marich István Dávid és báró krajovai és topolyai Kray Franciskának egyetlen leánya, csillagkeresztes hölgy volt. Feleségét 1841. január 1-jén fiúsították, minek következtében Szőgyény 1854. július 31-én, majd 1862. január 22-én kelt királyi magyar oklevélben engedélyt kapott a két család nevének és címerének egyesítésére. Ennek értelmében minden leszármazója – legyen az férfi vagy nő – jogosult a magyarszőgyéni és szolgaegyházi Szőgyény-Marich név viselésére. Házasságukból a következő gyermekek születtek:

  • László (1840-1916)
  • Róza (Bécs, 1843. jún. 7. -)
  • Gyula (Buda, 1846. okt. 16. - Bécs, 1862. febr. 19.)
  • Géza (Bécs, 1847. dec. 25.-), császári és királyi kamarás (1878), tárnokmester. Jogi tanulmányait Budapesten és Pozsonyban végezte, majd két évig a Hohenheimi és Magyaróvári Gazdasági Akadémián tanult. 1868-tól Fejér vármegye tiszteletbeli aljegyzője, 1872-től szolgabirája, 1884–1887 Székesfehérvár szabad király város országgyűlési képviselője, a Szabadelvű Párt tagjaként.
  • Júlia (Bécs, 1853. ápr. 26.-), a brünni nemesi alapítvány hölgye, a Székesfehérvári Jótékony Nőegylet[3] védnöke, a székesfehérvári oltáregylet elnöke, Székesfehérvári Katholikus Nő védőegyesület[4] elnöke, az Erzsébet-rend I. osztályú hölgye.
  • Fanny (Csoór, 1856. aug. 12.-), férje, Henze Viktor, császári és királyi huszárkapitány.
  • Mária (Bécs, 1859. febr. 10.), csillagkeresztes hölgy. Férje: gróf Zichy István, császári és királyi kamarás és huszárfőhadnagy
  • Ferenc (Bécs, 1860. dec. 9.- Celldömölk, 1908. augusztus[5]), császári és királyi kamarás, császári és királyi tartalékos huszárhadnagy. Neje, gróf Gorcey-Longuyon Paulina

MunkáiSzerkesztés

  • Idősb Szőgyény-Marich László országbiró emlékiratai, Első kötet, 1836–1848. december 2., Kiadják fiai, Budapest, 1903, (Színes arcképpel, négy fényképmelléklettel és I–XXV. okleveles függelékkel), Online elérés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b CERL Thesaurus. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. (val. b. t.)
  3. alapítva 1867-ben
  4. mtdaportal.extra.hu/books/a_fiatalkoruak_tamogatasara_hivatott_ jotekonycelu_intezmenyek.pdf
  5. Vasárnapi Újság 1908/35

ForrásokSzerkesztés